2018. augusztus 4., szombat

Hellsing - The Dark City 13. rész: Vámpírok összecsapása Írta: *Kyra* (+12)


Amint Kato teljesen visszanyerte erejét, Véreb és Elektra bátran reá bízta az apácákat. Amint besötétedett ők ketten útra keltek. Véreb úgy gondolta, itt az idő elrendeznie fivérével a nézeteltéréseit. Mivel az ügyben a dámpírnő is komolyan érintet, ezért vele kellett tartania. 

***


Alister gróf vendégként fogatta őket, úgy, mintha mi sem történt volna:
- Legyetek üdvözölve! Mivel érdemeltem ki e váratlan látogatásotokat?
Véreb unottan így szólt:
- Tudod te jól mi okból. Nem kell a színjáték.
- Nos... akkor foglaljatok helyet, érezzétek otthon magatokat!
Elektrának nem volt kedve részt venni ebben. Vele ellentétben Véreb higgadtnak tűnt s szó nélkül leült. A dámpírnő nem akart vitába keveredni vele, ezért rögvest követte a példáját.


Alister és Véreb hosszasan farkasszemeztek egymással. A dámpírnő érezte a levegőben a feszültséget. Végül a csendet a házigazda törte meg:
- Jó téged újra itthon látni, öcsém!
Elektra elsápadt a meglepettségtől:
„- Az öccse? Ez valami tréfa?”
Véreb nem repdesett az örömtől:
- El tudom képzelni mennyire. Hisz pont te voltál az, aki száműzött Hellsingből.
- Ne feled, egy árulót védelmeztél. A szöktetés is igen nagy bűnnek számít. Örülj, hogy ennyivel megúsztad.
- A döntéseidnek köszönhetően, szinte az egész városra halált hoztál. Ami szerintem súlyosabb bűn, mint az én „árulásom”.
- Hagyjuk ezt, és inkább térjünk rá arra, amiért ide jöttetek.
- Azért jöttünk, mivel most Hellsing újra a miénk. Ideje eldöntenünk egymás között mi legyen a továbbiakban.


Alister elmosolyodott:
- Kedves öcsém, csak nem alkudni jöttél hozzám?
Elektra most győződött meg róla, hogy Véreb tényleg Alister gróf öccse.
Véreb a nő védelmére kellt:
- A grófnő, nem alku tárgya. Ő nem Amanda, csupán a lánya. Hagyjuk ki ebből...
Alister azonban máskép gondolta:
- Megbocsátok, visszaadom a grófi címedet, a birtokodat, ha átadod nekem Wandát.
- Úgy látom bátyám, nem értettél meg.
- Ahogy te se engem...


Aliser intett, s a szoba sötét sarkaiból árnyak jöttek elő. Ahogy közeledtek, úgy világította meg őket a fény. A gróf fejvadászai voltak. Mind a heten. A gróf így szólt nekik:
- Öljétek meg az öcsémet! A grófnőt pedig élve akarom!


Az összecsapáskor ketten a hétből rögvest a másik öt felé fordult. Azu nem értette mi történik:
- Luciana, mit művelsz? 
Vany pedig csalódottan Shadow-hoz szólt:
- Te is ellenem fordulsz kedvesem?
Shadow megköszörülte a torkát, majd így válaszolt a kérdésre:
- Vanessa, te cseppet se érsz annyit, mint a grófnő. Szívem mélyén mindig is őt szerettem - majd sortársára Lucianára mosolygott - Mit gondolsz, négyen öt ellen már tisztességes játékot űzünk?
Vérebet e fordulat nagyon meglepte, kellemesen csalódott Shadow-ban.


Alister grófot hidegen hagyta a két fejvadásza árulása. Ő se maradt ki a küzdelemből: 
- Megölni őket! - Rögvest öccsére támadt. Shadow a fekete özvegyekkel szállt szembe. Elektra és Luciana pedig a kettő gráciával.


Végül a harc visszavonuláshoz vezetett. Shadow és Véreb komolyan megsérült. Az ellenség táborában csak a Fekete özvegyek vesztek oda. 


Shadow komoly sérülései miatt Elektra támogatására szorult. Véreb annyira gyenge volt, hogy őt Luciana segítette a haladásban. Shadow szánalmasnak érezte magát:
- Kérlek, menj tovább nélkülem.
A dámpírnő ellenkezett:
- Nem hagylak itt!
- Ne feled Wanda, Luciana és Véreb vámpírok. Nemsokára fel kell a nap és ők nem bírják a napfényt. Mihamarabb vissza kell érnetek. Én csak feltartanálak titeket.
Elektra majdnem sírva fakadt. Luciana egy pillanatra magára hagyta Vérebet, csak hogy segítsen a Elektrának a döntésben:
- Sajnálom, amiért ezt kell mondanom, de Shadow-nak igaza van. Két sérülttel nem tudunk időben fedezékbe vonulni. Sajnos, nem kockáztathatunk... 


Vany és Azu, az ablakban figyelték őket. Vany nem akarta elhinni amit lát:
- Ez komoly? Ott hagyják Shadow-ot?
- Az a rohadt vörös... még hogy szereti…
- Most már tudja Shadow, hogy velem jobban járt volna...


Alister oda lépett hozzájuk:
- Egy árulóval kevesebb. Ez részünkről jó hír.
Vany ezzel nem értett egyet:
- Én nem hagyom odakint Shadow-ot...
- Ha kimész, meghalsz.
- Nem érdekel! Szeretem őt és nem hagyom meghalni!
Azu nem hagyta cserben barátnőjét:
- Veled tartok. 


Alister sóhajtott:
- Nem véletlenül hagyták ott. Ég veletek ágyasaim... - Majd felkészülve a napfelkeltére, elhúzott minden függönyt.


Vany és Azu odafutottak Shadow-hoz:
- Itt vagyunk szerelmem! Jöttünk megmenteni.
Shadow csodálkozott:
- Ti?
Vanessa a könnyeit törölgetve leborult mellé:
- Látod milyen hazug cafka ez a Wanda? Simán itt hagyott téged. De sebaj, mi beviszünk téged.
Shadow egy szót se szólt. Nem hitte volna, hogy Vanessa milyen mélyen érez iránta. Bár számára mindig is Wanda volt az igazi és az is marad.


Miután Alister gondoskodott a sötétségről odabent. Bezárta és eltorlaszolta bejárati ajtót a biztonság kedvéért. Érezte, pár perc és a nap fel kell.
Vany és Azu megragadták a sérült vámpírt és Alister kastélya felé vették az irányt. Azonban a nap sugarai, lassan áttörtek a sűrű fák lombjain. A vámpír gróf elégedetten, mosollyal az arcán feküdt be koporsójába pihenni. Kint a várom vámpír teste egy pillanat alatt eléget. 


Folytatás: hamarosan!