Ghost in the Body - Legend of Zora: 8. rész: Emlékek

Posted by Amazon Sims On 2016. december 16., péntek 0 megjegyzés


Másnap reggel, nem sokkal az indulás után, egy seregbe botlottak. A vezetőjük Izay volt, így nem kellett semmitől se tartaniuk. Darek nagyon szégyellte magát a szökése miatt. Egy szót se mert mondani neki. Még a szemkontaktust is kerülte vele.
Izay és Zora elvonultak:
Hallom, elfogadod az öcsém ajánlatát. Ilyen ruhában, azért még se állhatsz elé. Képzeld, alig egy napja belebotlottunk egy karavánba. Nagyon szép dolgokat árultak. Bíztam abban, lesz alkalmunk még találkozni, hogy átadhassam neked. A színe érdekes, de neked biztos jól fog állni. A patak mellett, a kisebbik ládában megtalálod.


Zora örült az ajándéknak. Melyet alig várt, hogy felpróbálhasson:
Köszönöm. Mennyire érdekes a színe?
Izay lelkesen így felelt:
Akitől vettem, azt mondta, egy északi néptől származik. Egy királynőé volt.
Zora az emlékeiben kutakodott. Sok uralkodót ismer, de királynőket alig:
Egy királynőé…


Izay részletekbe bonyolódott:
Nem is hallottam még a Csillagvirág klánról. Pedig rengeteget olvasok. Ráadásul imádom a térképeket. Lehet, bővítenem kellene az ismereteimet. Ki tudja mennyi klán létezik még ebben a világban, ami felfedezésre vár.


Zora úgy érezte, ideje készülődnie:
Köszönöm, fel fogom húzni a ruhát. Sajnos sietnem kell. Remélem, látjuk még egymást.
Izay kételkedve tekintett a nőre:
Reménykedjünk.


Zora hamar rá akadt a ládára. Kivette s egy közeli bozontosban pedig felhúzta. Majd el sétált a patakhoz, ahol a kezeivel végig simított a ruha szőtt anyagán. Emlék képek villantak be neki, egy nőről. Egy haldokló nőről:
Anya, ugye büszke vagy rám, amiért nem hagytalak cserben? A klán fenn maradt. Ez volt a cél, és úgy érzem sikerült teljesítenem az ígéretem. Még pedig az életem árán.
A népe színében, már sokkal jobban érezte magát, és magabiztosabbnak. 


Darek lépésekkel tartózkodott mögötte:
Rád mindenki büszke Zora. Miről beszéltél az imént?
Zora felé fordult, s beavatta:
A halálomról és az édesanyámról. Oly régóta vagyok itt, halandók között, azt se tudtam, honnét származom. Ez a ruha visszaadta nekem az emlékeimet. Most már tudom, hova tartozom. Kérlek, ígérd meg, hogy haza viszed a testem.


Darek közelebb lépet hozzá:
Nem maradhatsz itt? Velem? Szeretlek Zora, de ha apámat szereted, én megértem. Elfogadom.
A nőt meglepte Darek vallomása:
Apád megbukott a szememben. Szívesen hozzád mennék, élnék veled boldogan. De nekünk sincs jövőnk. Ezért kérlek, a feladatom végeztével, vidd haza a testem.


Darek egyetértően bólintott:
Rendben, megígérem. De honnan tudod, hogy megkértem volna a kezed?
Zora kissé elpirult:
Azt hiszem bele látok a gondolataidba. Lehet ez egy képesség. Még nem tökéletes...
A herceg csodálta a nőt. Már szinte elkeseredve állt előtte:
Mi lesz velem nélküled? Nem sokára király leszek, és te vagy az egyetlen, akit elvennék.


Zora megsimogatta a herceg arcát:
Biztos akad olyan lány, aki úgy rabul ejti a szíved, mint én. Sok sikert Darek. Légy boldog, és ne okoz nekem csalódást.
Darek arcára egy halovány mosoly derült:
Úgy lesz, megígérem.


Loyk nagyon meglepődött, amikor meglátta azt a lányt, akit egy faluban ismert meg. Bátornak vélte, bár aggódott is, amiért képes volt egy seregnyi férfival együtt utazni:
Ivola, te mit keresel itt? – ballagott oda hozzá. 


A lány örült a viszontlátásnak:
Loyk! Már azt hittem, előbb halok meg, mint lesz lehetőségem téged újra látni. Örülök, hogy újra látlak. Nagyon hiányoztál – kell fel a fűről, s oda ment a fiúhoz:

Harcolni jöttem, nem másért – tette hozzá lelkesen.


Loyk elpirult, s a lány szemébe nézett:
Örülsz? Bevallom, én is nagyon örülök neked. De ez azért őrültség volt tőled…
Ivola kissé felháborodott:
Őrültség? Háború van…

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése