2017. január 3., kedd

Light and Darkness - 05



Ezen a reggelen, Karel herceg várta őt az ajtó előtt:
Jó reggelt!
Imayra mosollyal az arcán köszöntötte:
Jó reggelt Karel herceg!
Búcsúzni jöttem. Apám elküldött, hogy látogassak meg három nemes családot.
A nősüléssel kapcsolatos?
Igen, sajnos – sóhajtotta – Kérlek, imádkozz értem, hogy találjak a három feleség jelölt közül egyet, akit képes legyek szeretni.
Az este gondoltam rád. Meglátjuk, az imáimat meghallgatták-e.
Karel hálálkodott:
Köszönöm Imayra! Én is imádkozni fogok érted.




Leyra odament Imayrához:
Nem irigylem Karel herceget.
Itt senki se boldog? Amikor először körbevezettél, mindenki annak tűnt.
Csupán annak tűnt. Az itt lakók szívében nagy a fájdalom, főleg a veszteségek miatt – világosította fel a tünde nő.



E napon, Karel herceg nélkül járták be a környéket. Egy falúból se jött hír, támadásról. Leyra kezdett gyanakodni. Amióta Imayra itt van, azóta az ellenség nem mozgolódik. Mintha megérezték volna. Leyra a király elé állt elméletével, aki csak legyintett:
Nem tartom valószínűnek.
Leyra megnyugodott, s nem rágódott rajta tovább.



Imayrának is feltűnt a nyugalom. De mégis mit tehetne? Nem ő e földnek a királynője. Szavai, bölcs gondolatai, itt nem találnak meghallgatásra. Mintha a falnak beszélne. Attól tart, a csend hátterében, komoly dolog áll. Ami kitudja, mikor következik be...



Selrond és Imayra ezen az estén is szótlanul fogyasztották a vacsorájukat. Majd távozás előtt Imayra, Selrond szerelme felől érdeklődött:
Beszéltél a nővel az érzéseidről?
Nem. Szerinted szükséges?
Igen, a te érdekedben. 



Imayra a vacsora után, már majdnem belépett a szobája ajtaján, amikor Selrond feltett neki egy kérdést. Aminek nem értette a jelentőségét.
Imayra, emlékszel az első találkozásunkra?



A nő, a király felé fordult:
Igen, a torkodnak estem. Nem túl kellemes emlék a számomra, de igen mély nyomott hagyott bennem. Máig is restellem…
Selrond egy mély levegő után, vallomást tett a nőnek:
Te vagy az a nő, akivel nem köthettem össze az életem, a törvényeink szerint.
Imayra lábai a földbe gyökereztek. Ő erre cseppet se számított.



Selrond megfogta a kezét, s bölcsebbnek látta, ha odabent folytatják:
Így igaz. Haldor is hasonlóan érzett irántad. De az ő érzései közel se voltak olyan erősek, mint az enyémek. Haldor világosított fel a törvényről. Majd úgy döntöttem, az lesz a legbölcsebb, ha ő visz magával. Így könnyebb lesz feleségül vennem azt a nőt, akit apám a halála előtt nekem szánt.



Imayra átölelte a királyt:
Miért nem mondtad eddig?
Selrond elmosolyodott:
Emlékezz, te biztattál. Különben szóba se hoztam volna.



A király megcsókolta a nőt, s elbúcsúzott tőle:
Szép álmokat.
Kettejük között a csók, e szoba titka maradt.



A nő már más szemmel nézett a királyra. A szokásaik is megváltoztak. Szemmel láthatóan, szokatlanul viselkedtek egymás közelében. Mely feltűnt mindenkinek a királyságban, akik együtt látták őket.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése