Black Tears - Two World: 5. rész: Ami egy nő szívét nyomja... Írta: *Kyra*

Dorian a megbeszélt estén és időpontban már a nő háza előtt várakozott. Elinor-t kicsit meglepte a férfi pontossága. A tegnap történtek nem hagyták nyugodni. Úgy érezte, segítséget kell kérnie valakitől. Meg kell tudnia, hol találja meg Ronett-et. Erőt vett magán és egy mély levegőt, hogy megtegye az első lépést. Bármennyire is fontos neki a legjobb barátnője, ezt a randit nem akarja elszúrni a negatív kisugárzással. Eldöntötte, ma este mosolyogni fog és félreteszi a bánatát.

A férfi türelmetlenül csókkal fogadta:
– Tudom, illik ilyenkor virágot adni...
Elinor-t nem zavarta a felkészületlenség:
– Semmi gond. Mire haza érnék vele, nagy valószínűséggel, elhervadt volna. Nyugi, ennyire én se vagyok romantikus.

Beültek egy Barlang nevű kocsmába, ahol zavartalanul tudtak beszélgetni.
– Még sose költöztél el otthonról? – hangzott el egy újabb személyeskedő kérdés.
– Eddig... olykor egy barátnőmnél laktam. Nem sokat jártam haza – mesélte a nő.
– Szóval, azért próbálkozol. Hol dolgozol?
– Jelenleg még sehol. Tegnap voltam egy állásinterjún. Várom a visszajelzést.

Dorian elégedetten mosolygott a nő válaszán. Majd mesélt egy keveset önmagáról:
– Én munkamániás vagyok. A kollégáim folyton azzal cinkelnek, hogy így sose lesz barátnőm. Erre tessék, itt vagyok egy gyönyörű, csinos nővel.
Elinor egyre jobban élvezte a férfi társaságát:
– Mi a foglalkozásod?
Dorian-nak az arcára fagyott a mosolya, s halkan válaszolt:
– Rendőr vagyok... De ezt már úgyis tudod. Hisz találkoztunk. Először civilben voltam. A második találkozásunkkor pedig formaruhában segítettelek fel a belvárosban a járdáról. Emlékezetes pillanatokkal teli nap volt mindkettő...

Elinor percekig hallgatott, majd így szólt:
– Tegnap a barátnőm bátyját lőttétek le. Róla pedig napok óta semmit se tudok.
Dorian már csalódottan fordította el a fejét:
– Tudtam, hogy közöd van ahhoz a helyhez, és azokhoz az emberekhez...
– Zavar téged?

A férfin látszott, hogy töri magát valamin. Rövid pillanat múlva a nő szemébe nézett:
– Aznap nem lett volna szabad, hogy a lakásomra vigyelek... Át kellett volna adnom téged a kollégáimnak.
–...de mégse tetted.
Azon az estén, azon a helyen, több szó nem hangzott el egyikük szájából se. Csak nézelődtek, s megittak egy-két italt.

Egy óra múlva, amint az italok elfogytak, a férfi mintha mi se történet volna, udvariasan hazakísérte a nőt:
– Lehet nem kellene többet... – kezdte el mondani, amikor látta, Elinor hiába nyomja le a kilincset, az ajtó nem nyílik:
– Mi az? Kizártak?
A nő kínosan érezte magát a férfi előtt:
– Jó szokásuk... és ahogy elnézem, nincsenek is itthon. Bár tudnám hova mentek ilyenkor – vette elő a telefonját, ami minden egyes hívásnál kicsöngött.

Dorian nem akarta elhinni a látottakat. Amikor már kezdett kínossá válni a csend, megemberelte magát:
– Ha gondolod, ma is nálam aludhatsz. Másrészt, kezdem megérteni, miért hiányzik neked annyira a barátnőd.
– Nem csak az ott alvás miatt... – Világosította fel a nő.
– Jól van. Menjünk...

A férfi, lakásába belépve máris megmutatta neki a vendégszobát, mely Elinor számára cseppet se tűnt ismeretlennek:
– Köszönöm, és ne haragudj. A szüleimet még ma megpróbálom elérni.

A jóképű úriember nem fűzött hozzá semmit. Kiment a konyhába összeütni valamit vacsorára. Fogalma se volt arról, mit kellene tennie. Mi lenne ebben a szituációban a helyes lépés. Tetszik neki a nő. De az életformája nagyon kiábrándító. A családja miatt, pedig ezen nem kellene meglepődnie. Valahol hibásnak érzi a nőt.

Amíg főtt az étel, benézett a nőhöz. Már majdnem szólt neki, amikor szemet szúrt neki a nő letörtsége. Elinor reménytelenül próbálkozott, az elmosódott sminkje pedig az arcán feketére festette könnyeit:
– Nem veszik fel. Még az üzenetre se reagálnak. Most mit tegyek?
A férfi meggondolta magát:
– Gyere, mindjárt kész a vacsora. Az asztalnál mindent megbeszélünk.

A tálalás és az étkezés közben is, még mindig a csend uralkodott. Elinor törte meg. Nehezére esett lemondania a férfiról:
– Holnap haza megyek, és nem okozok neked több gondot.
A férfi csodálkozva tekintett a nőre:
– Sikerült beszélned velük?

Elinor hangja s stílusa hirtelen más volt, mint ami a férfi eddig megszokott tőle:
– Nem mindegy? Majd megoldom...
– Költözz ide hozzám. Legalább addig, amíg elő nem kerül a barátnőd. A bátyja drogdíler volt. Ha együtt éltek, akkor az otthonukat már felforgatták. Írd le nekem a barátnőd nevét, holnap utánanézek, mi van vele.
Elinor el se akarta hinni, amit a férfi mondott neki:
–...és mi lesz a lakbérrel?
A férfi csak mosolygott, részéről már oly mindegy volt... ha már belement, akkor végig csinálja. Előbb-utóbb csak kiderül mi történt vele azon a bizonyos éjszakán. Elinor még jobban szégyellte magát, amiért egy pillanatra hamisan ítélte meg a férfit.

6. rész: Hárman egy fedél alatt