2017. július 21., péntek

Black Tears - Two World: 2. rész: Szerencsés vagy éppen szerencsétlen véletlen? Írta: *Kyra*



Dorian a reggeli elfogyasztása után elindult sétálni. A park már messzebbről is felkeltette az érdeklődését:
– Milyen nyugodt. Reggelente eljárhatnék ide futni. – Bámészkodott, csodálva a környezetét. Amióta a városba költözött, még nem volt alkalma jobban szemügyre venni.



Ahogy végigjárta, szemet se szúrt neki, még az egyetlen magányos, szép fiatal nő se a padon. Aki nem volt más, mint Elinor. A nő lógatta az orrát, miután szomorúan látta be, nincs hol meghúznia magát estére. Csak ült némán, szembesülve a tényekkel. Dorian nem időzött tovább. Alig tett néhány lépést, amikor eszébe jutott a ma estére tervezett drograzzia. Nem akart kimaradni belőle, ezért arra gondolt, civilben segíthetné az akciót... hátha valaki szökni próbálna a helyszínről. El is indult rögvest felmérni a terepet.


Elinor néhány óra elteltével úgy határozott, elmegy a munkahelyére, szerencsét próbálni. Remélte, hogy ott meghúzhatja magát egy időre.
Már sötétedett. Messzebb rendőröket látott. Többet, mint ahányat egy járőrözésnél szokott. Éppen embereket igazoltattak. Akadtak olyanok is, akiket bilincsben kísértek az autókhoz. A nő azt hitte, ez csak egy szokásos ellenőrzés. Amint még kettőt lépett, látta a kolléganőjét is megbilincselve. A bátyja pedig dulakodni kezdett a rendőrökkel, s menekülőre fogta. Elinor ekkor gondolta meg magát. Jobbnak vélte, ha nem megy oda. Alig fordult el a sarkon, máris futásnak eredt.



Dorian már jó ideje, türelmesen lesben állt. Maga mögött hallott valamit:
„- Na, valaki épp felém tart. Biztos rossz a lelkiismerete...” – Megfordult s alig várta, hogy láthassa, ki közeledik felé, ily sietősen. Amint kartávolságon belül ért megragadta. Elinor ijedtében felkiáltott:
– Kérem, engedjen el!



Dorian civilben is olyan magabiztosan viselkedett, mint szolgálatban. Nem totojázott, nyomban felvilágosította a hölgyet:
– Én csak a dolgomat végzem. Rendőr vagyok. A kollégáim épp drograzziát tartanak. Ha valami történik, kötelességem szolgálatba helyeznem magam. Jobban jár, ha hagyja magát átvizsgálni.


Elinor rémülten magyarázkodni kezdett:
– Én nem csináltam semmit! Semmi közöm azokhoz az emberekhez! – A nagy felhajtásban, hirtelen eszméletét vesztette. Dorian elkapta, nehogy megüsse magát az esésnél, s percekig azon merengett, mit tegyen a továbbiakban:
– Nem volt jó ötlet így ráijesztenem...


Ahogy mondta, átvizsgálta. A nő teljesen tisztának bizonyult. Azonban, pechére, a nő személyes iratait nem találta a ruházatában:
– Ez különös... Most akkor hova vigyem?
Meggondolatlanul felkapta, s magatehetetlenül nézett körbe:
– Bolond nő...


Elinor ezen a reggelen is egy idegen ágyban ébredt:
– Ezt nem hiszem el! Ennek sose lesz vége? Már megint mit adtak be nekem? – mondta a magáét. Dorian a szoba másik oldalán ült:
– Szóval, mégis van köze ahhoz a helyhez. Ráadásul még fogyasztó is. Tudja, mivel jár a hatóság félrevezetése? Nem egy kellemes kaland, azt elhiheti.



Elinor meglepetten ült fel:
„- Ismerős ez a hang... Tessék? Nem önszántamból történt, ami történt!”
Dorian percekig várta, miként reagál az elmondottakra a nő. Néhány perc várakozás után feladta:
– Látom, egyáltalán nem érdekli, amit az imént elmondtam... Felejtsük el, civilben voltam, ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy felhoztam ide magamhoz. Remélem, nem óhajt sokáig maradni.



Elinor örült is, meg nem is. Gyorsan összekapkodta a holmiját, s kereste a kijáratot. A férfi csodálkozva figyelte az eseményt, ami olyan volt, mint egy gyorsított felvétel:
– Álmomban se hittem volna, hogy létezik ilyen nő a földön... – jegyezte meg halkan: – Nem néztem ki önből, hogy ily gyorsan, ily módon fog távozni... – majd jobb kézzel a helyes irányba mutatott. – Az ajtó az ellenkező irányban van. Ha nem gond, szívesen kikísérem.
Elinor a férfire tekintett, s csak ennyit tudott kinyögni:
– Köszönöm.



A férfi elvezette a kijáratig, ahol a nő felé fordult:
– Máskor legyenek önnél a személyes iratai. Kerülje a szórakozó helyeket. Ha tényleg igaz, amit az ágyamban mondott, bölcsebb lesz, ha a jövőben nem fogad el idegenektől semmit. Főleg italt.
Már majdnem kinyitotta az ajtót, amikor hangja s a beszéd stílusa hirtelen megváltozott:
– Ja, és még valami. Ha még egyszer találkozunk, meg foglak csókolni.
Elinor elpirult, s a nyitott ajtón gyorsan kiviharzott. Dorian vigyorogva nézett utána:
– Neked is szia.


Folytatás: hamarosan!