Egy hosszúra nyúlt éjszaka után, mélyen el lehetett gondolkodni azon, hogy mi is történhetett. Épp ezen töprengett egy férfi és egy fiatal nő.
Dorian a szabadnapjait töltötte otthon. Az estét pedig egy bizonyos hangulatos helyen. Másnap reggel csak ült az ágy szélén, s értetlenül nézett maga elé:
– Ennyit ittam volna? Semmi apró részletre sem emlékszem. De azért valami mégis megmaradt. – Nézegette a tenyereit, amin még mindig érezte egy hajadon a bőrének tapintását:
- Egy nő selymes bőre, karcsú dereka. Táncosnő lehetett... – Megnyalta a szája szélét, s visszaemlékezett Arra a bizonyos csókra. Arra a hosszúra nyúlt szenvedélyes csókra, melyre az a fiatal nő oly régóta vágyhatott...
Fülig érő, csibész mosollyal ment be a konyhába kávét főzni. Kis ideig hagyta csak elillanni gondolatait a nőről, amíg a koffein tartalmú italát elkészítette. Percekkel később, a konyhaasztalnál ülve ismét próbálta felidézni a nő arcát, hangját, reménytelenül:
– Még a nevére sem emlékszem. Elmegyek oda máskor is. Jó lenne újra összefutni vele... – sóhajtott, s csak akkor szembesült a ténnyel, hogy a telefonja már jó ideje kitartóan csöröghetett egy másik helységből:
– Már ennyi lenne az idő?
Csodálkozva keresett egy órát a nappaliban, s rögvest felvette a készüléket:
- Itt Dorian Reed, rendőr őrmester, miben segíthetek?
– Te jó ég! Még a szabadnapjaidon se tudsz lazítani? Muszáj neked mindig ennyire hivatalosnak lenned? – Szólt a vonal másik végéről egy ismerős hang. Dorian a nevén szólította:
- Helló Simon, mit szeretnél?
- Szevasz, csak érdeklődöm, jól vagy-e? Jó buli volt az este... Ma is megyünk, de sajnos nélküled.
Dorian összeráncolt homlokkal nézett maga elé:
– Hogyhogy?
- Mocskos az a hely...
A férfi hangja az utalást halván, cseppet se árulkodott lelkesedésről:
– Értem.
– Jönnél velünk máskor is? Amúgy, tudod mi a neve annak a nőnek, akivel végig táncoltad az estét?
– Sajnos nem. Nem emlékszem rá, ahogy már arra se, hogy nézett ki.
– Hát ez sajnálatos... A név alapján le tudtuk volna nyomozni és kifaggatni a kicsikét. Most le kell tennem. Majd még kereslek.
Dorian leült, s próbálta ismét felidézni a nőt:
– Reménytelen... – sóhajtotta – Most mit tegyek? Drograzzia lesz…
***
– Lehet, mégse kellett volna meginnom azt az italt. Most legalább emlékeznék annak a férfinak az arcára és a nevére, akivel az este táncoltam. Az a sárkány tetoválás pont olyan helyre van felvarrva, ami csak egy ujjatlan felső viselésénél látható. Vagy anélkül... – kelt fel szomorúan, s bement a fürdőszobába felfrissíteni magát.
Másodpercek teltek el. A nő már a zuhany alatt álmodozott:
– Oly régóta vagyok egyedül. Az a férfi pedig nagyon felkeltette az érdeklődésem. Ki lehet ő? Látom még őt valaha? Lesz alkalmunk megint együtt táncolni? Adja az ég, legalább ő emlékezzen rám, ha én erre nem vagyok képes...
– Elinor, odabent vagy? – kopogtatott valaki az ajtón.
– Igen, itt vagyok! – kiáltotta, s kilépett a kabinból. Remélte, a barátnője, Ronett, tud neki segíteni.
– Mondd, te emlékszer arra a férfira akivel az este táncoltam?
A vagány nő meglepődött, rövid gondolkodás után így válaszolt:
– Ne haragudj, de én mással voltam elfoglalva. Ma is lesz fellépésünk, ugye nem felejtetted el?
– Nekem nem. Majd holnap.
Ronett elmosolyodott:
– Tényleg, igazad van. Bocsánat, úgy látszik még mindig a szer hatása alatt vagyok. Csodálom, hogy te ilyen hamar kitisztultál.
Elinor már értette, merről fúj a szél:
– Mi volt az italomban?
– Nem mindegy? A lényeg, sikerült ellazulnod és még jól is érezted magad. – legyintett Ronett. Elinor nem nyugodott meg:
– Kérlek, ilyet többet ne csináljatok velem...
– Jó, jó, rendben. Ahogy szeretnéd...
A nő megköszönte a vendéglátást, és a gondoskodást, amíg nem volt magánál. Épp hazafelé tartott, amint eszébe jutott, hogy nincs nála a kulcs, amivel be tudna jutni a házba:
„- Csak beengednek...” – gondolta.
A ház előtt állva látta, otthon vannak a szülei. Hiába csengetett, nem nyitottak neki ajtót:
– Szóval, így állunk... – hajtotta le a fejét, s elindult céltalanul az ellenkező irányba. Közben azon merengett: merre tovább? A kolléganője és a bátyja nem állnak hozzá olyan közel. Barátja nincs. Anyagilag pedig még nem engedhet meg magának egy saját lakást:
– Amint népszerű leszek, már nem kell azért aggódnom, van-e vagy lesz-e fedél a fejem felett – nyugtatta magát.
Sétált a városban, vásárolt magának péksüteményt, s hozzá gyümölcslevet. A közeli parkban megreggelizett. A padon üldögélt, s a közeli fákon ugráló apró madarakat fürkészte:
– Ma szabadnapos vagyok... nem tölthetem se a napom, sem pedig az éjszakám a munkahelyemen...
