Dorian aznap tétlenül ücsörgött a konyhában. Elinor ingerülten leült mellé:
– Költözzünk el? Zavarunk?
A férfi percekig csak pislogott a nőre. Már el is felejtette, ami történt:
– Nyugodtan maradhattok. Csak mondd el, miért jó ez nektek.
Elinor válasza rövid és lényegre törő volt:
– Nekünk a tánc az életünk...
E válasszal a férfi nem lett okosabb. A nő pedig részletekbe bonyolódott:
– Mindig is az volt az álmom, hogy híres táncosnő legyek. Szeretem a balettet. Ha egy koncerten egy énekes mögött táncolhatok, én azzal is megelégszem. De még sokat kell tanulnom. Ronett tehetséges táncosnő. Amikor van rá alkalmunk, együtt gyakorlunk.
–...és Ronett? Neki is ez az álma vagy ő inkább beéri azzal, ami van?
Elinor kicsit lehajtotta a fejét:
– Ronett tényleg nagyon tehetséges... Sokat köszönhetek neki. Próbálom rávenni a felvételire, de nem akarja. Öregnek tartja magát ehhez.
– Dehogy öreg...
– Én is ezt mondom...
A rendőr fejében már összeilleszkedtek a puzzle darabok. Elmosolyodott, s megsimogatta a nő arcát. A gondolataiban pedig az játszódott le, hogy milyen kis ártatlan és álmodozó a nő. Régi önmagára emlékeztette.
***
Ettől a pillanattól kezdve a férfi szabadidejében sok időt töltött a hölgyek munkahelyén. Természetesen alaposan megfigyelte a környezetet. Ezzel a két nő biztonságát biztosította. Esténként pedig hármasban mentek haza. Dorian úgy vélte, ha segít nekik, és összejön, amit szeretnének, akkor hamarabb szabadulhat tőlük.
***
Otthon, alkalmanként, benézett a szobájukba, hogyan edzenek. Szokatlannak tartották, vagy sem: a férfi néhány gyakorlatot velük csinált végig. Az edzés befejezésekor, Dorian-nak eszébe jutott valami:
– Egy jó barátomnak meséltem rólatok, s nagyon felkeltettétek az érdeklődését. Lenne kedvetek négyesben eltölteni velünk egy kis időt? Vacsorázni, esetleg sétálni valahol?
Ronett-nek nagyon tetszett az ötlet:
– Természetesen igen. Igaz, Elinor?
A nő egy kedves mosollyal jelezte beleegyezését.
– Mikor lesz a felvételi vizsgátok? – érdeklődött Dorian. Ronett rögvest válaszolt:
– Én nem vizsgázok. Csak Elinor... Alig egy hónap múlva...
Dorian nem hagyta annyiban:
– De miért nem?
– A táncból nagyon kevesen tudnak megélni. Most, hogy van egy kis félretett pénzem, ebből elvégezhetek egy szakmát.
Dorian ehhez már nem tudott mit hozzáfűzni. Ronett-re hagyta a döntést, mi a jobb neki. Örült, hogy neki is vannak tervei.
Még aznap este felhívta Simont. Hétvégére megbeszéltek egy dupla „randit”:
– Szevasz! Ahogy ígértem, megemlítettelek a hölgyeknek. Mind a ketten benne vannak.
Simon a vonal másik végén lelkesedett:
– Helló! Ennek örülök! Mondd, a kettő közül melyik nem a barátnőd? A vörös, vagy az a hosszú lila hajú?
Dorian nevetett:
– Ronett a rövid hajú. Az én kiszemeltem pedig Elinor...csak volt. Neki azon az estén meg volt hosszabbítva és be volt festve a haja.
Elinor épp a fürdőszoba felé tartott, amikor Dorian szobájánál meghallotta a nevét. Megállt az ajtófélfánál. A férfi a lényegre tért:
– Ne haragudj a múltkoriért. Azon az estén hatalmas meglepetés ért engem. Kicsit csalódtam a hölgyekben, de beláttam, igazságtalanul ítéltem el őket.
A nő szíve megkönnyebbült. Tovább hallgatta a férfit:
– Elinor-al nem tudom, hogy állunk. Ez a meglepetés, ami ért... Jobban örülnék, ha Ronett-re startolnál... Hogy milyen? Melyikre gondolsz?
Elinor befejezte a hallgatózást, úgy érezte, már eleget tud. Ronett-ért aggódott kicsit. Mi van, ha ő is szerelmes Dorian-ba? Végül is kiderült, a férfi már nem haragszik rájuk. Megérti, támogatja mindkettőjüket. Nála értékesebb embert csoda, ha találnának ebben a világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése