2017. április 7., péntek

Curse of the Kiss 1. rész: Egy barátság kezdete Írta: *Kyra*


Demetrius kimagasló képességekkel bír a többi varázsló társaihoz képest. Akár csak az öccse, Hadrianus. Mindketten oktatók a világ első varázsló- és boszorkányképző iskolában, melyet ők alapítottak. 


Jelenleg még kevés diákkal dicsekednek. Hadrianus szeretne több tehetséges gyermeknek is otthon adni, és lehetőséget. Hosszas tanakodás után, elment a kastélyban az egyik rejtett szobához, ahova rögvest bekopogott:
Galatea, kislányom, készen állsz?
A gyermek odabentről kiáltott ki édesapjának:

Igen, apa!


Az arany szőke hajú kislány, rövidesen kilépett a szobából. Útjuk, a komor másik világba vezetett. Mégpedig egy állítólagos, beteg fiúhoz mentek látogatóba. Az ottaniak szerint, szokatlanul furán viselkedik. Hadrianus tudta jól, a fiú nem abba a világba való. Az egyik ott dolgozó szerint, a fiút az ördög szállta meg. Minden áldott nap életveszélynek teszi ki a gondozókat. Árva, a szülei hirtelen halált haltak. Az árvaházba ahova került, ott figyeltek fel rá.


Hadrianus veszélyesnek vélte a fiút, ezért úgy döntött, helyesebb volna, ha a lányát küldi be hozzá:
Galatea, azért hoztalak el ide, hogy a magad szemével lásd e világot. A fiú egykorú veled. Most láthatod, hogy az itteniek hogyan bánnak vele, mert más mint ők. Ha minden jól alakul, sikerül a bizalmába férkőznöd, akkor számára egy szebb életet tudunk biztosítani. 


A kislány a helyet nagyon nyomasztónak érezte. Belül jól tudta, mit kell tennie a fiú érdekéért. Ezért bátran, határozottan ment be a fiú szobájába, aki az egyik sarokban kucorgott. Egy érmével játszott, ami megállás nélkül forgott a peremén. Galatea nem tétovázott, belekezdett az ismerkedésbe:
Szia! Hogy hívnak?
Xaverius vagyok, és te?
Én Galatea.
Fura neved van. Mit jelent?
Galatea arcára kedves mosoly derült:
A jelentése: tejfehér arcú.
Xaverius értette miért kaphatta a lány, a nevét:

Nos, neked tényleg fehér az arcod.


Mit játszol?
Fej vagy írást... – Válaszolta unottan a fiú.
A lány leült kicsit távolabb a fiúval szemben, és várt. Amikor már úgy érezte, hogy az érme nem fog állást foglalni, ráeszmélt: a fiú fiatal kora ellenére, nagyon tehetséges:
A játéknak sose lesz vége?
Nem. – Vágta rá.
Miért?
Mert nem tudom, melyiket válasszam.
Galatea kitalált egy másik játékot:

Hát akkor dobd fel az érmét, amikor a földre esik takard le, és találd ki melyik van felül.


A fiú felnézett a lányra:
Ez jó ötlet! Neked aztán jól vág az eszed.
Galatea belepirult a dicséretbe. A fiú kis idő után gyanakodni kezdett a vendég kilétében:
Mondd, miért jöttél ide azzal az emberrel?
Az aki odakint várakozik, az apukám. Kiszeretnénk hozni innen.
Xaverius nem akart hinni a fülének:
Ez most komoly? Nekem nincs hova mennem.
Van egy iskola, ahova járok. Sőt, én ott is lakom, mivel az apukám és a nagybácsim ott tanítanak.
Xaverius rázta a fejét:
Nekem nincs mit tanulnom.
Szerintem meg ártani nem árt, ha tudod uralni az erőd. Azt mondták, felgyújtottad a fénylő szemeiddel az árva házat, ahonnan idehoztak.
A fiú már unott hangon folytatta:
Mondanak ők sok mindent. Semmit se tudnak rólam. Azt se, hogy mit érzek. Csak félnek és átkoznak engem, mert más vagyok mint ők.
Én is más vagyok. Pontosan olyan, mint te.
Tudsz mutatni valamit?
Itt nekem nem szabad. De ahova apukámmal vinnénk téged, ott nekem megengedik.
Xaverius még mindig kételkedett:

– …és ott nem adnak nekem gyógyszereket és injekciókat? 


A lány próbálta megnyugtatni:
Persze, hogy nem. Csak akkor, ha tényleg beteg vagy.
Ígérd meg.
Ígérem, nem fognak bántani, sem pedig bezárni.
A fiú végre elmosolyodott:
De azt is ígérd meg, hogy nem hagysz magamra. Nekem nincsenek barátaim.
Galateának eszébe jutott, hogy mennyire magányos, amikor az apja dolgozik:
Nekem sincsenek. De most, hogy találkoztunk, megígérem.
Ezt hogy érted? – Kíváncsiskodott a fiú.
Én nem tanulhatok együtt a többi gyerekkel.
Beteg vagy?
Galatea elszomorodott:
Nem, ez egy kicsit bonyolult. Még magam se értem igazán.
A fiú odamászott a lányhoz, megfogta a kezét, és így szólt hozzá:
Mától barátok vagyunk, és együtt tanulunk.

Hadrianus sejtette, hogy így lesz. A lányát örökké nem tarthatja a négy fal közé bezárva.




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése