Zora
indulás előtt, még végig nézett a táboron. Látta ahogy Loyk és
Ivola már ölelkeznek. Timur pedig a pataknál Loyk húgának mesél.
Egyedül Darek ücsörgött egy fa tövében, magányosan.
– Sok
sikert barátaim, számítok rátok.
A
nő sietve indult el, bár léptei nem arról árulkodtak.
A
nőt egy szellem követte. Zora megállt, s így köszöntötte:
– Nabu,
rég láttalak.
A
szellemnek hosszú fehér haja volt. Nem szólt semmit, csak a nő
közelében szándékozott lenni. Nabu egy kísérő szellem. Ő
akkor jelentik meg, ha valakinek az élete a végéhez ér.
Zora
most szembesült a ténnyel, ha ő megjelenik, akkor neki tényleg
nincs jövője.
Arion
megkapta a táviratot, s a megbeszélt helyen várta szerelmét. Zora
nem késlekedett:
– Itt
vagyok.
Arion
lassan közeledett felé:
– Örülök,
hogy végre elfogadod az ajánlatomat. Mit kérsz cserébe?
Zora
válasza egyértelmű volt:
– Békét.
Elég vér folyt az elmúlt száz évben, a sajátommal együtt.
Arion
elgondolkodott:
– A
te véred is folyt? Ki bántott?
Zora
tekintete megváltozott. Fájdalmas, szomorú emlékéről mesélt
neki:
– Egy
katona ölt meg engem, az országodból. El akart pusztítani, a
népemmel együtt.
A
király elsápadt:
– Már
el is felejtettem, hogy téged a szellemek tartanak életben. Sose
mesélted el, mi történt veled. Miért nem mondtad eddig?
Megbüntettem volna a tettéért.
A
nő sóhajtott:
– Száz
éve történt. Közvetlen a háború kitörése után. Már hiába
keresed a gyilkosomat.
A
király szorosan átölelte a nőt:
– Mond,
mit tehetek érted? Hogyan tehetnélek boldoggá?
Zora
látta messzebb a nagy összecsapást. A szellemek tényleg nem
maradtak ki az utolsó ütközetből. Tűzországnak ekkora túlerővel
szemben, esélye se volt megnyerni a háborút.
Zora
érezte, itt az idő. Arion iránti érzései megváltoztak. A szíve,
már Darek herceghez húzta. Élni akart.
– Arion,
kérlek, csókolj meg.
A
király eleget tett a nő kérésének.
A
csók után a férfi megszédült, s térdre rogyott:
– Mit
tettél velem? Megátkoztál?
– Sajnálom,
de meg kellett akadályozzalak.
Alig
lépett a nő két lépést, a férfi már eszméletlenül feküdt a
földön. Zora végre győzelmet aratott, az érzései felett.
Izay
néhány katonával érkezett:
– Szóval,
vége. Vajon Darek is sikerrel járt?
Zora
megállt, s a hallgatott megérzéseire:
– Győzött.
Érzem.
Izay
megállt öccse teste előtt, s csóválta a fejét:
– Én
tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Remélem, Zora igazad van.
Hidd el, Darek hercegből bölcs király lesz. Nem úgy mint az
öcsémből – Egy pillanatra elcsendesedett. Nabu messzebb szemet
szúrt neki. A szellem nem mozdult, szemeit le se vette a nőről.
Izay
gondolatban visszatért a jelenbe. Megérzései azt súgták, a
szellem a nőre vár. Az ő küldetése itt ér véget. Bízott
abban, a nőnek tényleg igaza van: Darek jól van, és elfogadta a
nő sorsát. Zora még ekkor se mozdult. Várt, hátha a férfinak
van még valami mondani valója.
– A
szellem rád vád – szólt hozzá szomorúan a férfi.
Percek
teltek el. A hosszú ősz hajú férfi így folytatta:
– Darek
mesélte, mit kértél tőle. A fiú szavahihető, megfogja tenni. Jó
magam pedig segíteni fogok neki, ha kéri. Arion biztosan élete
végéig börtönben marad. Mivel a bűne megbocsájthatatlan.
Mire
megfordult, a nőt már sehol se látta. Ahogy a szellemet se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése