Demetrius
kimagasló képességekkel bír a többi varázsló társaihoz
képest. Akár csak az öccse, Hadrianus. Mindketten oktatók a világ
első varázsló- és boszorkányképző iskolában, melyet ők
alapítottak.
Jelenleg
még kevés diákkal dicsekednek. Hadrianus szeretne több tehetséges
gyermeknek is otthon adni, és lehetőséget. Hosszas tanakodás
után, elment a kastélyban az egyik rejtett szobához, ahova rögvest
bekopogott:
– Galatea,
kislányom, készen állsz?
A
gyermek odabentről kiáltott ki édesapjának:
– Igen,
apa!
Az
arany szőke hajú kislány, rövidesen kilépett a szobából.
Útjuk, a komor másik világba vezetett. Mégpedig egy állítólagos,
beteg fiúhoz mentek látogatóba. Az ottaniak szerint, szokatlanul
furán viselkedik. Hadrianus tudta jól, a fiú nem abba a világba
való. Az egyik ott dolgozó szerint, a fiút az ördög szállta
meg. Minden áldott nap életveszélynek teszi ki a gondozókat.
Árva, a szülei hirtelen halált haltak. Az árvaházba ahova
került, ott figyeltek fel rá.
Hadrianus
veszélyesnek vélte a fiút, ezért úgy döntött, helyesebb volna,
ha a lányát küldi be hozzá:
– Galatea,
azért hoztalak el ide, hogy a magad szemével lásd e világot. A
fiú egykorú veled. Most láthatod, hogy az itteniek hogyan bánnak
vele, mert más mint ők. Ha minden jól alakul, sikerül a bizalmába
férkőznöd, akkor számára egy szebb életet tudunk biztosítani.
A
kislány a helyet nagyon nyomasztónak érezte. Belül jól tudta,
mit kell tennie a fiú érdekéért. Ezért bátran, határozottan
ment be a fiú szobájába, aki az egyik sarokban kucorgott. Egy
érmével játszott, ami megállás nélkül forgott a peremén.
Galatea nem tétovázott, belekezdett az ismerkedésbe:
– Szia!
Hogy hívnak?
– Xaverius
vagyok, és te?
– Én
Galatea.
– Fura
neved van. Mit jelent?
Galatea
arcára kedves mosoly derült:
– A
jelentése: tejfehér arcú.
Xaverius
értette miért kaphatta a lány, a nevét:
– Nos,
neked tényleg fehér az arcod.
– Mit
játszol?
– Fej
vagy írást... – Válaszolta unottan a fiú.
A
lány leült kicsit távolabb a fiúval szemben, és várt. Amikor
már úgy érezte, hogy az érme nem fog állást foglalni,
ráeszmélt: a fiú fiatal kora ellenére, nagyon tehetséges:
– A
játéknak sose lesz vége?
– Nem.
– Vágta rá.
– Miért?
– Mert
nem tudom, melyiket válasszam.
Galatea
kitalált egy másik játékot:
– Hát
akkor dobd fel az érmét, amikor a földre esik takard le, és
találd ki melyik van felül.
A
fiú felnézett a lányra:
– Ez
jó ötlet! Neked aztán jól vág az eszed.
Galatea
belepirult a dicséretbe. A fiú kis idő után gyanakodni kezdett a
vendég kilétében:
– Mondd,
miért jöttél ide azzal az emberrel?
– Az
aki odakint várakozik, az apukám. Kiszeretnénk hozni innen.
Xaverius
nem akart hinni a fülének:
– Ez
most komoly? Nekem nincs hova mennem.
– Van
egy iskola, ahova járok. Sőt, én ott is lakom, mivel az apukám és
a nagybácsim ott tanítanak.
Xaverius
rázta a fejét:
– Nekem
nincs mit tanulnom.
– Szerintem
meg ártani nem árt, ha tudod uralni az erőd. Azt mondták,
felgyújtottad a fénylő szemeiddel az árva házat, ahonnan
idehoztak.
A
fiú már unott hangon folytatta:
– Mondanak
ők sok mindent. Semmit se tudnak rólam. Azt se, hogy mit érzek.
Csak félnek és átkoznak engem, mert más vagyok mint ők.
– Én
is más vagyok. Pontosan olyan, mint te.
– Tudsz
mutatni valamit?
– Itt
nekem nem szabad. De ahova apukámmal vinnénk téged, ott nekem
megengedik.
Xaverius
még mindig kételkedett:
– …és
ott nem adnak nekem gyógyszereket és injekciókat?
A
lány próbálta megnyugtatni:
– Persze,
hogy nem. Csak akkor, ha tényleg beteg vagy.
– Ígérd
meg.
– Ígérem,
nem fognak bántani, sem pedig bezárni.
A
fiú végre elmosolyodott:
– De
azt is ígérd meg, hogy nem hagysz magamra. Nekem nincsenek
barátaim.
Galateának
eszébe jutott, hogy mennyire magányos, amikor az apja dolgozik:
– Nekem
sincsenek. De most, hogy találkoztunk, megígérem.
– Ezt
hogy érted? – Kíváncsiskodott a fiú.
– Én
nem tanulhatok együtt a többi gyerekkel.
– Beteg
vagy?
Galatea
elszomorodott:
– Nem,
ez egy kicsit bonyolult. Még magam se értem igazán.
A
fiú odamászott a lányhoz, megfogta a kezét, és így szólt
hozzá:
– Mától
barátok vagyunk, és együtt tanulunk.
Hadrianus
sejtette, hogy így lesz. A lányát örökké nem tarthatja a négy
fal közé bezárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése