Tűzországban
ünnepelt a nép. A herceget távolabb, egy nyugodtabb helyen
koronázták meg. Talpa alatt régi kövek sorakoztak. Őt és az
ünneplőket vörös oszlopok vették körül. Della és Timur egy
párként érkezett, ahogy Loyk és Ivola is.
Darek
csak állt s várta, mikor érkezik meg szerelme, a legendás
harcosnő. Izay nem látta értelmét a várakozásnak:
– Darek,
Zora teljesítette a feladatát. Nem látod őt többé. Kérek,
fogad el.
Épphogy
elhagyta az utolsó szó is az ajkát, a nő megérkezett, s
közeledett feléjük a trón felé. A bukott király a katonák
gyűrűjében állt, várva, hogy a fia és a nép ítélkezzen
felette. Zora tisztelettudóan meghajolt, majd felállt:
– Királyom.
Darek
lassan, lelkesen, közeledett a nő felé:
– Már
azt hittem nem térsz vissza hozzám. Kérlek, legyél a feleségem.
Nélküled nem boldogulok.
Arion
állva, megbilincselve hallgatta. Irigyelte fiát, amiért a nő
ekkora figyelmet és tiszteletet szentel neki. Melyet ő eddig nem
kapott, és már soha nem is részesülhet ebben.
Zora
arcára mosoly derült, a szíve hevesen dobott:
– Erősebb
vagy, mint hinnéd. Már most felülmúltad őseidet. A szíved
tiszta, s nemes. A szellemek elfogadnak téged, Tűzország
királyának.
Majd
Timur felé fordult, megtisztelve őt is figyelmével:
– Kérlek,
légy az utódom. Mesélj rólam és a szellemekről.
A
fiú meghajolt, s lassan feltekintett a nőre, hogy jobban láthassa
smaragd zöld szemeit:
– Úgy
lesz. A szavamat adom.
Fájt
neki is búcsú, de ez egy olyan pillanat, melyre mindig emlékezni
akart.
Darek
tett néhány lépést a nő felé, de Izay visszatartotta:
– Hagyd
elmenni.
Az
új király egy percre lehajtotta a fejét. Megértette nagybátyja
kérését, azonban nem volt könnyű számára elengednie a nőt.
Erőt vett magán, s viszonozta a mosolyt. Így jelezte szerelme
felé, készen áll. Lesz ami lesz, ő nem fog érzelmileg
összeroppanni. Be fogja bizonyítani, erősebb az apjánál.
Zora
ismét az ifjú király felé fordult, s mélyen a szemébe nézett.
Mindössze két lépést tett előre. Meg akarta csókolni. Végül
belátta, nem ily módon kellene elköszönnie tőle. Darek korábban
már ígéretet tett neki. Így a testét hamarosan, otthon tudhatja.
Már csak ennyit tudott neki mondani:
– Szeretlek
Darek, és sajnálom.
A
nő teste fényesen ragyogni kezdett. Színes fénycsóvák hagyták
el a testét, és cikáztak körülötte. Amint az utolsó szellem is
távozott, egy fényvillanás után, a nő élettelen teste már a
földön feküdt. Így ért véget az első legenda története.
Genzo
abbahagyta az írást. Percekig azon gondolkozott, hogyan
fogalmazhatná meg szebben, a szomorú történet végét. Párszor
átlapozta az eddig megírt oldalakat, s e címet választotta neki:
„Zora
legendája”
Néhány
sorral, saját gondolattal, pedig ki bővítette:
„Hosszú
évekig tartó kutatásaim a szellemek után, Zora történetével
zárul. Utazásaimat továbbra is céltudatosan folytatom. Tudni
akarom, a múltban létezett-e még egy olyan nő vagy férfi, aki
ekkora hatással volt a világra, mint ő.”
„Szeretném,
ha az emberek hinnének a szellemek létezésében. Mert ha a múlt
megismétli önmagát, újra a zsarnokság és a hatalomvágy kerül
fölényben, a szellemek biztosan nem hagyják annyiban.
Közreműködésükkel, ismét egy gyermek akadályozhatja meg, a
világuralomra való törekvést...”
Zora
legendája, lehet nem így ér véget?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése