2018. május 20., vasárnap

Hellsing - The Dark City 7. rész: Shadow látogatása Írta: *Kyra* (+12)



Napokkal később:

Elektra ahogy minden éjjel, kint a teraszon időzött. Kato csendben, lassan helyett foglalt mellette:
- A zombis kiruccanásunk óta lógatod az orrod. Beavatsz?
Elektra felé fordult:
- Nem vagyok alkalmas fejvadásznak.
- Lecsesztek, mi?
- Csak Véreb…
- Az is épp elég. De ha tanulsz belőle, akkor nem számít. 
A dámpírnő kételkedett:
- Lesz egyáltalán legközelebb?
- Biztosan. - Kacsintott a vörös hajú dámpírnőre.

***



Az elkövetkezendő napokban, Angela nővér nem hívta félre beszélgetni. Elektra arra következtetett, hogy nem árulták be őt a társai. De a közelükben érzi a csalódottságukat. Sokat tűnődött azon, vajon mi lenne ha nem lenne többé fejvadász.

***



Egyik este Shadow látogatta meg. A vámpír szótlan volt. Wanda nem értette miért:
- Eljöttél, de még se szólsz hozzám. Netán te is haragszol rám?
Shadow felídézte azt a bizonyos éjszakát:
- Emlékezetes egy baklövés volt, az tény. De hidd el, nem azért nem szólok hozzád. Gondolkozom. Nem tudom, hol kezdjem...



Elektrának fogalma se volt arról, mi lehetett Shadow váratlan látogatásának célja. Türelmesen várt míg a vámpír így fogalmazott:
- Azt suttogják Hellsingben, az örökös nem halt meg. Visszatért a szülővárosába, ahonnan régen elüldözték. - Bökte ki. Shadow kijelentése, Wanda számára nem mondott semmit:
- Nem értem jelentőségét. Esetleg, van valami amiről tudnom kellene?   



Shadow a nő szemébe nézett:
- Nem is sejted?
- Azt se tudom pontosan, mit kellene.
A vámpír kellemetlenül érezete magát. De ettől függetlenül megpróbált segíteni a dámpírnőnek:
- Attól tartok, nem tőlem kellene megtudnod. Van itt valaki, aki jól ismerte a szüleidet. Ha megkéred, biztos beavat – hajolt hozzá közelebb s a fülébe súgta -  Wanda, tényleg aggódom érted. Ne feled, itt biztonságban vagy.



Shadow már épp menni készült, amikor Elektra már úgy érzete rájött ki lehet:
- Én volnék az örökös?
Shadow egy pillanatra megállt:
- Attól tartok, Alister tudomást szerzett rólad. Légy óvatos vele, nagy nő faló hírében jár. - Majd távozott. A dámpírnő részben örült, amiért újra hallhatta a valódi nevét a szerelme szájából. Másrészt még rosszabbul érezte magát, hogy megtudta miért van ő veszélyben.

***



Elektra attól az estétől fogva sokat elmélkedett. A levelet többször is elolvasta. Majd eszébe jutottak a festmények Véreb szobájában:
- Lehet ő rá utalt? 



Majd arra eszmélt, hogy lassan, halkan sétál a sötét folyosón. Maga se tudta pontosan miért pont a mogorva, titokzatos vámpír szobájához. Hisz olyan magának való. Amikor megállt a szoba ajtaja előtt, még körbenézett. Nem észlelt mozgást egyik szobában se. Mindenki aludt.



A szoba ajtaja nyitva volt. Lassacskán tárta ki, vele szemben állt az ágy, ami üres volt. Körülötte senki:
- Egyáltalán itt lakik? - Lépett beljebb. A szobát pedig üresen találta. 



A falon még mindig ott voltak a képek, melyre őt festette. Még mindig hátborzongató látvány volt számára:
- Miért festett le? - Kérdezett ismét.



Majd egy hang válaszolt a feltett kérdésére:
- Nagyon hasonlítasz édesanyádra.
Elektra ijedtében moccanni sem mert.



A vámpír nesztelenül közeledett felé:
- Én írtam a levelet. Remélve, Anitával élve és sértetlenül ide tudtok utazni. Sajnálom, ami vele történt. Ez a Kato, miféle szerzett?



Elektra mély levegőt vett és így válaszolt:
- Kato egy tisztavérű vámpír. Gyerekkorom óta jó barátom. Megbízom benne. Nélküle nem lennék itt.
- Vámpír? Az emberek ennyire hibbantak, mint ő. Nem is csoda, hogy Anita már nem él.
- Nem az ő hibája volt! Ha otthon maradtam volna és nem mentem volna el Katóval, akkor lehet, én se élnék. - Állt ki barátja mellett.



A vámpír nem mondott többet. Odament a könyvespolcához és azon elmélkedett melyik regényt válassza. Elektra nem nézte jó szemmel a korábbi megjegyzéseit Katóról. Ezért gyorsan kiviharzott a vámpír szobájából.



Visszatért a saját szobájába és ágyra feküdt.  Mélyen a gondolatiban merenget:
„- Milyen ostoba voltam... Nem Kato miatt halt meg Anita, hanem miattam. Ha hallgattam volna rá és idejében elolvastam volna azt a levelet, akkor még mindig élne.”





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése