2017. november 15., szerda

Ghost in the Body - Legend of Ayka: 3. rész: Egy életre szóló döntés Írta: *Kyra* (+12)



Zöldország irányítását ideiglenesen Vendo vette át, aki a Zöld klán vezetője. A férfi kevesek számára szimpatikus az országban. Sok pletyka keringett róla. Miszerint, ha valakit nem kedvelt, rossz színben tüntette fel, s mindent megtett, hogy kivégeztethesse a katonáival. Madarasnak is ő parancsol, hiába a királynak tett hűséget. Vendotól saját katonái is tartanak. A saját életük, de a családjuk jövője is, akár egyetlen egy szótól, mondattól is függhet.

***



– Ayka, merre vagy?
– Itt – intett a papnő Eritnek. Az idősebb nő alig találta meg a virágok és bokrok között:
– Úgy tűnik, jó munkát végeztünk. Már szinte mindenki a saját lábán hagyta el a völgyet. Maradas hol van? Ideje lenne már neki is elmennie. Már nincs szüksége ránk.
– Én is úgy látom – egyenesedett fel, s keresni kezdte. Hiába tekintett körbe a kertben, a férfit ő se látta.


A szobát, ahol korábban ápolta, üresen találta. Nem értette, hogy tűnhetett el. Főleg egy szó vagy legalább egy „köszönöm” nélkül.
– Itt vagyok – suttogta valaki mögötte. – Erit még a közelben van? – kérdezte.
– Még a kertben tartózkodik, de nemsokára elhagyja a völgyet.
Madaras arcára széles mosoly derült:
– Ennek örülök.
– Mit óhajt? – fordult felé a papnő, érdeklődve.


A férfi türelmesen megvárta, míg az idősebb papnő távozik a látókörből:
– Magunk vagyunk?
– Igen. Történt valami?
Madaras a papnő szemébe nézett:
– Ön nagyon szép. Miért döntött úgy, hogy ezt a hivatást választja?
– Hálából – felelte Ayka szűkszavúan.
– Nem lettem okosabb. Ha nagyon szépen megkérném, kifejtené nekem bővebben? – pillantott rá, majd ismét kinézett az ablakon. Ayka kezdett türelmetlenné válni:
– Ki elől bujkál?



A nő úgy érezte, amíg ő nem beszél, addig a férfi se fog. Ezért belekezdett a történetébe:
– Kislány koromban leestem egy fáról. Fájdalmaim voltak, mozdulni pedig nem tudtam. Ha az a nő nem talál meg, nem gyógyít meg, ott halok meg.
– Úgy érti, egy szellem? – figyelt fel Madaras.
– Igen. De ő más volt. Oly emberi...
– Emberi? Hogy érti?
– Szerintem én már eleget mondtam. Most ön jön uram.
– Ahogy óhajtja – arcára mosoly derült, s kiment az ajtón. Ayka pedig a kertig követte.



– Nem bujkálok senki elől. Csak jobban szeretek négyszemközt házassági ajánlatot tenni – állt meg egy pillanatra, s várta mit lép erre a papnő.
– Eszemben sincs férjhez menni. Mégis miért tenném?
– Ne haragudjon, ha megsértettem. De ilyen ajánlatot egy nő, nem mindennap kap. Főleg egy harcostól, aki ha hadba indul, nem biztos, hogy visszatér.
– Ön miért szándékozik megnősülni?
A feltett kérdésen, a férfi egy percet sem gondolkodott:
– Mert úgy érzem, itt az ideje. Hálás vagyok a fáradozásáért. Ily módon szeretném meghálálni. Mostantól én szeretnék törődni önről.
– Felejtse el. Ez nem helyén való – vágta rá ridegen a nő.



– Meglehet – látta be Madaras – De amit felajánlottam, az egy lehetőség. Csupán, önön múlik, él-e vele.
– Miért pont engem választott? Sok szép hajadon van ebben az országban.
– lépett a férfi mellé, s kérdőn a szemébe nézett. Madaras élvezte a nő társaságát, nem zavarták annak szúró szavai, melyek tőrként sújtottak le rá. Elismerte: erős, bölcs, makacs és szokatlanul bátor a jelleme, egy nőhöz képest. Korábban egy se vágott úgy vissza neki, mint ő.
– Ha ennyi volna, kérem, távozzon. Nekem is dolgom van.
– Nem most látott utoljára. Még visszajövök, egészen addig, amíg jobb belátásra nem bírom – csókolta meg a nő kézfejét, s magabiztosan távozott.

***



Este a papnő társaságot kapott, Erit személyében:
– Idekint, egyedül? Köze van a magányodnak a harcoshoz?
Ayka tisztelte az idősebbet, s elmesélte neki, mi történt:
– Igen. Miután elmentél, ráakadtam.
– Tudtam én, hogy egy rendes férfi, aki nem távozik búcsú nélkül – vágott közbe, lelkesen.
– Házassági ajánlatot tett.
Erit a kijelentésén nem lepődött meg:
– Ahogy azt is tudtam, hogy eljön ez a nap. Remélem, volt eszed és beleegyeztél.
Ayka hallgatott. Erit sejtette miképp utasíthatta el a harcost:
– Nem voltál kíméletes hozzá, igaz?
– Nem bizony – bólintott.
– Mi a baj? – érintette meg a vállát aggódva.
– Csupán annyi, hogy még visszajön hozzám. Nem lesz tőle nyugtom.
Erit nevetett:
– Ayka, ez így van rendjén. Szerintem Madaras egy erős, vonzó férfi. Más nő majd kiugrana a bőréből, ha őt választotta volna. Gondold meg az ajánlatát. Ilyen jó, ha egyszer van egy nő életében. Főleg ilyen időkben.



A harcos távozása után napok teltek el. Aykának újabb tényekkel kellett szembenéznie. Az emberek között, változatlanul érezte, hogy a férfiak szemei mindenhova követik. Asszonyaik előtt sem leplezték titkos vágyaikat. Ez időben indulhatott el a már korábban említett pletyka, mely nagy vihart kavart az országban. Ayka becsülete, jóhíre megingott.

***



Erit amint meglátta, rögvest megragadta a nő kezét, s bevezette az egyik szobába. Nehogy más is meghallja a beszélgetésüket:
– Hallottad, milyen szóbeszéd kering rólad?
– Igen, de nem törődöm vele. Nincs miért magamra vennem.
Az idősebb papnő, nem hagyta annyiban:
– Ezek már vádak. Mondd, kerülted a szemkontaktust? Nem mosolyogtál rá egy férfira sem?
– Ilyen hibát nem követnék el – felelte magabiztosan.
– Ebben bíztam – vallotta be. – Vigyázz magadra, Ayka! Lehet, a problémára az a megoldás, ami épp nincs a kedvedre. Figyelmeztetlek, a továbbiakban, én már túl kevés vagyok ahhoz, hogy segíteni tudjak rajtad.

***



Zöldország uralkodója ez idő alatt, még mindig az országon kívül tartózkodott. A pletyka már bejárta az országot, s egyre többen is panaszt tettek a királyi udvar felé. Vendo jól ismerte az említett papnőt. Ő hitt az ártatlanságában, de úgy döntött, a terveivel inkább a saját malmára hajtja a vizet:
– Hozzák elém a papnőt! Majd én ítélkezem felette!

***



A papnőért katonák jöttek a völgybe. Az ott élők nem meglepődtek meg, amikor közölték velük, mi célból látogatták meg őket. Ayka és Erit, Madarast hiába keresték a szemeikkel, nem látták köztük. Erit feszülten figyelte a páncélosokat. Sejtette, hogy a pletyka akár idáig is vezethet:
– Ayka, nem tehetsz mást, mint hogy engedelmeskedsz. Vendoval pedig légy óvatos. Nem a becsületéről híres – figyelmeztette. Ayka gyanakvóan tekintett rá:
– Én se hallottam róla biztatót. Ne aggódj, ártatlan vagyok. A király pedig hamarosan visszatér. Ha Vendo nem is, de a király biztos hinni fog nekem.

***



A kastélyban Vendo úgy ült a trónon, mintha ő lenne az uralkodó. Az arcáról le lehetett olvasni, mennyire élvezi a helyzetet. Önelégülten fogadta a papnőt és a kísérő katonákat:
– Üdvözlöm! Érezze otthon magát! – arcáról rövidesen leolvadt a mosoly, és intett a katonáknak. Ayka meghajolt, s amint kiegyenesedett, látta, már csak négyszemközt maradt a férfival. Vendo felállt, s odaballagott a papnőhöz:
– Olyan gyönyörű, mint az emlékeimben. Bizonyára már tudja, miért kérettem ide – járta körbe, hogy jobban szemügyre vehesse.
– Igen – felelte közömbösen. Vendo jól ismerte a papnők és a szerzetesek szokásait. A nő viselkedéséből, arra következtetett, hogy a róla szóló pletykák, nem többek hamis, ostoba vádaknál.



– Mit óhajt, mit tegyek? – faggatta Vendo.
– Engedjen el, ártatlan vagyok – tanácsolta Ayka. A férfi ismét elmosolyodott:
– Ha így is teszek, hamarosan úgyis ugyanitt fogunk állni. Nem akarom ezt a jelenetet elismételni.
– Hogy érti?
– Nem tudom befogni a szájukat. Én csak egy klán vezető vagyok, nem pedig maga a király.
– Tudom. Esetleg megvárhatnánk, amíg visszatér.
– Előbb égetnek el elevenen, gyűlöletből, amiért nem ítéltem el – tette hozzá kíméletlenül a férfi. Ayka meg se rezzent, változatlanul ártatlannak vélte magát. Vendo csodálta ezért:
– Menjen férjhez és akkor békén hagyják.
– Eszemben sincs.



A klán vezetője megvakarta a tarkóját. Számított a nő ellenkezésére:
– Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Kérem, hallgasson végig. Egy nép ellen, nem bölcs dolog szembeszegülni. Lássa be, egyedül van. Egyedül én segíthetek, vagy az, aki hajlandó elviselni a makacsságát.
– Pontosabban? – tekintett felé szúrósan a papnő.
– Legyen a feleségem, és akkor végre lezárhatjuk ezt az ostoba egymásra mutogatást. De ha van valaki, akihez érzelem is fűzi, felőlem őt is választhatja. Csak legyen már vége ennek. Kínos lenne ilyesmivel fogadni a királyt. Remélem, megérti.
Ayka a férfi felé fordult:
– Mi lesz, ha senkinek se leszek asszonya? Akkor száműzetés lesz a sorsom?
– Igen, száműzetés. Egy napot adok, hogy eldöntse – hajolt hozzá közelebb. – Velem, valaki mással, vagy az erdőben egyedül, kiszolgáltatottan.

***



Ayka katonák gyűrűjében tért vissza a völgybe. Amint a páncélosok őrt álltak a kertben, ő szótlanul, szemmel láthatóan magabiztosan haladt el Erit mellett. Az idősebb papnő nem hallgatott tovább:
– Mit mondott Vendo?
A hosszú, korom fekete hajú papnő nem lépett többet. Megtisztelte figyelmével az idősebbet:
– Egy férfié kell, hogy legyek. Azt már szabadon dönthetem el, kié.
– Madaras jó lenne hozzád – említette meg Erit. Ayka arcára halovány mosoly derült:
– Igen...



Hosszú, álmatlan éjszaka elé nézett. Csupán a nap felkeltéig fontolhatta meg, miképp döntsön a sorsáról. Nyugalmát egy sötét árny zavarta meg, aki a kertben lopakodott. Ayka lassú léptekkel közeledett felé:
– Ki van ott?
– Én – hangzott el egy ismerős férfi hang. – Láttam, amikor a társaim idáig kísértek. Mit akart tőled Vendo? – faggatta. A hangjában érezhető volt a gyanakvás és a féltékenység. Ayka alaposan végigmérte a férfit, aki harci díszben pompázott előtte:
– Az én dolgom. Ne törődj vele – fordított hátat neki, s elindult vissza.
– Várj! – szólt rá halkabban Madaras – Vendo nem egy becsületes személy. Aggódom érted. Kérlek, mondd el. Engedd, hogy segítsek.



A papnő gyászosan felé fordult:
– Már nincs sok időm dönteni a sorsomról. Hamarosan felkel a nap. A társaid pedig visszavisznek hozzá.
– Együtt csak megyünk valamire, nem? – közeledett felé, s megpróbálta felvidítani.
– Nem akarok férjhez menni.
– Azzal tisztában vagyok... Szóval, házassági ajánlattal állt elő. Ha elutasítod, akkor mi vár rád?
– Száműzetés.
Madaras összeráncolta a homlokát. Jól ismerte mesterét, Vendot. Sok aljas, mocskos dolgáról van tudomása, egy részének még tanúja is volt. Nem akarta elveszíteni Aykát. A hátra lévő éveit nem tudta elképzelni a szeretett nő nélkül.



– Kérlek, gyere hozzám. Nem fogok hozzád érni, ha nem akarod. Csak annyit szeretnék, hogy velem maradj – kérlelte a harcos. Ayka szíve azonban nem engedett...

Úgy emlékszem, Madaras egy jóvágású fiatalember volt. Bármerre sodorta az élet, a nők szemei megakadtak rajta, szívüket pedig megdobogtatta figyelmével, kedvességével. Aykával, szép pár lehetnének. Mindketten szépek, fiatalok, akik előtt ott van a jövő...

Alig néhány óra volt csupán reggelig. Vajon milyen döntést hozott a papnő?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése