Reggel
Imayrát magához hívatta a tünde király:
– Imayra,
Rendolf tanácsára úgy döntöttem, elengedlek vele. Néped mindig
jó viszonyban volt a varázslókkal. Náluk sok hasznos tudást
szerezhetsz magadnak.
Imayra
belátta, Haldornak igaza van. Száz év telt el kiszabadítása óta,
és úgy érezte, nem töltötte el hasznosan.
Három
esztendő után Imayra visszatért. Eyrin fogadta őt elsőként:
– Atyám
azt szeretné, hogy férjet találjak magamnak.
– Nekem
e időszakomról nincsenek kellemes emlékeim...
– Ne
légy ilyen Imayra. Egy nap te is megtalálod a hozzád való férfit.
– Én
csak egy varázslóval köthetem össze az életem. Ők pedig mind
öregek és szakállasak.
Eyrin
majdnem elnevette magát:
– Ahhoz
menj hozzá, akit képes vagy viszont szeretni. Akár varázsló akár
nem.
– Számomra
ez lehetetlen... – sóhajtotta Imayra.
Haldor
próbált közeledni Imayra felé, de a nő kerülte társaságát.
Egy nap a tünde férfi, a nő elé állt:
– Haragszol
rám, amiért ide hoztalak?
– Nem,
inkább hálás vagyok érte.
– Miért
kerülsz?
Imayra
annyira kellemetlenül érezte magát, hogy a válaszra nem talált
szavakat.
Haldor
sértődötten, elballagott. A lánya pedig utána sietett:
– Nem
gondolod apám, hogy kerüli a férfiak társasát?
– Meglehet…
– Nem
tudhatjuk, mi történt vele, mit kellett átélnie a hegyekben, a
fogsága ideje alatt. Lehetnél elnézőbb vele.
– Oly
sok éve már annak…
– Lehet
nagyon megviselte – mondta a tünde hercegnő s magára hagyta az
apját, hadd gondolkozzék.
Másnap
reggel, Haldor a hölgy szobája felé sétált. Nyomában a lánya
követte:
– Mire
készülsz? Elzavarod? Kérlek apám, légy hozzá kedves és
megértő!
Haldor
a füle botját se mozdította. Bement abba szobába, ahol Imayrát
szerencséjére ruhában és ébren találta:
– Megkérlek,
szedelőzködj össze. Nemsokára útra kelünk.
Imayrát
meglepte a tünde király bejelentése, s szó nélkül tette dolgát.
A
hosszú útjuk egy másik tünde királysághoz vezetett:
– Mi
dolgunk nekünk itt? – érdeklődött Imayra.
– Kövess,
kérlek – válaszolt szűkszavúan Haldor.
Odabent
egy régi ismerős várta őket:
– Legyetek
üdvözölve a királyságomban! Meddig maradtok?
– Üdvözöllek
Selrond barátom! Csupán csak a hölgy marad.
Imayra
meglepődve szobrozott, egy szót se fűzött hozzá. Nem értette,
miért akarja őt Haldor lepasszolni.
Haldor
távozásakor, a nő, Selas királyra tekintett, s hirtelen a másik
király után eredt.
– Mit
jelentsen ez? Mit vétettem?
Haldor
tisztelettudóan felé fordult:
– Selrond
egy tisztességes uralkodó és a legjobb tünde hadvezérek egyike.
Nálam feleslegesen tengeted a napjaidat. Itt biztosan hasznodat
veszik. Sőt, még tanulhatsz is tőlük.
– Mikor
jössz értem? Meddig kell itt maradnom?
– Amíg
jónak látod. Sok szerencsét Imayra!
A
nő visszament oda, ahol a tünde királyt magára hagyta:
– El
is ment?
– Igen
– bólintott szomorúan Imayra.
– Biztos
oka van annak, amiért itt hagyott.
– Nemrég
közölte velem. Előbb is mondhatta volna...
Selrond
körbevezette a királyságában:
– Mi
a fák között élünk, és nem pedig fent egy sziklán, kőfalak
között, mint Haldor és a népe.
Nem
messze egy tünde nő várta őket. Selrond élt a lehetőséggel s
bemutatta Imayrának:
– Úgy
hallottam könnyebben barátkozol nőkkel, mint férfiakkal. Ő itt
Leyra. Hozzá nyugodtan fordulhatsz bizalommal. Ez persze reám is
igaz – bizakodott a király.
Imayra
és Leyra üdvözölték egymást. Majd Selrond folytatta a vendég körbevezetését:
– Errefelé
van a szobád. Remélem, elnyeri a tetszésed.
– Köszönöm
a figyelmességet.
– Nem
csak vendég leszel itt. Akik itt laknak, mind kiveszik a részüket
a munkából. Mindenkinek meg van a maga feladata.
– Nekem
mi lesz a dolgom?
– Javaslom,
egyelőre ismerd meg szokásainkat, hagyományainkat. Csak később
fogj bele abba, ami számodra a legközelebb áll.
Imayra
szimpatikusnak vélte az új környezetét. A szobáját pedig
otthonosnak találta. Lelkesen tekintett előre a jövőbe: itt új
barátokra lelhet, akár megtalálhatja azt a foglalkozást, amiben
hasznossá válthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése