2019. szeptember 4., szerda

Campus Life 4. rész: Kié lesz az állás? (+12)



Szombat reggel Kelly még úgy aludt az ágyában, mint a bunda. Amikor felébredt a szobában egyedül találta magát:
- Vajon most haragszik rám? Csoda, hogy még nem áll ki a hátamból egy kés...
Hirtelen eszébe jutott, hogy ma van az a nap, amikor eldől megkapja-e az állást vagy sem. Eljött az ideje annak, hogy összeszedje magát és végre utána járjon. Felöltözött és kisminkelte magát. A szobában elkészülve még lelkes volt, de az kávézó felé ballagva ez igencsak megkopott.



A kávézó előtt megpillantotta Ednát, akinek pont a bejárat előtt inába szállt a bátorsága.
- Szia, Edna! Látom, ma is előttem érkeztél! Mi ez az arckifejezés? Csak nem a lelkesedés?
- Szia, Kelly! De bizony! - vigyorgott rá - Nagyon kell ez a meló. Szóval... győzzön a jobbik!



Hyun pont ekkor lépett ki az ajtón:
- Sziasztok! Máris visszajöttetek? Egy szőke és egy vörös... már csak egy fekete hiányzik... és boldog vagyok! - nevetett, majd hirtelen visszatért a valóságba - De sajnos, csak az egyikőtöké lehet az állás.
- Ezzel tisztában vagyunk. Bárkié lesz, attól még barátok maradunk. Ne aggódj.
- Ez megnyugtató! Gyerek be, bent van és már várja a jelentkezőket. 
Edna és Kelly követték őt. 
Bent egy negyven év körüli szőke hölgy bújta az önéletrajzaikat. Hyun így szólt hozzá:
- Clemence asszony, megérkeztek a jelentkezők az állásra. A szőke, Kelly és hosszú vörös hajú pedig Edna.



- Jó napot, asszonyom! - köszöntek a hölgyek.
- Jó napot! Látom, látom... - nézett végig az ifjú hölgyeken – Mihez értetek?
- Úgy érti, egy kávézóban? - kérdezett vissza Edna zavarban.
- Nem, egy repülőn...
A válasz hallva, Edna egy nagyot nyelt és lassan, bizonytalanul belekezdett a mondandójába:
- Hát...
- Jaj, kicsikém. Csak vicceltem!
- Már dolgoztam kávézóban, van tapasztalatom.
- Tényleg? Akkor kérlek mutasd meg, hogy mit tudsz!
- Máris? - pislogott a vörös hajú. Kelly kikerekedett szemekkel figyelte az eseményeket.



- Veled mi a helyzet?
- Én még sose dolgoztam ilyen helyen, de gyorsan tanulok.
- Ezt szeretném látni is. 
- Úgy érti, most? Sajnálom, de nekem más elfoglaltságom van...
- Akkor el lehet menni. Viszlát! - mosolyodott el, majd türelmetlenül Ednára pillantott:
- Nem tűnsz magabiztosnak. Ha gondolod, te is elmehetsz.
- Minden rendben. Igen is megszeretném mutatni, hogy tényleg értem a dolgom!
- Helyes! Akkor lássuk!
Hyun a lány kezébe nyomot egy jegyzettömböt és egy tollat. 



Kelly ekkor már kint állt és figyelte, hogy a barátnője hogyan veti be magát. Hyun sajnálkozva odament hozzá:
- Sajnálom, hogy így alakult. Nem szeretnék tolakodó lenni, de...
- Találkozóm van a színtársulat igazgatójával. 
- Ó, értem. Sajnálom.
- Nem is tudtam, hogy Edna dolgozott már korábban kávézóban. Sose említette. Biztos remekelni fog! Viszlát!
Amint Kelly elhaladt a sarkon, Ednát valaki megszólította:
- De cuki pincér csajszi vagy!



- Priya? Mit keresel te itt? Tudtál erről?
- Nos, szombat van, szép az idő... és jól esne valami ital.
- Mi folyik itt? - zavarta meg őket Clemence.
- Jó napot! A pincér épp egy árnyékos helyet javasolt nekem. Milyen jó ötlet!
Edna próbált természetesnek tűnni, még akkor is ha ebből egy szó volt igaz:
- Igazán nincs mit, mit hozhatok önnek?
- Egy limonádét kérek, jég nélkül, szívószállal.
- Máris hozom!



Jack éppen arra ballagott, amikor megpillantotta Priyát. Aki a gimi óta szimpatikus neki. Gondolta, most végre van rá lehetősége hogy kettesben lehessen vele:
- Szia! Leülhetek ide?
- Szia, csak nyugodtan!
Percekig csak ültek és egymást figyelték. Amint megjelent Edna a tekintetül reá terelődött:
- El is felejtettem, hogy ma állásinterjúra jött. Máris felvették?
- Nem tudom. Meglepődtem, hogy itt látom.



Edna felszolgálta a limonádét és apró mozdulatokkal jelezte a barátainak, hogy a főnökasszony minden egyes lépését figyeli. Jack ezen egy jót vigyorgott:
- Kérhetek én is egy limonádét?
Amint Edna sarkon fordult, Jacknek eszébe jutott egy téma:
- Szerintem pályát tévesztett. Annyira jól áll neki ez a szerep!
- Szerintem is!

***



Kelly a nap másik felében szomorúan ballagott végig az utcán. Majd amint  oldalra fordította a fejét, eszébe jutott Emara. Belépett a campus bárjába, s helyet foglalt bárpultnál. 
- Nos, hogy ment? Ki kapta meg az állást?
- Szerintem Ednának sikerült.
- Veled mi újság?
Kelly vett egy még levegőt és elmesélte a barátnőjének, mi miatt nem kapott lehetőséget az alkalmasságra.
- Ez nem semmi... de te erről nem tehetsz! – háborodott fel, majd újra felhozta azt a bizonyos témát – Még most sem gondoltad meg magad?
- ...hogy pont itt énekeljek?
- Bizony! Annyira örülnék, egy normális kolléganőnek! A főnök laza, jó fej és nagyon bírja színészpalántákat!
- Mi lenne a dolgom, hogyan vághatnék bele?
- Na, ez a beszéd! Felhívom, hogy lenne egy jelentkező és számíthatsz egy meghallgatásra.
- Értem... - pillantott rá a rezgő telefonjára – Rosa írt. Edna megkapta az állást. 
- Ennek nagyon örülök! De annak még jobban, ha ez a meló sikerülne neked!
- Ne haragudj, de mennem kell. Várnak rám a campus előtt. Viszlát!
- Rendben, majd hívlak a fejleményekről! Szia!

***



A campus előtt éppen Edna és Rosa arról beszélgettek, hogy milyen ruhákra fogják elkölteni a pénzüket.
- Sziasztok!
- Szia, Kelly! Ednától hallottam, hogy mi történt... - szomorodott el Rosa és együtt érzően megölelte a barátnőjét.
- Éppen Emarától jövök. Lehet, hogy vele kolléganők leszünk.
- Mégis megpróbálod?
- Egye fene... majd találok mást, ha az se fog összejönni.
- Ne haragudjatok. De most el kell köszönnöm tőletek. Később találkozunk! Sziasztok! - búcsúzott el tőlük sietősen, Rosa. 



Edna és Kelly tekintete találkozott:
- Ez a Clemence... velem se bánt kesztyűs kézzel. De legalább egy másik időpontban adhatott volna neked egy lehetőséget!
- Köszönöm, Edna, hogy így gondolod. De én már nem kattogok ezen... 
Kelly és Edna úgy döntöttek végre lepihennek. Kelly félúton azon morfondírozott, a szobatársnője vajon a szobában tartózkodik-e. Már az ajtóban a fülének kellemes dallamokat hallott. Ha a csajnak a személyisége unszimpatikus, de legalább az elismerendő, hogy jó zenei ízlése van. 



Benyitott és Yeleen máris előkapta a fülhallgatóját.
- Nyugodtan hagyhatod, nem zavar.
Kelly elkényelmesedett az ágyán, s ekkor eset le neki, hogy a zene a rádióból szólt.
- „Gratulálunk a Crowstorm együttesnek, aki azért jött ma hozzánk, hogy eljátssza legújabb slágerét nekünk!” 
Kelly mélyen elgondolkodott és arra jutott, hogy egyáltalán nem ismeri ezt az együttest. Már éppen a laptopjáért nyúlt volna, amikor hirtelen megdermedt egy ismerős hang hallatán:
- „Igen, készen állunk. Még sok jó számunk van, amiket azon a bizonyos estén hallhattok majd. Gyertek minél többen!”



Kelly szíve, hevesen verni kezdett. A rádióban elhangzott a campus neve és az a dátum amit az elcsent plakáton olvasott. A helyszín nem más, mint az a hely ahol Emara dolgozik. 
- Jól vagy? - kérdezte tőle Yeleen a szoba másik végéből.
- Igen, csak nagyon hosszú napom volt... - nem sokkal érezte, hogy újra rezeg a telefonja. Emara írt neki egy üzentet:
- „Holnap úgy készülj, hogy délután háromkor meghallgatásod lesz!” 
Amint elolvasta, arra eszmélt, hogy Yeleen már nincs a szobában és már a rádió sem szól.

***



Vasárnap Kelly meglepetésére, a barátai a campus udvarában vártak rá.
- Sziasztok! Ti miért gyűltetek itt össze?
- Hát azért kedves Metál Barbie, hogy sok sikert kívánjuk neked!
- Emara azt mondta, a meghallgatásra sajnos mi nem mehetünk be – vette át a szót Jacktől, Edna - Ezért csak itt és most van lehetőségünk bátorítani téged.
- Köszönöm, nagyon kedves tőletek! Nem fogok csalódást okozni.
Rosa hirtelen megköszörülte a torkát:
- Remélem azt tudod, hogy Castiel koncertjét pont ott fogják megtartani ahová te most készülsz...
- Köszönöm, Rosa, tudok róla. Pont tegnap este esett le...
- Nos? Nem vagy boldog?
- Én komolyan mondtam, hogy túl vagyok rajta... ha nem haragudtok, sietnem kell. Nem szeretnék elkésni. Sziasztok!
Jack sóhajtott:
- Túl kényes volt a téma... de mi lesz, ha találkoznak?
Edna összekulcsolta a karjait:
- Kelly bátor csaj. Nem fog elmenekülni Castiel elől. 
- Olyan jó lenne újra együtt látni őket! - álmodozott Rosa. 

***



Kelly határozott léptekkel lépett be a meghallgatás helyszínére. Emara rögvest intett neki:
- Szia! Gyere, igyál egyet. Hamarosan tiéd a színpad.
- Szia, köszi!
- Nyúzottnak tűnsz.
- Találkoztam a többiekkel. Sok sikert kívántak.
- Az arcod mindent elárul. El tudom képzelni...


Végül elérkezett a pillanat, amikor Kelly sok év után újra mikrofont ragadhatott és olyan dalt énekelhetett, ami a szívéből szólt.
- Van saját dalod?
- Akad.
- Akkor halljuk!
Emara elkényelmesedett a pult mögött és kíváncsian hallgatta Kellyt. A szőkeség lehunyt szemmel énekelt, s maga elé képzelt egy férfit, egy új szerelmet. Ez a dal arról szólt: hogy már lezárta a múltat. Most már nyitott egy új kapcsolat felé. De most már elég erős ahhoz, hogy attól a személytől ne szakadhasson el.


5. rész: Hamarosan!