Érdekesség: A Százéves háború

Ghost in the Body – Legend of Zora

A Százéves háború

A történetben említett országok, klán(ok):

1. Tűzország,

2. Csillag-sziget (Csillagvirág klán),

3. Kékország,

4. Zöldország,

5. Napország,

6. Jégország

A háborút Tűzország (1.) kezdeményezte. Eleinte a szigeteket vette célba a Tűz hadsereg.

Köztük volt Zora otthona is, a Csillag-sziget (2.)

A sziget független, egy országhoz se tartozik.

A kis szigetek bekebelezése s lakóinak lemészárlása után, jöttek a nagyobb országok.

Kékország (3.) elfoglalása egyenlő volt a lerohanással. Az országot szinte tenger veszi körbe, több sziget is tartozik az országhoz. Mivel az ellenség megszállta az ország szigeteit is, így a Tűz hadsereg onnan is mért támadásokat.

Kékország után, Zöldország (4.) következett. Itt már a szárazföldön zajlott a hódító háború. Hosszú éveken át kitartottak. Zora eltűnése idején, Tűzország újabb földrésszel gazdagodott. Gendor, Napország (5.) uralkodója, felkészült megvédeni országát. Kisebb-nagyobb csaták már dúltak a tengeren. A Tűz hadsereg Zöldország (4.) felől pedig már fenyegette. Jégország(6.) pedig Zora visszatérése idején, kénytelenen volt beavatkozni a háborúba. Az országnak van egy Északi része, délebben pedig Napország, Zöldország és Tűzország határolja. Ez az a földrész melyen a Tűz hadsereg, Jégország uralkodójának beleegyezése nélkül tette be a lábát. Az ott élőket pedig fenyegette, rettegésben tartotta.

Összességében a Százéves háborúban öt ország érintett, illetve vett részt.

Országok, klánok, szellemek és a vallás (spoileres)

Ghost in the Body: Országok, klánok, szellemek és a vallás

Zora otthona, szülőföldje: Csillag-sziget

Zora a szigeten született, s ott is halt meg. A klánja a Csillagvirág klán. Édesanyja volt a klán királynője, halála után egy nappal a Tűz katonák elfoglalták a szigetet, lakóit Zorával együtt szinte mind lemészárolták.

A klán tisztelte a szellemeket. Esténként a tűz körül táncoltak, s a szellemeknek énekeltek. A klán lakói nők voltak. Kevés férfi élt a szigeten, őket rabszolgaként tartották. A szerencsésebbek férj jelöltek voltak. Őket utódnemzésre szánták. A klán halászattal, vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkozott. A szigetet ritkán, kereskedelmi céllal hagyták el. A Százéves háború után, a szigeten csak a Csillagvirág klán őrei éltek, hogy a háborúban elesettek sírjait őrizzék. Zorát a háború után, a Csillag-szigeten, édesanyja sírja mellett helyezték végső nyugalomra. A háború idején a Csillagvirág klán, a tengerentúlon összeállt a Farkas klánnal és Tűzőrző klánnal. Együtt új országot alapítottak: Agyarországot.

Agyarország az egyike volt azon országoknak, ahol békében élhettek a Százéves háború alatt.

Agyarország:

Alapító klánok: Farkas klán, Tűzőrző klán és Csillagvirág klán.

Az ország első uralkodója nő volt. A Csillagvirág klán ettől függetlenül fenn maradt az országon belül. Ahogy Farkas klán és Tűzőrző klán is. Szélországgal folytatott harcok során, Tűzőrző klán tagjai nyugatra vándoroltak. Zöldországban leltek új otthonra. Az útjuk során, rejtélyes módon megfogyatkoztak.

Az ország alapításában a vallás is nagy szerepet játszott. Mint ahogy az korábban is említve volt, Csillagvirág klán mélyen szellem hívő nép, ez persze a Farkas klánra is igaz. Tűzőrző klánra már kevésbé, talán ez is ok lehetett a kilépésre.

Zöldország:

Timur szülőhazája. Szüleit nem ismerte, szerzetesek között nőtt fel. A háború után visszatért az országba, és újjáépítette a Szerzetesek földjét. Sok idő után újra templomok, szentélyek ékesítették az országot, evvel otthont adva a szellemeknek. Timur az ország újjáépítésében is segédkezett. Neki köszönhetően Zöldország egy volt a Négy ország Szövetéségének. Ahol képviselőként, ötödik tagként volt a tanács tagja. Ő képviselte a szellemeket. Zöldország befogadó ország lett. Sok klánnak adott otthont:

Medve klán, Sólyom klán, Farkas klán, Tűzőrző klán, Kígyó klán. Akik Zöldország lakói voltak, ők alkották külön a Zöld klánt. A csatlakozott klánoknak köszönhetően, Zöld ország kiemelkedett a további háborúk során. Sok legendás harcost tudhatott magáénak (Genzo is közéjük tartozik). A szövetségnek köszönhetően, bármikor tudott katonai erősítést, vagy épp segítséget küldeni a szövetséges országoknak. Zöld ország területét többnyire erdő borítja. Gyümölcsöseiről, és az ott élő vad világáról híres. Ez az ország exportálja más országoknak a fákon termesztett gyümölcsöket, vadhúst, és fa építőanyagot a szövetségeseinek. Többnyire Kékország lakosságát látja el. De északra, Jégország számára is nyújt tüzelő anyagot.

Kékország:

Della és Loyk szülőhazája. A háború után Della Zöldországba költözött, s hozzáment Timurhoz. Loyk nem vándorolt el, itt maradt, s képviselte az országát a tanácsban. Felesége, gyermekei anyja, pedig Ivola lett. Kékország nagy részét víz borítja, kevés lakóépület található a szilárd zöld talajon. A lakosság többsége vízre épített házakban él, melyeket bizonyos időközönként javítani, megerősíteni szükséges, vagy a lakosság növekedése miatt újakat kell építeni. Kékország exportálja a szövetséges országok részére a halakat, és más, tengerben elő, emberi fogyasztásra alkalmas élőlényeket. Kékország sokszor küszködik országon belül politikai problémákkal. A gyengesége sok bűnözőt vonz az országba. E gyengeségnek a következménye később Esőország születése. Zöldország ilyen időkben, önzetlenül nyújt segítséget Kékországnak. Kékország nem olyan pozitívan áll a szellemekhez, mint más országok. Acuát és társait, egyáltalán nem tekintik jó szándékú, barátságos szellemeknek. Az országnak sok gondot okoz az áradás, és a vihar okozta károk helyreállítása. Ők a szellemeket okolják e miatt, nem pedig az időjárást. Timurnak és leszármazottainak, nincs könnyű dolguk Kékország lakóval.

Jégország:

Ivola otthona. Jégország területe két részből áll, elhatárolva. Ő az északi részén született, de idősebb korában sokat vándorolt, ahova épp a kötelesség szólította. A háború után sokáig nem találkozott a háborúban megismert barátaival. Jégország Ivolát választotta képviselőnek, hogy tárgyaljon a négy ország szövetségeseivel, a csatlakozásról. Ivola a házasságkötés előtt lemondott képviselői pozíciójáról, s Kékországban telepedett le. A szövetség hiába adott utat Jégországnak a csatlakozáshoz, mégse társult hozzájuk ötödiknek (csak hosszú évekkel később). Ennek az oka ismeretlen. Ettől függetlenül kereskedelmi szempontból együtt működött velük.

Északon az ország területét szinte állandóan hótakaró borítja, így a nép vadászatból és halászatból tartja fenn magát. A délebbi részén (ahol Zöldország, Napország és Tűzország határolja) ott már földműveléssel is tudnak foglalkozni az emberek. Jégország az egyetlen ország, akiknek a karavánjait szinte állandóan támadások érik. A fosztogatóktól Napország katonái próbálják megvédeni, amíg a karavánok el nem érik az országhatárt. Vallás szempontjából, nem mondható hívő országnak. A Százéves háború óta, az ország lakói közül csoda, ha valaki találkozott szellemekkel. A létezésükről, lehet, már nem is tudnak.

Tűzország:

A háború után Darek herceg lett az uralkodó. A szövetséget barátaival hozták létre az országaikkal. A Szövetség négy országból állt össze: Zöldország, Tűzország, Kékország és Napország. Darek személyesen jelent meg, és képviselte a tanácsban az országát. Sajnos élete során, nem mindig uralkodtak a boldog, békés idők. Idősebb korában, már egyre nehezebben tudta összetartani a szövetséget. Országtól függetlenül a világ két részre oszlott. Akik hisznek a szellemekben, és tisztelik őket, és azok, akik egyenesen gyűlölik a szellemeket, és vesztüket akarják. Tűzország a Száz éves háború óta aktívan küzd a háborúk és a zavargások kitörése ellen. Tűzország gazdaságilag semmiben se szenved hiányt. De bármikor segít, ha szükség van rá. Ezen ország lakói ismerik leginkább Zora legendáját, mely az ország két uralkodójához is fűzhető (Arion és Darek).

Napország:

Gendor a Százéves háború után, rövidesen Zora halála következtével, távozott az élők közül. Utolsó végakaratát utódja teljesítette: mindent tegyen meg, hogy elkerüljenek egy újabb háborút, még ha ahhoz egy erős szövetségre is lesz szükség. Napország, a negyedik a szövetségben, mint alapító. Napország területét részben sivatag borítja. Csupán északon és délen van lehetőség a földművelésre. Napország mélyen hisz a szellemekben, de az ott lakóknak sajnos nincs szerencséjük őket szabad szemmel látni. Zora legendája így az idők során ebben az országban is feledésbe merül. A nép pedig úgy hiszi, lesz még hozzá hasonló.

Szélország:

A Százéves háború után, Szélország vált a legerőszakosabbá. Folyton hadban állt a szomszédos országokkal: Zöldországgal és Agyarországgal. Az oka egyszerű: vallási nézetek. Szélország gyűlöli a szellemeket, még szellemvadászokat is megbízott a levadászásukkal, elpusztításukkal. Talán ez egy ok lehetett, amiért Agyaroszágból kivándorolt a Tűzőrző klán. Szélország sem szenved hiányt, van tengere, tava, folyója, erdői és termőföldjei. Mivel a nézőpontjai hasonlóak Kékország lakóiéhoz, így velük szívesen kereskedik, feketén. Kékország uralkodója kerüli a viszályt, s hiába tud a fekete kereskedelemről, nem tesz semmilyen intézkedést ez ügyben.

A szellemekkel szembeni gyűlölet egy nap pedig megteszi a hatását. Egy olyan történelmi esemény következik be, mely megbénítja Szélországot, és átkereszteli. A világ többi országában, ahol volt, ott eltűnik a vallás, a szellemek felé a bizalom, s megkezdődik a templomok lerombolása, felgyújtása és az árvák száműzetése, sorsára hagyása. Ennek részleteiről számol be Genzo, az író, második könyve:

Ayka legendája.

Térkép:

(1.) Szélország (nép színe: barna),

(2.) Agyarország (nép színe: Szürke, barna és a zöld egy viseleten),

(3.)Zöldország (nép színe: zöld),

(4.)Kékország (nép színe: sötétkék),

(5.)Jégország (nép színe: világoskék),

(6.)Napország (nép színe: sárga, arany),

(7.)Tűzország (nép színe: vérvörös, piros),

(8.)Esőország (kék és a fehér),

(9.)Csillag-sziget/Csillagvirág klán (nép színe: világosbarna és a zöld egy viseleten)

(10.) Lakatlan sötét erdős terület

A térképen van egy lakatlan rész, melyről rémtörténetek keringenek. Azt mondják ott élnek a szellemek, onnan vándorolnak át Zöldországba és Kékországba. Az emberek szerint ott él a szellemek királya, Kansador. Továbbá ott húzzák meg magukat a száműzöttek (sötét ruhás emberek).

Szellemek:

Többnyire helyhez kötöttek. Kevesen vándorolnak közülük. Élőhelyük a Sötét erdő, melyet az emberek messze elkerülnek, kivéve a száműzöttek, és a szellemvadászok.

Királyuk Kansador, aki vagy egy öreg fűzfaként pihen az erdőben, vagy emberi alakot öltve járja az erőt. Tipikus nőcsábász, szellem létére. Több szellem hölgyet is meghódított, de az élő hölgyeket se veti meg. Acua a víz szelleme, Zora egyik legkedvesebb szellem barátja. Nem jellemző rá a vándorlás. Többnyire vízben, víz közelben lehet találkozni vele. Nabu a kísérő szellem. Akkor jelenik meg, ha valakinek az ideje lejárt az élők között. A szellemek közül ők a legismertebbek.

Épp hogy véget ért a nyár

Kedves Naplóm!

Ne haragudj, amiért az utóbbi napokban elhanyagoltalak, de annyira sok minden történt, hogy nem győztem kapkodni a fejem, és alkalmazkodni a tényekhez. Még mindig olyan furcsa álmok gyötörnek, melyek itt a valós életben megtörténnek velem. Tényleg olyan érzésem van, mint ha előre látnám, mi fog történni a következő napokban. Újabban már lehet, hetekre, akár hónapokra is. Bevallom neked őszintén, félek.


Úgy emlékszem, az utolsó nyári napon kezdődött. A homokos tengerparton ültem, egyedül. A tenger hullámzott, távolabb egy elhagyott úszómatracot ringatott, mintha gyermeke lenne. A hajamat olykor megsimogatta a lágy szellő, s én nem, hogy kiélveztem volna az utolsó nyugodt óráimat, inkább azért aggódtam, vajon mit fog mondani nekem az édesanyám, ha hazamegyek. Vajon milyen változás fog érni engem a közel jövőben? Az álmom, annyi idő után, még homályosabb lett, csak annyira emlékszem, hogy leültem édesanyám mellé. A hangját nem hallottam, de láttam: engem néz, s hozzám beszél. Majd valami különös érzés fogott el. Mint amikor valami váratlan dolgot tud meg az ember. Fogalmam se volt arról, mit gondoljak, ezért csak találgatni tudtam: Megint költözni fogunk? Édesanyám belefáradt ebbe az életmódba, s el akarja hagyni édesapámat?


Annyira belemélyedtem a találgatásba, hogy észre se vettem az idő múlását. Már a parton sétáltam, amikor rápillantottam a karórámra:
– Francba! Már megint ki fogok kapni! – kiáltottam fel, s kapkodtam a lábaimat. A betonozott útra érve, belebújtam a kopott Dorkóimba, hazáig futottam. Amint a házunk bejárati ajtajához értem, megálltam, hogy összeszedjem magam. Az ablakon bepillantottam, s láttam, édesanyám a nappaliban járkál. Bizonyára már aggódott értem.


Tudtam, amint beteszem a lábam, az első dolgom az lesz, hogy bocsánatot kérjek tőle. Nagyon szégyelltem magam. Öt percbe is beletelhetett, mire rászántam magam, hogy belépjek az ajtón. Az előszobában már sötét volt, csupán a nappaliból áradt be oda a fény. Lehúztam a cipőm, s mezítláb haladtam beljebb a házban. Emlékszem, mennyire hideg volt az a parketta. Alig vártam, hogy a szőnyegre léphessek.



Amikor meglátott, nem haragudott. Mosollyal az arcán fogadott. Furcsának tartottam. Hiába akarta leplezni, a szemeiben láttam, valami nagyon fontosat akar nekem mondani. Megálltam, hirtelen képtelen voltam folytatni felé az utam.
– Szia, Carmen. Tudod te is, mennyire későre jár. Meg kellene, hogy szidjalak – az arckifejezése, pedig megváltozott: - Mivel te is hasonló élményekkel gazdagodtál az utóbbi években, mint én, lehet, te is érzed. Ez így nem mehet tovább – nézett rám, s az arcáról eltűnt a mosoly. – Kérlek, ülj le ide mellém.


Engedelmeskedtem, bár nem siettem helyett foglalni. Ülve, némán magam előtt a szőnyeget bambultam, éreztem a talpam alatt a puhaságát. Megnyugtató érzés volt.
– Édesapáddal nemrég telefonon beszélgettem. Nemsokára haza ér. Mivel várhatóan fáradtan ér haza, az lesz első dolga, hogy végre kialudja magát. Ezért én mondom el, miben állapodtunk meg.

Már nem csak a füleimet hegyeztem, de még a szemeimmel is figyeltem, ahogy a szavak elhagyják az ajkát. Aggódtam.
– Sajnálom, Carmen, megint el fogunk költözni. Nem ebben a városban kezded meg a tanulmányaidat.
– De hát holnap lesz az évnyitó! – vágtam bele a mondanivalójába. Percekkel később már azon csodálkoztam, vajon miért nem szólt le érte.
– Holnap bemegyek veled, és mindent megbeszélek a tanárokkal. Nyugodj meg, alkalmad lesz elbúcsúzni az itteni barátaidtól. Egészen addig, amíg apáddal ki nem találjuk, melyik bentlakásos iskolába írassunk be.
– Miért pont egy bentlakásos iskolába? – kérdeztem elsápadva. A tekintete már nem tűnt magabiztosnak:
– Azt szeretnénk, ha lenne életed, lennének barátaid. Ezért döntöttünk úgy, egy bentlakásos iskola lenne számodra a legmegfelelőbb. Évek múlva, az érettségi után, már nem vagy köteles velünk tartani. Oda utazol, ahol folytatni szeretnéd a tanulmányaidat. Akár kollégiumban is lakhatsz. Néhány év múlva, már önálló nő leszel. Kérlek, bízz bennünk.
  Egy szó se jött ki a torkomon. Magatehetetlenül ültem, s a szemeimmel fürkésztem édesanyámat, aki felállt. Láttam rajta, ő neki is fáj, neki se jó, ha távol leszek tőle.

Ha beszélni már nem voltam képes, járni azért még tudtam. Addig biztosan, amíg be nem értem a szobámba, hogy lerogyjak az ágyamra. Amíg az ágyamon feküdtem, gondolataiba merülve, szinte szüntelenül, életem legszebb élményeit idéztem fel. Azon az estén nem vacsoráztam. A nosztalgiázással sikerült valamelyest elterelnem a jelenről a figyelmemet. Ahogy lehunytam a szemem, már el is szunyókáltam. Amit akkor álmodtam, arra szerintem nincs magyarázat. Az a sápadt férfi és... az a fojtogató érzés... Egész biztos vagyok benne, hogy az új otthonom, s egyben iskolám falai között fogom megtalálni rá a választ.


  Az édesanyámmal folytatott beszélgetés óta napok teltek el. A szüleimnek nem mertem elmondani, mit álmodtam. Még figyelmeztetni se volt bátorságom őket, hogy valami történni fog. Valami rossz és visszafordíthatatlan. Biztos nem hinnének nekem. Inkább azt feltételeznék, bármit képes vagyok kitalálni, csak hogy ne kelljen abba az iskolába beköltöznöm.

  Kedves Naplóm, épp hogy eltelt a nyár, s attól tartok, már most búcsút kell vennem tőled. Eddig titokban tudtam tartani a létezésed. Azonban attól tartok, a jövőben, annyi ember között, a veled megosztott titkaim, egy napon már nem lesznek többé titkok.

El kell búcsúznom tőled, könnyekkel, s szeretettel. Könnyekkel, melyek beitatják lapjaidat. Szeretettel, mellyel örökre lezárom a neked leírt bizalmas titkaimat. A kulcsát pedig ékszerként fogom viselni, emlékül. Örülök, hogy az életem része voltál. Sose foglak elfelejteni, még azután sem, amint már a lángok áldozata lettél. Tudom, hogy a belőled megmaradt hamvak, a széllel karöltve fognak elkísérni a hosszú utamon. Ily formában, egészen az életem végéig velem maradsz. Elékeztetsz: minden álom egy figyelmeztetés.

Fájó szívvel búcsúzik tőled, jó barátod, Carmen Segar.
2003. szeptember 6.

- Vége -

Simnovella: Épp hogy véget ért a nyár

Simnovella

Írta és illusztrálta: *Kyra*

Lektorálta: TimMac

Műfaj: misztikus
Megjelenés éve: 2016.

Korhatár: nincs

Figyelmeztetés: nincs

Készült: The Sims 3

További infó: Előzménytörténet


Bakis képek
Téli képek

A folytatásról

Tovább a Simnovellához

Interjú: Kifaggattam a The Hunter íróját

Üdv mindenkinek!

Marcsy vagyok, az Amazon Sims oldal segítője, pontosabban a facebook oldalán egy posztoló adminja.

Kyrát, az Amazon Sims alapítóját, nagyon régóta, személyesen is ismerem.

Nagy rajongója vagyok a történeteinek. Most a The Hunter című történettel kapcsolatban faggatom ki.

A történet 2014-ben jelent meg először az oldal facebook oldalán. Azóta törölve lett, és módosítva. Hogy mit kell pontosan tudni magáról, a négy epizódos történetről, ebből az interjúból megtudjátok:

Első kérdésem: mikor írtad a történetet?

Még gyerekkoromban. Sajnos, csak egy részét tudtam kivitelezni a Sims2-vel.

Így csak négy epizódos lett. Pontosabban egy előzménytörténet.

Az jó régen volt. Emlékszel? Két éve faggattalak, hogy mikor lesz a történetednek folytatása. Akkor azt írtad, hogy még a jövő zenéje. Jelenleg, a Sims2-vel, bizonyos kiegészítő nélkül, nem tudod kivitelezni. Az utóbbi hónapokban láttam, nagyon rákaptál a Sims 3 szériára. Így, evvel már lehetséges, hogy folytasd a történeted illusztrálását?

Benne van pakliban. Nem olyan régen írtam egy vázlatot. Tervben van egy simnovella. Ami igaz, nem foglalja magába a teljes történet folytatását, csupán egy részét.

Ha úgy látom, jól megy a forgatás, van érdeklődés,

akkor esélyes, hogy lesz egy újabb sorozat a The Hunter-ből.

Fantasztikus! *.*

Én, személy szerint már nagyon várom. Mikor láthatjuk a szereplőket Sims 3-as formában?

Idén nem biztos, inkább jövőre fogom őket elkészíteni és feltenni az oldal Facebbok oldalára.

Egyre jobban felcsigázol. Maga a The Hunter történet, milyen hosszú? Mennyi epizód van még vissza belőle?

Nagyon régen írtam, így pontosan nem emlékszem rá. Nem vagyok biztos benne, hogy eléri a tíz epizódot. Bár, ezt minden sorozatom írása, legépelése előtt ezt nyilatkozom.

Köszönöm szépen a válaszokat!

Várom, és remélhetőleg bátorkodhatom többes számban nyilatkozni: szóval, „várjuk” a történeted folytatását, miképp alakul, folytatódik Kaylin és Jared kalandja :)

Faggatózott: *Marcsy
A kérdésekre válaszolt: *Kyra*
Készült: 2016. 11. 13.

Vissza a történethez

The Hunter - 04

Az esküvő napján, Kaylin úgy döntött, megszökik.

Jared már éppen úton volt, amikor belebotlott Merlikbe:

– Te meg hova ily sietősen?

– Az esküvőre.

– A templom az ellenkező irányban van. Na, gyere – elkapta, s magával húzta a helyes irányba.

Jared már rég kisompolygott volna a templomból, ha Merlik nem állt volna mellette.

Kerülte a feltűnést, de még így is szembesülnie kellett Merlik gyanakvó tekintetével:

– Neked meg mi bajod?

Jared nem válaszolt.

Eljött a pillanat, amikor úgy tűnt, a menyasszony visszalépett. Kainan atya nem mutatta ki, de cseppet se örült a ténynek. Merlik megragadta Jaredet és követte a papot.

Este Kainan atya kényelembe helyezte magát, s töprengett:

– Nem szeret, vagy csak valaki máshoz húzza a szíve?

Merlik betoppant a fiúval:

– Jaredet gyanúsnak véltem. Gondoltam nem árt, ha rajta tartom a szemem.

– Igen, a démon szemeidet.

Merlik ekkor mutatta meg igazi szempárait:

– Mondtál valamit?

– Hagyd Merlik, nincs értelme – szólt közbe a pap.

– Démon? – kérdezett ismét, Merlik.

– Igen, jól hallottad. Minden tudok – felelte Jared.

– Így már érthető… – gondolkodott el Merlik, majd a papra pillantott:

– Nem faggatod ki?

Eldor toppant be hozzájuk sietve:

– Sajnálom Kainan, attól tartok a lányom megszökött.

– Köszönöm Eldor, hogy idefáradtál. Majd az embereim a keresésére indulnak. Térj vissza otthonodba, a lányodat pedig bízd ránk.

– Rendben.

Jared, Kaylin apja után akart menni, de Merlik az útjában állt:

– Azt már nem fiam. Na, csiripelj szépen. Hova ment a lány?

– Nem tudom, de ha tudnám, akkor se mondanám el.

Kainan atya felállt és Jared elé lépett:

– Befogadtalak, tanítottalak, kenyeret adtam neked. Te pedig így hálálod meg? Tudod te egyáltalán, miféle veszély leselkedhet egy lányra, egyedül?

Jared hallgatott.

– Tudod mi jár a hűtlenségedért? – meresztette a fiúra démon szemeit Merlik, majd oda súgott a papnak:

– Büntesd meg.

Kainan faggatni kezdte Jaredet:

– Szereted Kaylint?

– Igen.

– És ő viszont szeret téged?

– Boldogan halnék meg, ha igen.

A papnak ennyi elég is volt. Fájtak neki e szavak.

 

Solomont és Arnt a lány után küldte, akik két hét elteltével, nélküle tértek vissza. Kainan nem csalódott a lány képességeiben, de jól tudta, hiába egy vadász lánya, egyszerre több rosszakarótól nem lesz képes megvédenie magát. Főleg ha az maga, az inkvizíció.

Irigyelte a fiút. Belül a démon bosszúra buzdította. Benne azonban az ember, a pap, mégis némi bölcsességre buzdította:

– Hiába képzeled magad erősnek. Gyenge vagy. Hiába hiszed magad jobbnak nálam. Nem hagyom. Nem vagyok már ember, és ahhoz hogy megértsd a fájdalmam, bele kell bújnod a bőrömbe.

Merlik felnevetett:

– Ez a beszéd Kainan! Ne légy vele kíméletes!

Jared nem értette, mit akar a pap. Kainan atya így folytatta:

– Legyél erős, de ne szemrevaló. Ez legyen a büntetésed azért, amiért őt elszeretted tőlem, amiért beleavatkoztál a frigyünkbe. 

Amint Jared bőre sötétté vált, máris sejtette, a pap megátkozhatta őt.

Kainan nem sokkal látogatást tett Eldornál. A vadász szégyellte magát, a lánya szökése miatt:

– Sajnálom, amit Kaylin tett. Nem erre neveltem.

– A fiút már megbüntettem. Kiderült, ő beszélte rá a szökésre.

Eldor ekkor csalódott Jaredben. Többé látni se akarta fiút.

Kainan a lány szobájába ment. Talált egy hajszálat a lány fekvőhelyén, amit magával vitt. Csak erre volt szüksége…

A pap, Jaredet szörnyé, Kaylint pedig farkassá változtatta. Úgy gondolta, szerelmük így soha nem teljesülhet be. Mindketten üldözöttekké váltak, egymásra talán soha nem találnak. Ha pedig mégis, idegenek lesznek egymás szemében.

- Vége -

The Hunter - 03

Két évvel később…

Kaylin és Jared, fiatal felnőttekké cseperedtek. Nem hitték volna, hogy a fiú megéli e kort. Bár a sok tanulás, még így se hozta meg a várt eredményt.

A kis településen hamar híre ment, a fülnek nem megszokott esküvőnek. Senki se szólta le a furcsa párt, hisz Kainan atya igen kiemelkedett személy. Habár vak volt, úgy gondolták, Kaylin és ő kiegészítik egymást.

A lány alig mozdult ki a szobájából.

Kainan pedig gyötrődött. Zavarta a vaksága. Látni akarta menyasszonyát, és nem csak hallani, mily szép és elbűvölő.

Jared a papnál lakott. Árva révén, Kainan atya nevelte fel. Az utóbbi napokban, feltűnt neki a gyámja titokzatossága. Valahogy nem olyan volt, mint azelőtt. Egyik nap akarata ellenére, olyas valamit hallott, amit nem kellett volna.

Az atya az egyik hűségeséhez fordult segítségért:

– Merlik, te a hatalmas szörny király fivére vagy. Tudnál valami sötét varázslatot ajánlani, hogy újra láthassak?

A hosszú vörös hajú férfinak a lábai, a földbe gyökereztek. Ahogy a fiúé is, oda kint.

– Honnan tudod, ki vagyok valójában?

– Remek álca, remek varázslat – ismerete el a pap - Aki ily ügyesen elrejtőzik egy faluban, az emberek között, annak bizonyára nagy hatalma van. Feltűnt a hatalmad, mely nem a fehér mágiára vall. Fivéred szeme az enyém, ő bennem van elzárva.

– Tudom, ezért is csatlakoztam hozzád. Ha melletted vagyok, akkor ő nem térhet vissza, mert én azt ugyan nem hagyom.

– Nem is kell. Úgy akarok látni, hogy ő ne támadjon fel.

– Sajnálom barátom, de lehetetlent kérsz tőlem. Az én erőm erre nem képes. Fogad el magad, úgy ahogy vagy. Lehet, a menyasszonyod idővel rá jön, hogy pusztíthatja el benned a fivéremet. Egy nap láthatod majd őt és világot, ahova egykor beleszülettél.

Jared remegve távozott. Attól a pillanattól kezdve, nem szívesen tartózkodott az atya és Merlik közelében. Kainan atya is elvonult, s tovább kutatott.

Már csak egy nap volt vissza az esküvőig. Jared alig aludt.

Folyton Kaylinra gondolt. Úgy döntött, megossza vele a hallottakat.

Kaylin még az este folyamán fogadta őt:

– Miért jöttél el hozzám ilyen későn?

– Úgy érzem, tudnod kell valamit, Kainanról.

– Mégis micsodát?

– De előbb kérlek, válaszolj a kérdésemre. Azért mész hozzá, mert félsz, vagy mert annyira szereted?

Kaylin sóhajtott, majd így válaszolt:

– Apám akarta így, nem én.

– Kainan nem ember, hanem egy démon. Sötét terveket sző. Attól tartok, a tervei között szerepelsz te is. 

– Hogy mondhatsz ilyet?

– Kaylin, kérlek, higgyél nekem. Tudom mennyire szereted édesapádat és mennyire tiszteled. Ne menj hozzá Kainanhoz.

– Akkor mit tegyek?

– Szökj el velem.

– Nem tehetem. Sajnálom Jared.

Kaylin már épp az ajtó felé tartott, amikor Jared utána szólt:

– Ha meggondolnád magad, holnap az esküvő előtt, várlak a folyónál, az erdőben.

Kaylin fel-alá járkált szobájában. Nem tudta kiverni gondolataiból Jared szavait. Nem szereti Kainant úgy, ahogy azt tőle elvárnák. Sőt, hozzá se akar menni.

The Hunter - 04

The Hunter: szereplők

Jared: árva, Kainan atya a gondviselője

Kaylin: Eldor lánya

Eldor: vadász, egyedül neveli lányát, Kaylint

Arn: zsoldos, Kainan atya szolgálatában áll

Solomon: zsoldos, Kainan atyát szolgálja

Merlik: leghűségesebb társa Kainan atyának. A zsoldosok közül, ő a legrejtélyesebb

Kainan: hires pap, akit az emberek tisztelnek és becsülnek.

Tanítványai: Kay és Jared

Vissza a történethez

The Hunter - 02

Napok teltek el.

Eldor nem hallgatott tovább. Meg sem állt a lánya szobájáig.

– Jó reggelt.

– Néked is leányom. Fontos mondanivalóm van.

– Amióta hazajöttél, alig szóltál hozzám – mondta a lány. Eldor kissé elszégyellte magát:

– Nem volt szándékos. Ne haragudj.

Kaylin megnyugodott, azonban érezte, valami nagyon fontos és lényeges fog elhangzani a szobában. Ami talán még az életét is megváltoztathatja.

– Őrült világban élünk. Merlik barátommal a legutóbbi utunk során, ezt még jobban megtapasztaltuk. Innen nem messze, az egyik falut porig égették. A lakói szinte mind elevenen elégtek. Kaylin, édesanyádat boszorkánysággal vádolták meg és ezért máglyán végezte. Nem volt boszorkány. Az irigyei vádolták meg őt.

Kaylin már lehajtott fejjel hallgatta apját, aki pedig folytatta tovább:

– Szeretnélek biztonságban tudni. Kainan atya a gondodat viselné, még akkor is, amikor én már nem leszek. Megkérlek, menj hozzá feleségül.

Kaylin hallgatott. Ehhez, egy szót se tudott hozzáfűzni. Eldor távozott, remélte, a lánya megérti őt és nem ítéli el ezért.

A nap közepén, Jared érkezett a házuk elé. Apró kavicsok dobálásával jelezte a lánynak a jelenlétét.

– Szép napot!

– Üdv! Atyád otthon van?

– Nem, nincs. Nemrég ment el vadászni.

– Gyere, menjünk el mi is valahova.

Kaylin tétovázott, majd beadta a derekát.

A piacon haladva, csodálta a békés embereket. Jared még ekkor is, alig-alig vette le a szemeit a lányról:

– Látszik mennyire jobb neked idekint.

– Most tényleg jó.

Jared megfogta a lány kezét és elhúzta őt a templomkertig, ahol gyakorolni szoktak.

Jared ledőlt Kaylin mellé, a fűre.

Kellemesen fújt a szél. A madarak ágról-ágra ugráltak.

– Nézd – mutatott fel egy ágra Jared, ahol egy mókus mászott. Mosolyogva figyelték minden mozdulatát.

– Kainan atya nincs itt? – kérdezte a lány. Jared felült:

– Nincs, a többiekkel már kora reggel távozott. Valami esküvőre készülnek. Bár tudnám kiknek az esküvője lesz…

Kaylin lehunyta szemeit:

– Azt hiszem, én tudom.

Jared felé tekintett:

– Atyád újra megházasodik?

A lány csak hallgatott. Nem akart és nem is volt képes válaszolni. Jared visszafeküdt mellé, s türelmesen várta a lány válaszát.

A napot már a dombok és fák lobjai takarták. A két ifjú szótlanul elindult hazafelé. Félúton pedig megálltak.

– Kainan atya engem vessz feleségül.

Jared nagyon meglepődött:

– Lehetséges ez? Tudtommal a papok nem házasodhatnak.

– Kainan atya, nem akármilyen pap. Őt sokan megbecsülik és tisztelik. Hatalmával bárkit meg tud védeni, még az inkvizíciótól is.

Jared sóhajtott:

– Bár csak idősebb lehetnék…

– Miért?

– Mert akkor feleségül vennélek.

Kaylin végre elmosolyodott. Jared örült ennek. Majd folytatták útjukat.

Már majdnem megérkeztek, amikor Eldor megpillantotta őket.

Gondolta lemarad, így nem zavarja meg társalgásukat:

„– Sajnálom, hogy Jared még ily fiatal. Ha erősebb lenne, akkor ő hozzá adnám a lányom. Szomorú, hogy a fiúnak esélye sincs megélni a felnőttkort” – búslakodott a férfi, gondolataiban merengve.

Jared kézcsókkal búcsúzott a lánytól, ahogy az egy férfihoz illik.

The Hunter - 03