2017. október 2., hétfő

Black Tears - Two World: 6. rész: Hárman egy fedél alatt Írta: *Kyra*



Dorian már hajnalban elindult dolgozni, így Elinorral csak délután találkozhatott, beszélgethetett. A nő még épp hogy tudott fogadni egy hívást. Aminek nagyon örült. Végre lett új állása. A telefonja azonban lemerült, így a nap további részében nem lehetett elérni őt.



A férfi szomorú arccal tért vissza a nap végén:
– Megtaláltam Ronett Ward-ot. Ma engedték el. Eddig tartották bent a fiúk, a bátyja miatt. Szeretnél találkozni vele? A találka után elmehetnénk a holmidért. Tudod, a költözés miatt.
Elinor nem totojázott. Hamar összekészült az indulásra, s követte a férfit.

***


Ismerős helyre vitte, még pedig Ronett otthonához. A nő reménykedve kopogott be az ajtón. Az ajtó a vártnál is gyorsabban nyílt ki:
– Elinor! – húzta be a lakásba az ismerőse, bent pedig jó szorosan átölelte:
– Annyira hiányoztál. Téged is kihallgattak a rendőrök?
– Nem... nekem ebben nem volt részem...
– Szerencséd... Képzeld, azok a szemetek megölték a bátyámat. Itt meg mindent felforgattak.
Elinor és Dorian egy pillanatra jobban szemügyre vették a lakást. Ők mindent rendben találtak. Ami viszont szúrta a szemüket, azok a bőröndök és egy teli hátizsák.


Ronett folytatta a panaszkodást:
– Azt mondták nem maradhatok itt tovább, azonnal cuccoljak össze. Bezzeg a lakbért azt elvárják. Nincs elég pénzem máshova költözni és a bátyámat eltemettetni. Amit most ki kell fizetnem, azt még ki tudom perkálni abból a kevésből amim van. Mi lesz velem Elinor? A bátyám volt az egyetlen elő rokonom...
Dorian és Elinor letörten hallgatták a kétségbeesett nőt. A férfi hosszas gondolkodás után, halkan így szólt:
– Elinor hozzám költözik. Ha van kedved, és szeretnél, osztozhatsz vele a vendégszobámon. A lakbért pedig közösen fizetitek...
A könnyes szemű nő pislogott:
– Elinor, te kajak bepasiztál?
A nő sóhajtott:
– Nem járunk...
Dorian pedig bólogatott. Ronett rögvest felkapta az egyik bőröndöt, a többiek pedig segítettek neki a cipekedésben. Majd tovább mentek Elinor szülei házához.

***



Ronett, amint kiszállt a kocsi ajtaján, megcsodálta Elinor otthonát. A másik nő arcára őszinte, vidám, megkönnyebbült mosoly derült:
„- Itt az idő, hogy a saját lábamra álljak. Most végre van esélyem egyenesbe hoznom az életem, úgy, hogy a családom többé nem szívat!”
Dorian úgy döntött, nem tart velük:
– Én idekint megvárlak titeket – támaszkodott neki a kocsinak.


A ház ajtaja nyitva volt. Be tudtak menni:
– Milyen szép házban nőttél fel! – bámészkodott Ronett – Nem tudom, ki ez a fickó, de szerintem megfogtad vele az isten lábát – pillantott ki az ablakon Dorian-ra.
– Dorian rendes férfi.
– Megvolt?
– Nem, meg se fordult a fejemben. Nem az esetem...
– Értem. Amúgy örülök, hogy végre összecuccolsz. Így visszakapom a saját holmimat, amivel eddig kisegítettelek. Ja, és ha téged ennyire hidegen hagy, akkor majd én rástartolok a pasira, ha nem zavar.
Elinor elengedte barátnője utolsó mondatát a füle mellett, s tovább pakolt.

***



A férfi otthonában a két nő hamar megtalálta a helyét. Dorian el se akarta hinni, amit lát: Elinor sütött, főzött. Ronett pedig az újságban az álláshirdetéseket olvasgatta, olykor besegített a sütés-főzésbe a barátnőjének.
– Úgy érzem magam itt a négy fal között, mint egy kakukk tojás. Se nő nem vagyok, sem pedig alul öltözve. Remélem a vacsora elkészülésig, ennél azért több ruha lesz rajtuk... – jegyezte meg halkan, s lassan visszaballagott a szobájába a fehérneműs Ronettet és laza, rövid ruházatban sürgő-forgó Elinort hátrahagyva.
– Ronett, remélem azzal tisztában vagy, hogy ez egy férfi lakása... Szerintem normálisan is felöltözhetnél.
– Tenném, ha lenne egy tiszta göncöm. Most mosom őket...


A vacsorát, termesztésen normális öltözetben fogyasztotta el mindenki. A közös szobában a két nő még nem hajtotta álomra a fejét:
– Elinor, neked van munkahelyed?
– Igen, holnap kezdek. Megint táncolni fogok. Szívesen szólok az érdekedben, ha szeretnéd. Sajnos, más lehetőséget nem találtam.
– Hogy érted azt, hogy „sajnos”? Te szeretsz táncolni. Másrészt megköszönném. Máshoz úgy se értek.
– Én se... de nem is érdekel. Rákényszerülve úgy csinálni valamit pedig nem lenne jó – hajtotta le a fejét.


Elinor még javában aludt, amikor a barátnője kisompolygott reggelit készíteni. Dorian-t ismét meglepte a látvány:
– Este vacsora, reggel pedig reggeli fogad? Nagyon kedvesek vagytok.
– Most csak én ügyeskedtem a konyhában.
– Köszönöm, kedves tőled – látott neki az evésnek. A rövid hajú nő le se vette a szemeit a férfiról.
– Mondd csak, sikerült állást találnod?


Ronett Elinor-ra hivatkozott:
– Elinor ma kezd az új munkahelyén, azt mondta beajánl.
– Ennek örülök. Így hamar a saját lábatokra fogtok állni. A bátyád temetésében temetésébe lehet tudok segíteni...
A nő majdnem sírva fakadt a meghatódottságtól:
– A bátyám volt az egyetlen rokonom. Ő nevelt fel, vigyázott rám. Elinor pedig olyan nekem, mint ha a húgom lenne. Bár tudnám ki ölte meg Jason-t...
– Jason se volt ártatlan... Megölt egy rendőrt. Két gyerek maradt fél árván miatta. Ő adta le az első lövéseket. A talpon maradt rendőr pedig önvédelemből, végszükségből lőtte le – világosította fel komoran a férfi.


A kócos hajú nő döbbenten hallgatta:
– Nem is tudtam, hogy van fegyvere! Mindig kedves volt és törődött velem. Nem tudom elképzelni, hogy képes lenne ilyesmire... Lehet, nem ismertem őt eléggé?
– Sajnos, megesik... – suttogta Dorian.
–...vagy esetleg te vagy rossz emberismeretből... – Tette hozzá Ronett.


Ekkor a másik nő belépett a konyhába, s megpillantotta őket az asztalnál. Elinor ekkor érezte igazán, mennyire fontos neki a férfi. Ronett és Dorian szemmel láthatóan jól megvoltak együtt, s ezért kezdett féltékeny lenni a barátnőjére. Megbánta, amiért azt hazudta Ronett-nek, nem az esete a férfi. Már csak a remény maradt meg neki, hogy Dorian is így érez iránta. Leült közéjük, s csendben megreggelizett.


– Ronett mesélte, segítesz neki elhelyezkedni. Mondd csak, hol és mit fogsz dolgozni?
Elinor-t váratlanul érte Dorian kérdése. Azt pedig nem akarta elmondani neki, hogy táncol. Félt, hogy elítélné érte:
– Irodai munkát kaptam. Iratrendezés, nyomtatás, meg egyebek.
Dorian büszkén tekintett rá. Kezdett megváltozni a véleménye róla. Ronett úgy érezte, itt az idő a férfit is kifaggatni:
– És te hol dolgozol?
A férfit kellemetlenül érte a kérdés:
– Rendőr vagyok...


A nő pislogott:
– Te kajak rendőr vagy? Na ne szívass... – fintorgott Ronett. Dorian az újabb kérdést hallván, kissé hátra dőlt:
– Mi köze van a kajaknak a rendőrökhöz? Amúgy tényleg az vagyok... – nézett kérdőn Elinor-ra, reménykedve.
– Hát nem azzal közlekednek a vízi rendőrök, az tuti... – hangzott el Elinor véleménye. Ronett-et kezdte egyre jobban érdekelni a téma:
– Vízi rendőr vagy?
– Hagyjuk... eleget beszéltem – legyintett a férfi, s visszaballagott a szobájába készülődni.


Már majdnem kilépett az ajtón, amikor meglátta a közelében Elinor-t:
– Csodálom, hogy délután mész. Vigyázz magadra. Ha van valami, hívj fel.
A nő elpirult:
– Úgy lesz, ígérem. Bejön neked Ronett? – érdeklődött. Dorian nem gondolkodott sokat a válaszon:
– Ronett nekem túl „zizi”. Néha úgy viselkedik, mintha bevett volna valamit.
– Igen, van egy stílusa... De ettől függetlenül jó fej és kedves.

A férfi végig gondolta az eddigieket és úgy határozott: ad kettejüknek egy esélyt. Magához húzta és homlokon csókolta Elinort:
– Nekem te vagy az estem. Majd megkérdezem a barátaimat, randizna-e valamelyikük vele. Ráfér a társaság, főleg azok után... Most már indulnom kell. Szia.
Elinor arca teljesen bepirosodott, a szíve pedig hevesen vert. Egy pillanatra megfeledkezett arról, hogy neki is sietnie kellene.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése