2018. augusztus 3., péntek

Hellsing - The Dark City 12. rész: A kert titka és vércseppek a feszületen Írta: *Kyra* (+12)


Azon az éjszakán Véreb és Elektra együtt járta az éjszakát. Nem szóltak egymáshoz. Letértek az útról s a fák között haladtak tovább. Elektra ekkor jött rá, hogy a vámpír mutatni szeretne neki valamit. Abban reménykedett, hogy az örökségéhez vezeti el.


Egy kerthez érve, megálltak egy szobornál.Elektra nagyon meglepődött. Egyáltalán nem egy kertre számított.
- Itt, ezen a helyen égették el elevenen Amandát, a saját társai.
Elektra szomorúan körbe nézett. Nehezen tudta elhinni, hiszen csak egy csodálatos kertet látott:
- Nehéz elhinni erről a helyről, hogy ilyesmi történt...
- Én az emberek fogságába estem, sajnos nem volt lehetőségem megmenteni. Szabadulásom után, Angela nővérrel alakítottuk ki a kertet, édesanyád sírhelyének. Hamvait ezen a helyen szórtam el. Édesapádat, sokkal távolabb innen, a vámpírok végezték ki.
- Épp ésszel fel se tudom fogni, mi értelme lehetett...
- Azért kellett meghalniuk, mert te megszülettél. Ez bűn mind két fél számára. Kevés dámpír létezik. Mindegyik halál fia, ha rátalálnak a tiszta vérűek... Nem tudom mi lesz a sorsod: Lehet, soha nem érezheted magad biztonságban.


- Köszönöm, hogy idehoztál.
Véreb arcáról még mindig a bűntudat jeleit lehetett leolvasni. Csupán néhány percet maradtak, s sietve visszaindultak.  

***


Ez idő alatt egy újabb csapás sújtott le. Angelát és a többieket megtámadták. Amint beléptek az ajtón, Vérebet a vérszag majdnem megszédítette:
- Itt nem rég vámpírok jártak.   


Angelát találták meg elsőként. Az apácán több vágott sebet is ejtettek:
- Én jól vagyok. A többiekről azonban semmit se tudok. Sokáig odafent dulakodtak.
Véreb egyedül ment fel az emeletre. Elektra félve követte figyelemmel a vámpírt. Ha a nővér nem sérült meg volna ennyire, ő is vele tartott volna. Abban reménykedett, hogy a többiek is életben vannak.


Cat se volt jobb állapotban. Ő eszméletlenül feküdt a folyosón, Kato pedig a vérző sebeit próbálta elszorítani. Véreb megpróbált minél többet megtudni a támadókról:
- Egyértelmű a túlerő. Mond kölyök, kik voltak?
- A fekete transzvesztiták és az a két hibbant liba.
Véreb grimaszolt:
- Szóval a fekete özvegyek, és a másik kettő.. Pontosan kik lehettek?
- A három grácia közül a kék és a rózsaszín hajú.
Véreb elengedte Katót, aki kimerülten a falnak dőlt. Véreb a gondolataiba mélyedt:
- Azu és Vany. Alister már megint készül valamire. Sajnálom kölyök, attól tartok össze kell szedned magad…


Elektra segített Vérebnek a többi sérült ellátásában is. Később a vámpír félrehívta:
- Ez a hely már nem biztonságos. Lehet, ahova most megyünk, ott is veszélynek leszünk kitéve.
- Hova vinnél minket?
- Oda, ahol te megszülettél. Figyelmeztetlek, a kastély már nem az a meleg otthon ami volt.

***


Elektrát ismét a szomorúság öntötte el. A kastély, az egyetlen hagyatéka nem túl jó állapotban volt. Véreb, a fejvadásznővel a karjaiban előre ment. Elaktra az idősebb nővért a kísérve követte. Mögöttük pedig Kato csoszogott. A kastélyt szerencséjükre üresen találták.
A vámpír miután körbejárta belül a kastélyt, szomorú hírekkel szolgált:
- Szinte teljesen kifosztották. Úgy fest a világítás terén, a holdfénnyel és a napfénnyel kell beérnünk. Nemsokára fel kell a nap, ideje nekem és Katónak sötétebb helységbe vonulnunk.
A dámpírnő nem örült a hírnek, de tudta hol és miben van rá szükség:
- Rendben, addig én gondoskodok az apácákról.


Elektra az egyik szobában két ágyat talált. A függönyöket elhúzva, beengedte a napfényt. Egész nap a sérültekről gondoskodott. Angela és Catherine belátták, fejvasásznő már nem egy elveszett kislány.

***


Az apácák alig egy hét múlva már jobban voltak. Nappal sok időt töltöttek együtt hármasban. Elektrának még sok kérdése volt:
- Vérebről szeretnék érdeklődni.
Angela nővért nem lepte meg:
- Pontosan mi érdekelne?
- Hogyan ismerte meg? Miképp lett a legjobb fejvadásza?
- Bizonyára említette a raboskodását. A kolostorban ahol éltem, annak a pincéjébe zárták be. - kezdett bele. Elektra meglepetten pislogot, mert a vámpír ezzel nem dicsekedett neki. A nővérr így folytatta -  A szüleid halálát egy igen komoly esemény követte. Három vámpír gróf őrizte Helsingborg várost a zombiktól. Vérebet száműzték és ezt követően az emberek fogságába esett. Édesapádat kivégezték. Így egy vámpír gróf maradt, aki kevés volt az ellenséggel szemben. Helnsingborgot, mai nevén Hellsinget, ellepte a sötétség. Alister gróf is menekülni kényszerült. Hozzánk a kolostorba is betörtek. Én és még néhányan a pincébe menekültünk, illetve egyenesen zsákutcába, ahonnan már nem volt menekvés. Vérebet én engedtem ki, avval a kéréssel, hogy mentsen meg minket. Állta a szavát. A kolostort, s a várost mindössze hárman hagytuk el épp bőrrel. Én, Véreb, és az akkor még gyermek Catherina nővér.
A dámpírnő elképzelte a történteket, majd így kérdezett:
- A kolostor árvaházként működött?
Angela szomorúan lehajtotta fejét:
- Igen gyermekem.


Eletra aznap meglátogatta Katót is. A vámpír mosollyal az arcán fogadta:
- Szia! Örülök, hogy látlak!
- Szia, én is! Jobban vagy?
- Köszönöm, már sokkal jobban. Mi újság?
- Véreb sok mindenről beszámolt. Angela nővér által, pedig sokmindent megtudtam. Még Vérebről is.
- Akkor már teljes benned a kép. Véreb haragszik rám, amiért nem tudtam megvédeni a nővérkéket?
- Ezen ne emészd magad. Mindannyian jól tudjuk, hogy túlerőben voltak.
Kato hátradölt és felidézte azt az éjszakát:
- Ha tudnátok milyen kemény öklük van azoknak transzvesztitáknak...
- Alister gróf nem akármilyen fejvadászokkal rendelkezik. Shadow kivételével, mindegyiktől tartok.
Katónak eszébe jutott az a vámpírnő aki nem vett részt a támadásban:
- Luciana kedves csaj. Nem is értem miért nyomul azokkal a libákkal...


Wanda egy pillanatra elmosolyodott, majd újra komoly arcot vágott:
- Véreb nem bízik Shadow-ban. Azt mondta Japánban kémkedett utánam.
- Nekem ő sose volt szimpatikus.
- Tudom, és már fogalmam sincs, miként tekintsek rá.
- Még mindig bele vagy zúgva?
- Már fogalmam sincs... Véreb szavai gyanakvásra ösztönöznek.
- Ha vigasztal a tudat, Shadow nem volt a támadók között. Ahogy Luciana sem. Ez felettébb különös. Nem?
- Szerintem is.






0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése