Curse of the Kiss 2. rész: Élet a kastélyban Írta: *Kyra*

Új tanév kezdődött, s ez azt jelenti, hogy új diákok is érkeztek. Csak úgy hemzsegett a zöldfülűektől az udvar. Az ablakban Galatea irigyelte őket. Minden vágya az volt, hogy közöttük lehessen: beszélgessen, viccelődjön és játsszon velük.

Az egyik fiú odalentről megpillantotta őt. Galatea pedig gyorsan elbújt a függöny mögé.

– Hé Palmer, mit lesel ennyire?

Palmer a barátjára tekintet:

– Egy pillanatra, mintha láttam volna ott valakit. – Mutatott fel az egyik ablakra.

– Csak képzelődsz Palmer. Én ugyan nem látok semmit.

– Pedig Samuel odabent a kastélyban, sok rémség van. Főleg szellemek. – Csatlakozott hozzájuk egy harmadik fiú is.

–...és még micsodák? – Kérdezte Samuel félénken.

–...van néhány rém ronda tanár is, persze.

– Halkabban Victor, nem lenne jó, ha mások is hallanák. – Szólt rá Palmer.

Samuel pedig helyeselt:

– Igazad van Palmer. A bátyádnak elment a józan esze... – sóhajtott egy jó nagyot – A tanárok alapjában is félelmetesek, de a szellemek és a szörnyek, szerintem még náluk is rosszabbak.

– Lehet, paráznak tőlük. – Vigyorgott Palmer.

– Vagy egymástól. – Viccelődött tovább Victor. A nevetést és a jó kedvedet, pedig játék váltotta fel. 

Majd percekkel később egy rossz társaság jelent meg.

– Mi van Victor, a kicsiket babusgatod?

Victor gondolkodás nélkül visszavágott:

– Fogd be Ernestus. Bár, ahogy elnézem, a barátod a friss husikra bukik. 

Ernestus megfordult és az arca hirtelen falfehérré változott, amikor a legjobb barátját meglátta egy elsős kislánnyal:

– Lisander, ez most komoly?

Lisander fittyet hányt barátjára, és a barátnőjével kéz a kézben haladt tovább. Galatea is jól szórakozott a látottakon. A fák dús lobjaitól, sajnos nem látott mindenkit. Abban reménykedett, valahol csak ráakad a barátjára. 

– Ebbe meg mi ütött? – Háborodott fel Ernestus.

– Lehet, már nincs az a pénz, amiért veled barátkozna. – Gúnyolódott Victor.

– Ezt hogy érted? – Kérdezte halkan Palmer.

– Ernestus gazdag családból való. Csak azért barátkozik vele a fél suli, mert olykor drága ajándékokat osztogat. Aminek pedig nem régiben a tanúi voltatok, hogy ráadásul még marha nagy pofája is van.

– Még mindig olyan érzésem van, mintha valaki figyelne onnét. – Pillantott vissza arra a bizonyos ablakra Palmer, s teljesen kirázta a hideg.

3. rész: Ellentétek és a bimbózó szerelmek