2018. április 2., hétfő

Simnovella: A nyuszilány Írta: Jack & Lesley M.



2018. március 29.

Csütörtök reggel, hét órakor nyílt ki először az iroda ajtaja. Mindig Balázs érkezik elsőként a munkába. De nem az íróasztalához vezet az útja, hanem a konyhába. Kávé nélkül nem lehet kezdeni a napot. A második érkező a visszafogott, konzervatív megjelenésű Liza:
- Jó reggelt!
- Szia! - köszönt ki a férfi, majd mutatta felé a bögréjét - Tölthetek? - kérdezte udvariasan.
- Igen, köszönöm.



Liza az első pillanattól kezdve boldondul a férfiért. Azonban sose volt bátorsága beszélgetést kezdeményeznie vele.
- Hogy aludtál? - Érdeklődött Balázs az asztalnál a kávéját kortyolgatva.
- Köszönöm, jól. Neked milyen volt az éjszakád?
- Magányosan.



Amint újra kinyílt az ajtó, a beszélgetésük itt a végéhez ért.
- Jó reggelt! - lépett be egy csinos negyvenes – Sziasztok! Turbékoltok? - pillantott be hozzájuk.
- Szia Magdi! Szerintem, gyere te is igyál egy kávét. Hallom még az álmod rabja vagy...
Balázs hirtelen felpattant a székből. Amint kitöltötte a kolléganőjének is italt, Magdi odahajolt hozzá:
- Megzavartam valamit?
- Tejjel vagy cukorral? - kérdezte Balázs, elterelve a témát.
- Nos?
- Ez a tej már nem jó... szóval, csak cukor van. - Dobta a kukába a tejes dobozt s rögvest magukra hagyta a kolléganőit.



Magdi nem tudta mire vélni Balázs viselkedését:
- Ennyire elege lett a nőkből a szakítása óta?
- Meglehet... - Hajolj közelebb a kávés bögréjéhez Liza.
- Mesélj, miről beszélgettetek?
Már fél nyolcat ütött az óra. Ekkor már sietve estek be a többiek:
- Jó reggelt!
- Sziasztok! Valaki bekapcsolná a gépem? El kell küldenem gyorsan egy e-mailt! 
Balázs egy kényelmes mozdulattal benyomta az indító gombját. Magdi az üvegajtón át figyelte őket:
- El se hiszem, hogy ennek a nőnek az első szavára ugrik... Jól van, majd a munka után kibeszéljük.



Az ebédszünetig csak úgy repült az idő. Magdi büszkén arról áradozott milyen ügyes gyermekei vannak. Még a nagy munka belenerülése előtt néhány kollégája asztalára elhelyezett egy-egy papírból készült hófehér nyulacskát.
- Én nem szeretem az ünnepeket! Főleg a húsvétot... A nyuszik szépek és aranyosak, de mivel allergiás vagyok így nincsenek olyan mesés gyerekkori élményeim erről az ünnepről...
Liza imádja az állatokat, de amikor meghallotta Balázs miképp vélekedik a húsvétról, lassan visszahelyezte a papír nyulacskát a monitora mellé. 



Az ebédszünetben Lizának még szusszanásnyi ideje se volt, mivel Magdi amint tehette, rögvest sarokba szorította:
- Végre a sarkadra álltál?
Liza óvatos mozdulattal körbetekintett. Látta, rajtuk kívül éppen nem tartózkodott senki az irodában:
- Semmi említésre méltó nem történt.
- Nyuszi vagy! - jelentette ki gúnyos hangnemben Magdi. Majd arra lettek figyelmesek, hogy az egyik kolléganőjük betipeg.



Magdi úgy vélte, itt az idő meggyőznie Lizát a változásra:
- Nézd meg Erzsit! Egy gyerek után is úgy öltözik, mint egy huszonéves. Pedig jóval elmúlt már harminc. 
- Igen, tényleg jól néz ki. De a főnök ha meglátja ebben a rövid nadrágban, már megint az ő hangjától fog harsogni az irodaház...
- Az biztos... Szóval, nem arra akarlak rávenni, hogy úgy öltözködj mint ő. Hanem próbálj meg ne ennyire szolidan, maradi módon, mert így persze hogy nem néz rád egy férfi se.
- Értem.
- A madarak azt csicsergik, hogy Balázst előfogják léptetni és külön irodája lesz. Használd ki az alkalmat, amíg még lehetséges.
- De hát nem megy meszire... 
- De nem is fogsz vele ilyen sűrűn találkozni.
Liza belátta, Magdinak teljesen igaza van. Ha azt szeretné, hogy Balázs vére nőként tekintsen rá, akkor külsőleg némi változáson kell átesnie. Ebbe mégis hogyan vágjon bele?



Amint az óra nyomban délután kettőt ütött, szinte mindenki egyszerre felpattant a számítógépe mögül. Liza volt az egyetlen aki nem mozdult. Le se vette szerelméről a tekintetét. Úgy hegyezte a füleit, mint egy kis nyuszi:
- Ádám, volna kedved velem meginni egy sört?
- Sajnálom Balázs, de megígértem a gyerekeknek, hogy ma munka után sietek hozzájuk. Programunk van. Kellemes húsvétot!
- Köszönöm, viszont! Jó szórakozást!



Balázs magányosan hagyta el az irodát, azon morfondírozva mit tegyen a sok szabadidejében. Liza mögött Magdi összekulcsolt karokkal csóválta a fejét:
- Liza, te olyan nyuszi vagy! Hogy lehet kihagyni egy ilyen lehetőséget? Meg se próbáltál a közelébe férkőzni!
A szőke nő úgy lapult, mint nyúl a fűben. Sokáig már nem titkolhatja el az érzéseit... 

***



2018. március 31.

Szombaton, Liza az önbizalmát merészebb ruhadarabokkal próbálta előcsalogatni. Az egyik tetszőleges ruhát magára öltve, kitennie a lábát a szabadba. A fekete-zöld ruha szépen feszült a karcsú alakjához. A szőke nő eleinte még félve lépegetett az utcán az emberek között. Még az utca sarkáig se ért el amikor arra lett figyelmes, hogy a férfiak utána néznek. Nem értette miért viselkednek így, ezért kihúzta magát és arra koncentrált, hogy magabiztosabb lépéseket tegyen. Majd egy kisállat kereskedés előtt, hirtelen úgy megtorpant, hogy majdnem kibicsaklott a bokája. Az átlátszó üvegen keresztül pedig hosszasan bambulta a fekete pettyes hófehér tapsifüleseket. Nem időzött tovább, bement és mindjárt kettő nyuszit vásárolt. 



A parkban előkapta a telefonját, hogy gyorsan elújságolja a tervét Magdinak:
- Szia Magdi! Képzeld, vettem kettő nyuszit!
- Liza, te megőrültél? Balázs allergiás az állatokra! Azonnal vidd vissza oda, ahonnan elhoztad őket!
A szőke nő gyors megleste az időt, majd elkeseredettem szólt vissza a telefonba:
- Már bezárt. Most mit tegyek? Engedjem itt szabadon a parkban?
Magdi a telefon másik végén már a fejét fogta:
- Hozd el nekem őket, a gyerek biztos örülni fognak...
- Rendben! Nagyon szépen köszönöm!

***



2018. április 2.

Húsvét hétfőn, Magdi és Liza korán kelltek. Liza bombázó nyuszilányként lépett ki Magdi kocsijából:
- De szép házban lakik! - Gyönyörködött Balázs, modern stílusú otthonában. Magdi a kormány mögül ki szólt neki:
- Sok sikert!
Liza félve fordult meg:
- De mi lesz, ha az ajtót zárva találom? 
- Imádkozz, hogy találj egy nyitott ablakot! Figyelj, ez a te ötleted volt... Ide hoztalak, a többi már a te dolgod! Szia!
Liza némán nézte végig, ahogy Magdi elhajt és a kocsija eltűnik az utca végén. Felkapta a dogozát és magabiztosan a bejárati ajtó felé vette az írányt:
- Csak adja az ég, hogy nyitva legyen... - hajtotta le a kilincset s amint az ajtó kitárult előtte halkan örvendezni kezdett – Éljen! Nyuszilány akcióba lép!
Liza ahova csak tudott, minden polcra és asztalra papír nyuszikat helyezett el. Amint ezzel végzett, jött a virágvázák feltöltése: piros és sárga tulipán csokrokkal. Az utolsó simítás egy tavaszi koszorú volt a falra. Ezután a fehér nyuszifüles, pirítóst készített a házigazdának.



Balázs laza, otthoni öltözetben ballagott le az emeletről s megállt. Eleinte azt hitte a volt barátnője az. De amint jobban szemügyre vette a váratlan vendéget, a szája a füléig ért:
- Szia, Liza! Mi jártban?
Liza majdnem kiejtette a vajazókést a kezéből. A nagy kapkodásban, próbálta valahogy uralni a helyeztetett:
- Szia! Kellemes Húsvéti ünnepeket! - Fordult felé és köszöntötte lelkesen.



Balázs leült az asztalhoz, ahol szemet szúrt neki egy ismerős papír nyulacska. Máris értette merről fúj a szél. Sajnálta a kolléganőjét, amiért Magdi beleavatkozott a kettejük dolgába. Türelmesen várta Lizától a választ. Tőle szerette megtudni, miért van itt és miért dobta így fel ennyi aprósággal az otthonát. Liza letette a férfi elé a reggelit és leült mellé:
- Sajnálom, hogy az ünnephez annyi negatív élmény fűz... Gondoltam, megleplek.
- Sikerült. Köszönöm Liza.
A nyuszifüles nő nem mondott mást. Balázs elfogyasztotta a reggelit s lesimította az arcáról a morzsákat:
- Csütörtökön vártalak. Reméltem, hogy utánam jössz és végre folytathatjuk a beszélgetést. Tudod, amit Magdi megzavart.
Liza ehhez nem tudod mit hozzáfűzni. Csak ült s hallgatta tovább a férfit.
- Magdi mindig megzavar minket. Egy ideje már úgy tekintek rá, mint egy kellemetlen akadályra. Zavarja, hogy közeledni próbálok feléd?
- Dehogy is! - nyitotta végre ki a száját Liza - Pont az ellenkezőjére hajt! Ő hozott el kocsival. Nélküle ide se találtam volna.


Balázs mélyen a nyuszilány szemébe nézett:
- Gondolom nem csak azért jöttél, hogy reggelit készíts és meglepj engem.
Liza zavarba jött:
- Bevallom, nem gondoltam végig...
Balázs felállt s a kezét nyújtotta a nyuszifüles felé:
- Mit szólnál ahhoz, ha azt tennék amire már oly régóta vágyunk?
Lizát ekkor már Balázs erős karjai fonták át. Amire vágytak: az első szerelmes csók. Ettől a pillanattól már átlépték azt a bizonyos kiskaput, mely bejára volt a közös jövőjüknek.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése