Napok
teltek el.
Eldor
nem hallgatott tovább. Meg sem állt a lánya szobájáig.
– Jó
reggelt.
– Néked
is leányom. Fontos mondanivalóm van.
– Amióta
hazajöttél, alig szóltál hozzám – mondta a lány. Eldor kissé
elszégyellte magát:
– Nem
volt szándékos. Ne haragudj.
Kaylin
megnyugodott, azonban érezte, valami nagyon fontos és lényeges fog
elhangzani a szobában. Ami talán még az életét is
megváltoztathatja.
– Őrült
világban élünk. Merlik barátommal a legutóbbi utunk során, ezt
még jobban megtapasztaltuk. Innen nem messze, az egyik falut porig
égették. A lakói szinte mind elevenen elégtek. Kaylin,
édesanyádat boszorkánysággal vádolták meg és ezért máglyán
végezte. Nem volt boszorkány. Az irigyei vádolták meg őt.
Kaylin
már lehajtott fejjel hallgatta apját, aki pedig folytatta tovább:
– Szeretnélek
biztonságban tudni. Kainan atya a gondodat viselné, még akkor is,
amikor én már nem leszek. Megkérlek, menj hozzá feleségül.
Kaylin
hallgatott. Ehhez, egy szót se tudott hozzáfűzni. Eldor távozott,
remélte, a lánya megérti őt és nem ítéli el ezért.
A
nap közepén, Jared érkezett a házuk elé. Apró kavicsok
dobálásával jelezte a lánynak a jelenlétét.
– Szép
napot!
– Üdv!
Atyád otthon van?
– Nem,
nincs. Nemrég ment el vadászni.
– Gyere,
menjünk el mi is valahova.
Kaylin
tétovázott, majd beadta a derekát.
A
piacon haladva, csodálta a békés embereket. Jared még ekkor is,
alig-alig vette le a szemeit a lányról:
– Látszik
mennyire jobb neked idekint.
– Most
tényleg jó.
Jared
megfogta a lány kezét és elhúzta őt a templomkertig, ahol
gyakorolni szoktak.
Jared
ledőlt Kaylin mellé, a fűre.
Kellemesen
fújt a szél. A madarak ágról-ágra ugráltak.
– Nézd
– mutatott fel egy ágra Jared, ahol egy mókus mászott.
Mosolyogva figyelték minden mozdulatát.
– Kainan
atya nincs itt? – kérdezte a lány. Jared felült:
– Nincs,
a többiekkel már kora reggel távozott. Valami esküvőre
készülnek. Bár tudnám kiknek az esküvője lesz…
Kaylin
lehunyta szemeit:
– Azt
hiszem, én tudom.
Jared
felé tekintett:
– Atyád
újra megházasodik?
A
lány csak hallgatott. Nem akart és nem is volt képes válaszolni.
Jared visszafeküdt mellé, s türelmesen várta a lány válaszát.
A
napot már a dombok és fák lobjai takarták. A két ifjú szótlanul
elindult hazafelé. Félúton pedig megálltak.
– Kainan
atya engem vessz feleségül.
Jared
nagyon meglepődött:
– Lehetséges
ez? Tudtommal a papok nem házasodhatnak.
– Kainan
atya, nem akármilyen pap. Őt sokan megbecsülik és tisztelik.
Hatalmával bárkit meg tud védeni, még az inkvizíciótól is.
Jared
sóhajtott:
– Bár
csak idősebb lehetnék…
– Miért?
– Mert
akkor feleségül vennélek.
Kaylin
végre elmosolyodott. Jared örült ennek. Majd folytatták útjukat.
Már
majdnem megérkeztek, amikor Eldor megpillantotta őket.
Gondolta
lemarad, így nem zavarja meg társalgásukat:
„– Sajnálom,
hogy Jared még ily fiatal. Ha erősebb lenne, akkor ő hozzá adnám
a lányom. Szomorú, hogy a fiúnak esélye sincs megélni a
felnőttkort” – búslakodott a férfi, gondolataiban merengve.
Jared
kézcsókkal búcsúzott a lánytól, ahogy az egy férfihoz illik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése