Egy
nap híre ment a fajkeveredés gyanújának. Selrond királyt és
Imayrát, meghívta maguk közé a nemesség. Meg se fordult bennük
a gondolat, hogy a hátuk mögött megvádolták őket.
A
király megjelent Imayrával. Karel herceg pedig eléjük sietett:
– Üdvözöllek
apám, üdv néked is Imayra – hajolt meg előttük – Eradin úrnő
miért hívatott ide benneteket?
A
királynak volt egy tippje:
– Eljegyzésed
lesz, ha jól sejtem.
Karel
herceg nyelt egyet:
– Ilyen
hamar?
Beljebb
haladva, nemes tündékkel találkoztak. Selrond bemutatta őket
Imayrának:
– Ő
itt Elador lánya, Meriel. A fiam egyik menyasszony jelöltje.
Ahogy
mentek tovább, váratlanul Eyrin hercegnő csatlakozott hozzájuk:
– Imayra,
de régen láttalak!
Imayra
is örült a találkozásnak:
– Eyrin,
te is Karel herceg menyasszony jelöltje vagy?
– Igen.
Sajnos még nem sikerült megismernem őt.
– Miért
nem?
– Apámat
és engem idehívatott a nagyanyám.
Selrond
elmosolyodott:
– Itt
van valahol a fiam, ha látni szeretnéd.
Eyrin
hálás volt, de látszott rajta, hogy valami aggasztotta:
– Köszönöm,
de attól tartok itt valami más készülődik.
Imayra
a királyra tekintett:
– Rossz
érzetem van.
Egy
idősebb tünde nő jelent meg köztük. A jelenlévők külön
üdvözölték.
– A
hölgy kicsoda? – kérdezte Imayra, Eyrintől.
– Ő
a nagyanyám, Eradin. A legidősebb tündék egyike.
A
jelenlévők közül, kevesen lepődtek meg azon, hogy Eradin odament
Selrondhoz:
– Beszélhetnénk
négyszemközt?
– Természetesen.
Amint
a tünde király és a királynő elvonultak, nem sokkal később
Haldor is feltűnt:
– Ne
aggódjatok, bizonyára félreértés az egész – nyugtatta meg a
fiatalokat a tünde király.
– Mi
történt? – érdeklődött Imayra.
– Attól
tartok megfigyeltek benneteket. Törvényszegéssel vádolják
Selrond barátomat.
A
terem másik végében két tünde hercegnő beszélgetett:
– Milyen
kínos... Pedig úgy terveztem, bevetem magam a királynál is.
Valamelyikkel csak összejön a dolog. – súgta a másiknak Meriel.
– Mindenki
tudja, hogy az önmegtartóztatás, nem erényed. Ez a ruha pedig,
csak még jobban felhívja rá a figyelmet – tekintett végig rajta
Liara hercegnő.
Valahol
kicsit távolabb, Eradin és Selrond komoly beszélgetést
folytattak:
– Gondolom
sejted, miért nem szándékozom odakint jelenetet rendezni.
Selrond
bizonytalanul rákérdezett:
– Nem
a fiam miatt hívattál ide mindenkit, igaz?
– Imayráról
és rólad van szó. Láttak téged bemenni a szobájába. Arról nem
is beszélve, mennyi időt töltöttél vele, amióta nálad
tartózkodik.
– Igen,
tényleg sok időt szakítottam rá – ismerte el a király –
Esküszöm, tisztességes voltam vele szemben, és betartottam a
törvényt.
Eradin
folytatta a kérdezősködést:
– Van
valami oka a figyelmességnek?
Selrond
őszintén válaszolt:
– Igen,
eléggé komoly az ok. A kiszabadítása óta táplálok iránta mély
érzelmeket. Haldor a tanúja, akkor lemondtam róla. Atyám halála
után, feleségül vettem Zimarelt és elfoglaltam a trónt.
– Mi
a helyzet most, Zimarel halála után?
– Megviselt,
bár nem annyira, ahogy azt a népem elvárta volna. Szeretem
Imayrát, mindig is őt szerettem.
A
király szavai mély őszítéségről vallottak, melyek Eradint arra
késztettek, hogy jól fontolja meg miképp dönt kettejükről.
Végül Eradin így szólt:
– Kérlek,
most távozz.
Haldor
amint megpillantotta, máris kifaggatta a barátját:
– Tisztáztátok
a félreértést?
– Haldor,
tudom miért hoztad hozzám Imayrát. Attól tartok rosszul tetted.
– Ellenezte?
– Nem,
de elég volt a szemébe néznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése