Perla a tündenő meglepődött amikor látta, hogy a vendégek még mindig úgy néznek ki, mint az emberek:
- Nem érintettétek meg, igaz?
A lányok összenéztek és így válaszoltak:
- Nem.
A tündenő nem kérdezett többet, röviden ennyit tett hozzá:
- Akkor menjünk jelenteni Kélának...
***
A tündenő és a vendégek vissztatértek a kastélyba, ahol felkeresték Kélát. Perla a lányok szemében gondterheltnek tűnt. Kellemetlenül érezeték magukat, amiért nem tették azt, amire a tündenő kérte őket. Arion megpillantotta őket a kertben s kissé lemaradva a nyomukba eredt. Érdekelte mi lesz az ellenszegülésük eredénye.
Perla mélyen meghajolt Kéla előtt:
- Úrnőm, vissztértünk! A két lány meglátogatta a tündérek fáját... - kezdett bele, de a fekete hajú tündenő türelmetnül félbeszakította:
- Tényleg? Akkor miért nem változtak át?
Perla elújságolta a történteket:
- Elmentek a fához, de nem értek hozzá.
- Miért nem? - tekintet a vendégekre. Seila lényegre törően, egyenes választ követelt tőle:
- Ha kiderül, hogy tündérek vagyunk, akkor is hazaengedtél volna minket?
Kéla a kérdés hallatán, a szokásához híven felhúzta az orrát.
Arion a fejét csoválta az oszlop mögül. Majd csatlakozott hozzá a bátyja és a barátja is.
- Ennek így nem lesz jó vége... - Suttogta a félvér barátja.
- Ne aggódj értük Beldor. A két hölgy közül az egyiknek elég éles a nyelve ahhoz, hogy elhalgattassa Kélát.
Arion mereven a bátyjára tekintett:
- Te most kinek az oldalán állsz?
- Ezt én is szeretném tudni... - Merengett a kérdésen Beldor.
Kéla hosszú percek múltán megszólalt:
- Perla, akkor kérlek gondoskodj róluk! Nem szeretném, ha a vendégek bármiben hiányt szenvednének!
Seila egyáltalán nem bízott a fekete hajú tündenőben. De jelenleg nem volt más választása. Még élveznie kell a barátnőjével a tündék „vendégszeretetét”. Eldöntötte, az itt töltött időt azzal fogja tölteni, hogy kiderítse hogyan mehet haza Azurával.
Már éppen távozni készültek, amikor Kéla váratlanul, hangosan így szólt:
- Arion, tudom, hogy ott lapulsz! Mivel a vendégek nem tették azt, amire kértem őket, ezért a te dolgod lesz kideríteni, hogy tündérek-e!
A tünde férfi előmerészkedett és illedelmesen meghajolt:
- Igenis úrnőm! Megyek és előkészülök a vizsgálatra!
Azura és Seila döbbenten fordultak meg:
- Milyen vizsgálatra?
Kéla közelebb lépett hozzájuk:
- Ti csak menjetek, szórakozzatok! Majd hívatlak benneteket! - Mosolygott rájuk sejtelmesen.
Perla ki kisérte őket a kerthez:
- Sejtettem, hogy nem lesz boldog...
- Nagyon sajnáljuk, ha kellemetlen helyzetbe hoztunk! - Sajnálkozott Azura. A tündenő arcáról eltűnt a szomorúság:
- Szerencsére nem harapta le a fejem. Amúgy nem haragszom rátok, mert a ti döntéseteket senki se befolyásolhatja. Ti itt vendégek vagytok.
- Én nem érzem magam annak...
A vöröshajú lány megsimogatta a barátnője vállát:
- Lássuk be, azért sokkal jobb idekint, mint bent abban sötét és hűvös börtönben! - majd Seila mögött megpillantott három tünde férfit, akik feléjük közeledtek:
- Nézd, ott jönnek a helyes tünde pasik!
Seila hamar jobb kedve derült. Már alig várta, hogy Arionnak újra beolvasson.
Még meg sem álltak a hölgyek előtt, amikor a félvér így szólt:
- Nézzétek, itt van a fürge hölgy is!
Seila és Azura jól emlékezetek rá. Ő volt a másik aki üldözőbe vette őket az érkezésükkor.
- Köszönöm a bókot... amúgy Seilának hívnak.
- Beldor. Üdvözöllek!
Azura is bemutatkozott az erős testalkatú, szőke tünde férfinak. Seila kérdően rápillantott Arionra:
- Milyen vizsgálat lesz?
- Majd meglátod!
Arion bátyja már nem tudta tovább elviselni, hogy az öccse így beszéljen egy hölggyel:
- Arion, kérlek, légy udvarisabb!
- Igen? Megtették amire Kéla úrnő kérte őket? Nem!
- Határozottan kijenetette, hogy nem akar velünk barátkozni... - sugta Dentonnak, Seila.
- Ezt szomorúan hallom...
- Barátkozni nem akar, de hozzánk érni bezzeg igen... Gondolom, a vizsgálat miatt szükséges lesz... - Folytatta lány.
- Sajnos, ez elkerülhetetlen... mivel vért kell vennem tőletek. Sokkal egyszerűbb lett volna megérinteneket a tündérek fáját, minthogy ezt a hosszú procedúrát nekem végig kelljen csinálnom...
- Te orvos vagy? - Kérdezte kiváncsian Azura. Arion megköszörülte a torkát és büszkén így válaszolt:
- Kutatásokat végzek! - húzta ki magát és a stílusa hirtelen átment gyerekes siránkozásba - Nektek hála, még több dolgom lett! Vihetem el az üvegcséket a fához, hogy lássam: vált-e ki valamilyen reakciót!
Seila nem tudta visszafogni magát:
- Már az elején ezt kellett volna tenned! Persze, mielőtt udvariasan megkérdezitek tőlünk, hogy megakarjuk-e érinteni az a fát vagy sem!
- Van ebben valami... - suttogott Beldor.
Seila szemei felcsillantak Beldor szavait hallva.
- Engedelmetekkel, nekem el kell vinnem magammal a vendégeket. – Zavarta meg őket Perla.
A lányok búcsút vettek a tünde fériaktól és követték Perlát a városba. Csodálták a szebbnél szebb ruhákat és ékszereket, amiket a tünde nők hordtak:
- Olyan szépek ezek a ruhák! Kapunk majd egy másikat is?
Perla kedvesen Azurára tekintett:
- A ruhák amik rajtatok van, az Kéla ajándéka. Ha több szép holmit szeretnétek, akkor vásárolnotok kell. Persze, ahhoz pénzre lesz szükségetek.
- Azt hogy tudtunk szerezni? - Kiváncsikodott Seila. A tündenő hosszasan sorolta:
- Munkát kerestek. Például... lehettek a piacon árusok, vállalhattok takarítást, gyümölcs szedést. Ha van kézügyességeket akkor van lehetőség: hímzésre, szövésre...
- Te miért viselsz olyan ruhát, mint a férfiak? - hangzott el egy újabb kérdés Azura szájából.
- Mert Kéla úrnőt szolgálom, mint testőre.
- De most nem vagy mellette... - Nézett értetlenül Seila.
- Nem én vagyok az egyetlen a testörségében. Jelenleg Tirza helyettesít. Majd bemutatlak benneteket neki is.
- Alig várjuk! - Lelkesedett Azura. Seilát érdekelte Perla munkája:
- Én is lehetek testőr?
Perla és Azura hirtelen megtorpantak.
- Tessék? Azt hiszem rosszul hallottam... - Pislogott a barátnőjére Azura. Perla valamivel jobban fogadta:
- Nos, ahhoz, hogy valakiből testőr legyen, ahhoz el kell sajátítania hozzá a megfelelő tudást. Ha ennyire érdekel, javaslom, először mérjük fel a képességeidet.
Azura még mindig nem tért észhez:
- Seila! Te komolyan ilyen veszélyes dologgal szeretnél foglalkozni? - majd Perlához fordult – Kérlek, ne enged fegyverek közelébe! Tudom, hogy az íjászversenyeken és a küzdősportban sok elismerést kapott, de ez akkor is veszélyes!
- Íjászverseny? Küzdősport? - ragadta ki a lényeget a tündenő – Így már értem miért nem volt vele könnyű dolguk, amikor el akarták kapni...
- Nos, lenne kedved foglalkozni velem a szabadidődben?
- Seila! Ez egyáltalán nem vicces! - Szólt rá ismét Azura. Perla alaposan szemügyre vette a törékeny alkatú lányt:
- Ebben nem én döntök. Sajnálom.
- Annyi ideig nem leszünk itt mire felmérik a képességeidet... Csináljunk ketten együtt valamit. Az olyan jó lenne!
Seila az orrát lógatta:
- Én azért megpróbálnám...
A beszélgetés Seila mondatával ért véget.
Perla kíséretével egy ismerős helyre érkeztek. Ez volt az a hely, amit először megpillantottak az érkezésükkor. A torony nagyon népszerű az itt lakók számára. Jól lehetett látni odafentről a tengert. Éjszakaka azok számára kezdez, akik szeretnek gyönyörködni a csillagokban.
- Ma itt töltjük az éjszakát.
Azura és Seila nem láttak semmi érdekeset a toronyban és annak a környezetében:
- Romok, homok és tenger... hol fogunk aludni? - Kérdezte Azura. Perla mosolyogva válaszolt:
- A szabad ég alatt, a mulatság után. Rossz idő esetén a toronyban. Sok barátom tölti itt az estét a szolgálat után. Jó szórakozás lesz, higyjétek el!
A lányok tekintete újra találkozott és bizakodni kezdtek abban, hogy ezen a helyen új barátokra lelnek.
A lányok a tengerparton figyelték a naplementét. Olykor visszapillantottak Perlára aki már átöltözött és mindent előkészített az összejövetelhez. Két idegen nő csatlakozott hozzá. Nem voltak hosszú füleik, mint a tündéreknek.
- Én már láttam őket. Itt ezen a helyen, amikor Beldor és Arion a kastélyba vezetett. - Tekintett vissza a tengerre Azura.
- Szerinted mik lehetnek?
- Fogalmam sincs...
Seila kíváncsian sompolygott feléjük, Azura kissé lemaradva követte.
Perla mosollyal az arrcán fogadta őket:
- Hadd mutassam be nektek a barátnőimet: Telmát és Lorát.
A két lány kezetfogott velük, majd le se tudták venni a szemeiket pikkelyes lábaikról. Lora szerényen így szólt hozzájuk:
- Nos, hát... mi sellők vagyunk...
- Komolyan? - pislottak rájuk a lányok. Telma ennek következtében átvette a szót:
- A tenger az otthonunk, de szívesen vendégeskedünk a barátainknál, a tündéknél.
Elkényelmesedtek a tábortűz körül. Perla mesélni kezdett a barátnőinek. A sellők megjegyzéseikből ítélve, nem kedvelték Kélát:
- Kéla sose volt kedves. Még velünk se! A népünk régebb óta él itt, mint ti tündék. Sose fog megváltozni?
- Igen, ennyi tisztelet kijár nekünk! Nem szeretjük, ha dirigálnak nekünk... Meddig kell ezt a stílust elviselnünk tőle?
- Kétlem, hogy valaha meg fog változni... - hajtotta le a fejét Perla.
Egyre sötétebb lett. Végre megérkeztek többek. Arion szokásához híven, mindenkinek kezet csókolt, kivével a lányokat, akik felé csak biccentett egyet. Beldor és Denton nem okoztak csalódást.
- Halljuk, miről maradtunk le? - Kezdett bele Beldor. Arion miután meghúzta a borosüveget így szólt:
- Szerintem semmi érdekesről...
- Azért hagyj nekünk is... - nyult az üvegfelé Beldor. Denton hosszasan a lányokat figyelte. Nem értette miért ilyen szótlanok:
- Meglepően csendesek vagyok. Mi a baj?
- Semmi... csak hosszú napunk volt. - Válaszolt a barátnője helyett is Seila.
A lányok egész este a többiek történeteit hallgatták. Denton szívesen beszélgetett volna velük, de a válasz hallatán úgy határozott, bölcsebb lenne nem erőltetnie. Ahogy teltek az órák, úgy fogytak a témák. Arion annyit ivott, hogy egy rossz mozdulatnak köszönhetően lehuppant a fűre.
- Nem hiszem el, hogy ülve is képes vagy leesni... - csóválta a fejét kellemetlenül a bátyja. Beldor segítségével megpróbálták talpra állítani, de Arion nem moccant:
- Ne igyatok sokat, mert holnap jövők a tűvel! Meglesztek bökve!
- Jól van, de előtte aludj egy keveset... - Karolta fel a bátyja. Perla a lányokhoz ballagott:
- Szerintem mi is menjünk aludni. Holnap egy újabb hosszú nap vár ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése