2019. június 12., szerda

Campus Life 3. rész: Kínos helyzetek és meglepetések (+12)



Kelly a kollégium szobájában átöltözött és elindult szerencsét próbálni a kávézóba. Már messzebb kiszúrta Ednát, aki kellemesen érezte magát az egyik ott dolgozó társaságában.
- Szia! Mit hozhatok?
Kelly az önéletrajzát mutatta felé:
- Sziasztok! Én csak egy önéletrajzot hoztam.
Kelly helyet foglalt, amíg a jó képű fiatal pincér átolvasta:
- Nem tudok semmi biztosat mondani. Amint látod, rajtad kívül már van egy jelezkező. 
- Igen, látom. Ismerjük egymást.
- Tényleg? - csodálkozott a pincér – Milyen faragatlan vagyok! A nevem Hyun. Téged hogy hívnak?
- Kelly. De ha nem gond, én most megyek is... Dolgom van.
- Jó hogy mondod! Nekem is mennem kellene – pattant fel a székből Edna s utána kiáltott - Várj, jövök! 



Az utca végén sikerült utolérnie:
- Remélem, nem zavar...
Kelly mosolyogva rázta a fejét, majd a telefonjáért nyúlt. Edna kíváncsían közelebb hajolt hozzá:
- Ki az, talán az új barátod?
- Nem... Castiel óta, nincs senkim... amúgy csak Rosa. 
A campusnál megpillantották Chanit. Edna a barátnőjére pillantott:
- Nekem szimpatikus ez a lány. Neked?
- Nekem is. Kár, hogy nem ő lett a szobatársam...



Chani integetett nekik:
- Sziasztok! Mizus?
Kelly köszöntötte őt elsőként:
- Szia! Képzeld, Yeleent fogtam ki szobatársamnak...
- Nem mond semmit a neve...
Edna a név hallatán hirtelen elsápadt. Annyira meglepte a hír. Majd rögvest átvette a szót, hogy felvilágosítsa Chanit:
- Tudod, az a lány akinek Kelly beszólt.
- Irigyellek – nevetett gonoszan a lány. Edna a barátnője felé biccentett, majd így folytatta:
- Ma lesz egy összejövetel a campus bárjában. Lenne kedved velünk tartani?
- Jó lenne kimozdulni... Majd meggondolom. Köszönöm, hogy gondoltatok rám.
Elbúcsúztak a lánytól és beballagtak az épületbe. 



Bent a campuson, Kelly elment megkeresni a tanulmányi előadót. Annak reményében, hátha sikerül egy másik szobába átkerülnie. Edna az ebédlőbe tartott, ahol találkozott Jackkel:
- Kelly hol van? - pillantott jobbra-balra.
- Éppen a tanulmányi előadót keresi, hogy megszabulhasson a szobatársától...
- Máris szabadulni akar? Ki az, talán Amber? 
- Yeleen. Az a lány, aki ma Chanit leoltotta. Kelly meg beleavatkozott...
- Te jó ég... bunyó is volt? - képedt el Jack – Remélem sikerrel jár...
- Nem avatott be a részletekbe. Talán jobb is így...
- Akkor a bárban lesz téma... nem fogunk unatkozni.



Meglepetésükre Kelly toppant be. Nem szólt semmit csak földregyökerezett lábakkal ácsorgott előttük.
- Sikerült? - hangzott el végre a kérdés Edna szájából.
- Hagyjuk... Ez nem az én napom...
Nem sokkal Chani is megérkezett:
- Nagyon sokan vannak. Már nincs több ülőhely – majd végig nézett a szőkén – Ha jól sejtem, nem sikerült a terved.
Kelly csak sóhajtott. Mély levegő vétellel próbálta nyugtatni magát.
Egy hölgy kezdett el beszélni a tömeghez:
- Üdvözlöm Önöket, az Antéros Akadémián!
A hölgy hosszasan mesélt, majd feltett egy kérdést, melyet Kelly válaszolt meg. 



Yeleen szúrós tekintett vetett rá:
- Nem kell felvágnod...
- Bocs, hogy élek...
Chani, Edna és Jack kuncogtak. A szőkeség arra lett figyelmes, hogy Mr. Zaidi épp őt figyeli. Kelly halkan odasúgott Ednának:
- Az új professzor már megint engem szuggerál... 
- Lehet, azért érzed így, mert paprikás a hangulatod. Nyugodj meg, kérlek...
A hölgy elmondta, hogy az előadásain nem kötelező részt venni. Aki mégis bevállalja, az csak nyerhet vele. Chani csalódottan sóhajtott:
- Jó lett volna, ha Mr. Zaidi tarja.
- Csajok, az a fickó túl öreg hozzátok... ne álmodozzatok, de ne is beszéljetek már ennyit róla. 
- Féltékeny vagy, Jack? - vigyorgott rá gúnyosan Edna.
- Én? Dehogy... 



A hölgy ekkor fejezte be a beszédét, melyet taps fogadott. Chani a lányok felé fordult:
- Elfogadom a meghívásotokat. De csak később tudok csatlakozni hozzátok.
- Rendben, akkor hamarosan találkozunk! - lelkesedett Edna, majd elindult a szobája felé. Kelly a szemeivel a szobatársát kereste. Úgy érezte, ha most elindul nyugodtan, zavartalanul ki tudja magát sminkelni a szobában, ezzel elkerülve a feszültséget és a felesleges szájkaratét. 



Amint kilépett menzáról, Yeleen rögtön belébotlott:
- Ne nézz már így rám! Bármit csinálunk, nem kerülhetjük el, hogy ne keresztezzük egymás útját.
- Sajnos, én is így látom... 
- Én megtettem mindent, hogy ne így legyen...
Kelly felkapta a fejét, s azon agyalt, vajon ő is felkereste-e a tanulmányi előadót. Mr. Zaidi lelkesen csatlakozott hozzájuk:
- A két kedvenc diákom!
Jack a menza bejárátánál állt, s fülelni kezdett. Kelly érezte, hogy egy újabb kellemetlen szituáció veszi kezdetét. 
- Ne aggódjanak, minden diákomnak ez mondom. Csak megszeretnék bizonyosodni arról, hogy ott lesznek az előadásomon.
- Én biztos ott leszek! - jelentette ki Yeleen, s Kelly-re pillantott – Engem egyáltalán nem zavar, de van ami idegesít. Kelly erről biztos jobban be tudna számolni. Igaz?



A professzor érdeklődve tekintett a szőkeségre:
- Hallgatom.
- Az első nap, egy idegen helyen... kicsit nyugtalanít...
A férfi mély együttérzését fejezte ki:
- Megnyugtatom, kortól függetlenül mindenki így érez. Majd megszokja.
Távolabb észrevette a pimasz fiatalembert, ahogy fenyegetően nézett rá. Jobbnak vélte, ha azonnal búcsút vesz a hölgyektől. 



Jack megvárta míg Yeleen is távozik. Majd lassan odaballagott Kellyhez:
- Ez mi volt?
- Gőzöm sincs... Talán megpróbálta oldani hangulatot. De abban biztos vagyok, hogy a szobatársam nagyon élvezi, ha kínos helyzetbe hozhat.
- Légy erős... de ne üsd meg. Később találkozunk.

***



Este Edna és Rosa a campus bárja előtt várakozott. Kelly néhány perc késéssel érkezett. Az arca mindent elárult:
- Szia! Történt valami? - érdeklődött Edna.
- Csak egy kis baleset... de majd elrendezem.
- Kelly, végre ide találtál! - ölelte át hirtelen Rosa. 
- Igen, még élek... de ha így szorítasz akkor nem sokáig... Megyünk?
- Várj, van egy meglepetésünk a számodra! - engedte el, s két lépést hátrált . Ebben a pillanatban jelent meg Jack, Alexy kíséretében:
- Meglepetés! Nézzenek oda, Kelly te még élsz és virulsz?
- Látszik, nem? Esetleg nem akarod megnézni, hogy van-e pulzusom?



Alexy elnevette magát: 
- Örülök, hogy alig változtál. Nagyjából még a régi vagy!
- Ne haragudj, Alexy – szólt közbe Rosa – De rajtad kívül még lenne még egy meglepetés. Jobb lesz sietni, mert nem szereti ha megváratják.
Kelly arca falfehér lett:
- Azt hiszem, ez nem jó ötlet. Tudom, hogy azt mondogattam, hogy túl vagyok rajta... De ez nem a megfelelő alkalom, hogy találkozzak vele.
- Kelly, te most kiről beszélsz? - pislogott rá Rosa, mellette a többiek is kíváncsian tekintettek a szöszire.
- Én? Te kiről beszélsz?
Rosa kitért a válaszadás elől. Kelly mögé lépett, hogy erővel tolja befelé a bárba:
- Majd meglátod!



Priya és Emara éppen beszélgettek, amikor Rosa belökte Kelly-t.
- Kelly belépője mindig látványos... - suttogta Emara. A szőke rájuk tekintett s elcsodálkozott:
- Priya?
- Kelly! Talán valaki másra számítottál? - Jó erősen megölte – Nagyon sok bepótolni valónk van!
- Pont ettől félek... Rosa is nagyon gyanús nekem...
Kelly csodálkozva járta körbe a kihalt bárt.
- Ilyenkor még alig vannak nálunk, szóval használjátok ki.
Jack rögvest a volt barátnőre kacsintott:
- Akkor kérlek, szolgálj ki minket – majd a többiek felé fordult - Ki mit kér? 
- Mojitót kérek! - Intett felé Rosa, Kelly és Priya sört rendeltek. 



Jack még tanakodott, végül ő is a sör mellett döntött. Kelly-t leültették, Rosa és Jack hozta az italokat.
- Majdnem olyan, mint egy osztálytalálkozó... - sóhajtotta a szöszi. 
- Igen, tényleg... de sajnos, már nem lesz olyan, mint régen. Annyi minden történt... egyesek nagyon megváltoztak – mesélte Emara.
- Értem... - bólintott a visszatért tag. Kelly elmesélte ki lett a szobatársa, s remélte talán ahogy telik az idő, talán oldódni fog közöttük a feszültség. 



Idő közben betoppant Melody és Chani is. Eközben már szóba jött Castiel is, a volt barátja. Kelly hiába hajtogatta, hogy már túl van rajta, a többiek egy szavát se hitték el. Megbeszélték, hogy együtt mennek el a koncertjére. Natalnielről senki se akart mesélni.
- Későre jár... ideje lenne vissza menni... - sóhajtotta Alexy. Rosa, Priya és Edna gyorsan felpattantak, hogy most már ők is mennének. Edna visszapillantotta Kelly-re:
- Te még maradsz?
- Igen... ma este nem sietek sehová... főleg nem a szobámba.
Edna megértően mosolygott, s a többiek utána ballagott. 



Emara intett a szőkének a pultnál. Kelly felegyenesedett és csatlakozott hozzá.
- Ezt a kört én állom. De kérlek, mond el milyen kellemetlenség miatt döntöttél a maradás mellett.
Kelly nem tartotta magában, részletesen kipakolt:
- Nos, az a „kellemetlenség” egy beragadt ajtóval kezdődött és végül egy ágyra zuhant festékes bödönnel végződött. A többit a fantáziádra bízom.
- Nem takarítottál?
- Már így is késésben voltam... tudom, nem a legjobb döntést hoztam!
- Hát... erre inni kell... - pillantott a rövid italok felé, s észrevett egy kiírást – Apropó, nem érdekelne egy énekes állás?
- Itt a bárban?
- Igen. Annyira jó lenne, ha egy ismerősöm is itt dolgozna. A többi kollégám olyan kuka... a lyukas kezükről nem is beszélve...
- Emara, őszinte leszek... én valami „normálisra” gondoltam. A társulat nem hinném, hogy örülne ennek...
- Azért érdeklőd meg, hogy nem bánnák-e. Én úgy tudom, hogy a színészpalántákat meghallgatás nélkül felveszik ide. 
- Rendben... de csak akkor, ha nem lesz más lehetőség. 



A távozó tatok, kint bár előtt gyülekeztek. 
- Kár, hogy ilyen hamar vége...
- Ja, tök jó volt! Jöjjünk össze máskor is! - helyeselt Jack.
- Holnap is menjünk el valahova együtt! Kellyről én magam gondoskodom! - csatlakozott hozzájuk lelkesen Edna. Rosának megcsillantak a szemei:
- Menjünk shoppingolni! Az ilyen kiruccanásokra jól kell kinézni!
- Most, hogy így mondod... én teljesen le vagyok égve. Kell az a meló...
- Sikerülni fog, ne aggódj!  
- Nos, ki merre tart? - érdeklődött Jack.
- Én erre megyek – biccentett jobbra Alexy. Jack vele tartott. Rosa és Priya egy másik irányba indult el.



Edna egyedül menetelt a campus felé. Majd egy fiatal férfi szólította meg:
- Hé, édesem! Nem akarod, hogy elkísérjünk?
A vörös hajú nyelt egyet, s bátortalanul fordult a hang irányába:
- Köszönöm, ismerem a járást.
- De attól még nem biztonságos egyedül mászkálni idekint.
Edna láttam, a fickó nincs egyedül. Alaposan végigmérte mindkettőt. Az egyik alak alig állt a lábán, érezhető volt rajta, hogy nem régiben alkoholt ihatott. Nem is keveset. Rajtuk kívül mást nem látott. Nem volt lehetősége segítséget kérni.
- Ne aggódjanak, közel lakom – szólt ismét – A barátaim már nagyon várnak – hangsúlyozta. A két alak összenézett, mintha nem tudnák mit mondjanak. Végül nagyobb termetű vette át az irányítást:
- Addig elkísérünk.
Edna arra lett figyelmes, hogy körbeállták bármelyik irányba mozdult, elállták az útját:
- Tényleg várnak és sietek...
- Már nem tűnsz valami magabiztosnak. Hol laksz?
- Engedjetek haza menni, nem szép tőletek hogy akadályoztok!
- Édesem, mi csak egy felejthetetlen éjszakára vágyunk. Te nem? - megragadta Edna kezét, aki felkiáltott:
- Engedj el!



- Nem hallottátok? Azt mondta, hogy engedjétek el! - lépett közelebb hozzájuk egy harmadik fickó, akit a sötét utcában alig lehetett tisztán látni.
- Te meg ki vagy?
- Egend el, most rögtön! - kiáltott rá. Edna rémülten állt, fogalma se volt arról, hogy a „zsákmány” miatt kaptak össze, vagy egy megmentő érkezett.
- Bocs, haver, nem ismertelek meg! Már itt se vagyunk!



Edna dermedten állt, moccanni se mert. 
- Jól vagy? Nem esett bajod? - közeledett felé – Edna, hallasz engem? - kérdezett ismét. Edna ekkor ismerte fel a hangját:
- Nataniel, te vagy az?
- Igen, én vagyok. Jól vagy?
- Igen... jól vagyok. Pont időben érkeztél. Nem hittem volna...
- ...hogy pont én leszek a megmentőd? - fejezte be a mondatott s nevette el magát – Nos, megértem, ha nem bízol bennem. De attól még régen egy gimibe jártunk. Szeretném, ha továbbra is barátként tekintenél rám – egy pillanatra elhallgatott, majd érdeklődni kezdett – Miért vagy egyedül? Hol vannak a barátaid?
- Épp egy régi gimis összejövetelről jöttem. De a többiek nem a campus felé mentek...
- Értem. Biztos jó lehetett... kik voltak ott?
- Rosa, Alexy, Priya... - sorolta a neveket, majd megemlítette azt a személyt is, aki Nataniel számára a világot jelentette - ...és Kelly.
- Kelly? Úgy érted, Kelly visszajött?
- Igen...
- Kérlek, add át neki az üdvözletemet! Ígérd meg, hogy elhozod őt az edzőterembe. Kíváncsi vagyok arra, vajon még most is képes lenne-e engem a földre teperni.



Edna elnevette magát:
- Hát... arra én is kíváncsi vagyok! Még mindig jó bőrben van. Ideje lenne nekem is tanulnom tőle. 
- Nem bánnád meg, az biztos – ismét elhallgatott. Percekig a reszkető Ednát kalandozott el a tekintete, mire hirtelen újra megszólalt – Amúgy, merre tartasz? Elkísérjelek?
- A campusra. De eltalálok oda egyedül is, köszönöm.
- Kezdem azt hinni, hogy próbálsz valahogy lerázni...
- Nat, senki se bízik benned. Lehet, Kelly se fog, ha így meglát téged.
- Ő kemény csaj, nem hisz a pletykáknak.
- Igen, de szerintem egy kicsit megváltozott. Sokkal érettebb és megfontoltabb lett... ha érted mire célzok. 
- Értem... Akkor jó utat és várlak benneteket!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése