***
– Te hol dolgozol? – hangzott el a kérdés Ronett-től, Simon felé.
– Én is rendőr vagyok. Hasonló mint Dorian, csak más a munkakörünk.
– Kajak, te is rendőr vagy?- csodálkozott.
– Kajak... bár az vicces lenne, ha kajakkal közlekednénk.
– Na, ja. Betépett kajakosok után lapátolni, és úgy drograzziát tartani – fogta a fejét Dorian. Körülötte pedig mindenki nevetett.
– Ez a nő alapjáraton ilyen? Vagy szed valamit? – kérdezte Simon. Dorian egy pillantást vetett Elinor-ra, s így válaszolt:
– Igen, alapjáraton.
– Nagyon aranyos, csípem.
Dorian fellélegzett:
– Ennek örülünk...
***
Az elkövetkezendő napokban Ronett már nem aludt Dorian-nál. Elinor egyedül töltötte a szobában az éjszakákat. Nem sokat aludt. Érezhető volt, hogy rövidesen beköszönt a nyár. A lakás falai egyre jobban felmelegedtek. Ahogy a szobák is. Izgult a felvételi miatt, és azért is, mi lesz vele és Dorian-al.
– Gyorsan szerelembe estél. Örülök a boldogságodnak. De én miért nem vagyok az?
– Ronett és Simon úgy fest, összejöttek. Szívesen megkérdezném Dorian-tól, ő mit tud róluk. Kicsit hiányzik Ronett társasága, és a jó tanácsai. Vajon mit mondana? „Ne légy bolond, menj át hozzá?”
– Szerinted együtt vannak?
– Biztosan.
–...és mi? – kérdezte bizonytalanul.
– Te hogy érzed?
– Mintha már egy ideje együtt lennénk. De sajnos, nem elég közel.
A férfi közelebb kúszott a nőhöz:
– Na látod. Már azt hittem át se jössz hozzám...
Később még hozzá tette:
– Nem kell ennek így lennie, mint ahogy az elmúlt napokban. Ronett nélkül is elvagyunk ebben a lakásban. Te talán nem így gondolod? Már nem szeretnél velem lenni?
– De, szeretnék... változatlanul – suttogta a nő.
10. rész: Hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése