Reggel, Kato nyitott be az alvó dámpírnőhöz:
- Ébren vagy?
Elektra jó mélyen aludt. A füle botját se mozdította. Kato nem zavartatta magát. Bement s elfoglalta magát.
Elektra majdnem délig aludt. Kato ez idő alatt már egy fél könyvet kiolvasott. Amikor a vörös hajú félvér ébredezett, eléggé meglepetnek tűnt:
- Jó reggelt!
- Neked is. Most kellene másodszorra étkezned, nem gondolod?
A dámpírnő kimászott az ágyból és kíváncsian az órára pillantott:
- Már ennyi az idő?
Kato sóhajtott:
- Mostanában nagyon sokat alszol. Aggódom érted.
A vámpír kint a folyosón várakozott, amíg Eleketra felöltözött. Cat éppen arra ballagott:
- Csak nem a hercegnőre vársz?
Kato bólintott:
- De, igen.
- Nagyon nem való közénk... Jobban járnánk, sőt, tovább élnénk, ha elmenne köztünk.
- Ne légy vele ilyen szigorú... Nehezen találja a helyét.
- Ne feled, én képeztem ki! Akkor még képes volt józanul gondolkodni és dönteni! Nem értem mi változott az óta.
A vámpír elgondolokozott:
- Bevallom, én se...
A dámpírnő kilépett a szobájából. Nagyon meglepte Catherina nővér jelenléte. A két nő egy szót se szólt a másikhoz. Hárman együtt indultak le az étkezőbe.
Lent az asztalnál, Angela nővérnek feltűnt a csend:
- Mi a baj gyermekeim? Mi ez a nagy csend?
- Csupán nincs kedvünk társalogni. - Hangzott el Catherina szájából.
- Ez hogy lehet? - Kérdezett ismét Angela nővér.
Majd Kato is közbe szólt:
- Megesik nővér...
Catherina egy pillantást vetett Katóra, majd így szólt:
- Alkalmatlannak érzem Elektrát a csapatunkba.
A dámpírnő számított erre a pillanatra, cseppet se lepte meg Catherina nővér kijelentése. Kato aggódott a barátja jövőjéért.
Angela nővér kérdőn a vámpírra tekintett:
- Te is így gondolod fiam?
- Eleketrának sok gondja van...
- Erről én miért nem tudok? - Pillantott a vörös hajú hölgyre. Elektra pedig így válaszolt:
- Mindenkinek meg van a maga problémája.
Angela nővér így folytatta:
- Amióta itt vagy, azóta egy kicsiny társaság tagja vagy. Ha bánatod van, mi meghallgatjuk. Ha bánat akkora, hogy kiterjed, a környezetedre s befolyásolja azt, akkor az már nem csak a te problémád, hanem mindenkié. Értesz gyermekem?
Kato próbálta menteni menthetőt:
- Nővér, én igyekeztem neki segíteni. Úgy érzem, többet nem tehetek érte.
Az idősebb nővér kevesen fordult Elektrához:
- Gyermekem, amint itt végeztél, kérlek, gyere át hozzám.
A dámpírnőnek nem volt ellenvetése:
- Ott leszek.
Elektra az étkezés után már épp indulni készült, amikor Kato váratlanul átölelte:
- Eleketra, nyílj meg neki, ha nekem és másnak nem. Lehet, Angela nővér tudd neked segíteni.
A vörös hajú egyetértően bólintott.
Angela nővér egy szobával arrébb várta a fiatal fejvadásznőt:
- Örülök, hogy itt vagy. Kérlek, avass be gyermekem.
Elektra nem is tudta hol kezdje:
- Hálás vagyok, amiért itt lehetek. De nem akarok senkinek se ártani...
- Nem tudsz uralkodni magadon, gyermekem?
A dámpírnő nem erre a kérdésre számított. Természtesen ellenkezett:
- Nem a vérszomjamról van szó. Bár csodálom, hogy félvérként egyáltalán nem kívánom a vért.
- Véreb tiszta vérű vámpír. Ő sokat tudd a félvérekről. Lehet, vele könnyebben szót tudnál érteni. De ha a festmények miatt nem szeretnél, én azt teljes mértékben megértem.
Elektra nem mondott többet. Angela türelmesen várt, hátha hozzá fűz valamit. Vagy legalábbis rákérdez tud-e erről a dologról valamit.
A nővér türelme elfogyott:
- Már nem érdekel gyermekem, miért festet le téged?
- Már tudom. Illetve sejtem.
Angelának nem volt több mondanivalója. Elköszönt az ifjú fejvadásznőtől:
- Gondolkozz el azon, amit mondtam. Ha beszélni szeretnél róla, nyugodtan keres meg.
- Köszönöm Angela nővér!
Még ezen az estén, ugyanebben a szobában, néhány órával később:
Angela nővér Vérebet fogadta:
- Beszéltél a lánnyal?
- Ő jött el hozzám, még a múlt éjjel.
- Remélem, kedves voltál hozzá. Vagy netán, sikerült ismét ráijesztened?
Véreb megköszülte a torkát és így felelt:
- Mindkettő lehetséges. - Lépett közelebb a vámpír s helyet foglalt a nővérrel szemben.
Angela elmondta mitörtént:
- Ma kicsit beszélgettem vele. Illetve megpróbáltam. Kato fiam szerint, a lánynak problémái vannak.
- Hálás vagyok neked és Cat-nek a segítségetekért. Attól tartok, úgy a leghelyesebb, ha a dolgokat már most a saját kezembe veszem.
- Catherina nővér, tényleg jó munkát végzet. Elektra nálunk biztonságban van.
- De kitudja meddig...
A nővér alaposan a szemeivel végigmérte a vámpírt:
- Féltem a lányt tőled és a bátyádtól.
- Kérlek, ne hasonlítgass rá! Különbözünk egymástól...
- Ismerlek Blake... A szűzvérnek te sem tudsz ellenállni. Tetszik neked a lány.
- Már egy ideje leszoktam róla. Bevallom, a lány nagyon szemre való. De a szemben ő nem több egy ártatlan gyermeknél.
Angela felvilágosította:
- Korban már felnőttnek számít. De igen, igazad van. Még gyermek. Kérlek, ne táplálj iránta mély érzelmeket. Inkább avval törődj, hogy a bátyád ne árthasson neki.
- Úgy lesz. - Állt fel a vámpír s távozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése