Infernal Princess: 8. rész: A másik nő

Szomorú, de mégis örülök, hogy megtudtam. Annyira megesett a szívem Karion apján, amiért ennyi probléma veszi őt körül. Erhard vajon mellettem vigaszra találna? Úgy döntöttem, teszek egy újabb próbát. Kimásztam a medencéből, szárazra töröltem magam, s úgy, ahogy voltam, elsétáltam Erhard szobája felé. 

Meglepetésemre, épp velem jött szembe. Arcán ott volt a már jól megszokott csibész mosoly:

– Szép jó napot Lizbeth! Hogy vagyunk? Csini ez a bikini, bejön.

Teljesen elvörösödtem. Még mindig olyan hatással van rám, mint az első találkozásunkkor:

– Neked is szép napot! Köszönöm, hízelgő. Jól vagyok, remélem több ilyen kalandban már nem lesz részem. Nagyon ijesztő volt. 

Erhard már nem mosolygott, megbánóan nézett rám:

– Ne haragudj. Hiba volt, nem rád hallgatnom. Ha veled lettem volna, ez meg se történik. Vigyázni fogok rád Lizbeth, ígérem.

Megfogta a kezem, s csókot lehelt rá. A szívem hevesen vert, majd kiesett a helyéről. Ez a férfi annyira szerethető, hogy lehet képes valaki megcsalni? Én nem tenném, nem volnék rá képes. Bárcsak Karion is ilyen lenne. Ennyire kedves és figyelmes, mint ő. Akkor meg tudnám szeretni.

– Nem haragszom. Láttam, mennyire rossz bőrben voltál. 

Erhard már nem mosolygott, megbánóan nézett rám:

– Ne haragudj. Hiba volt, nem rád hallgatnom. Ha veled lettem volna, ez meg se történik. Vigyázni fogok rád Lizbeth, ígérem.

Megfogta a kezem, s csókot lehelt rá. A szívem hevesen vert, majd’ kiesett a helyéről. Ez a férfi annyira szerethető, hogy lehet képes valaki megcsalni? Én nem tenném, nem volnék rá képes. Bárcsak Karion is ilyen lenne. Ennyire kedves és figyelmes, mint ő. Akkor meg tudnám szeretni.

– Nem haragszom. Láttam, mennyire rossz bőrben voltál. 

Erhard mozdulatlanul állt előttem:

– Nem emlékszem, mikor törődött velem utoljára, így egy nő. Lehet, eddig sose volt benne részem. Nem emlékszem.

Láttam, valami eszébe jutott:

– Most mennem kell, van pár elintézni valóm. További szép napot Lizbeth!

Olyan gyorsan elviharzott, hogy még esélyem se volt tőle elköszönni. Csak álltam és néztem utána. 

Ebéd után visszamentem napozni. A nyugalmamat azonban megzavarták. Pontosabban Erhard és a vendége, aki egy nő volt. Jobban szemügyre vettem a nőt:

– Ez az a nő, akit azon estén láttam vele – ismertem fel, s gyorsan ellopóztam a közelükből. Úgy fest, nem vettek észre. Hallgatózni pedig nem akartam. 

Megint egy szál bikiniben sétáltam végig a folyosón.

– Szia Lizbeth! – Köszönt utánam valaki. Megismertem a hangját:

– Szia Karion! Mit szeretnél?

– Csak annyit, hogy sajnálom. Tudom, nem könnyű a természetem. Apám közelében ingerült vagyok. Zavar, ha vele látlak.

Meglepett, amit Karion mondott:

– Féltékeny vagy rá?

– Hagyjuk. Amúgy szép vagy. 

Elmosolyodtam:

– Köszönöm. Azt hittem, csatlakozni fogsz hozzám.

Karion rázta a fejét:

– Most nem vonz a medence. Ott van az apám és a barátnője, Sibilla. Fura egy nő, ha meglátja apámat, úgy köröz körülötte, mint egy szúnyog. Nekem nehezemre esik őt is elviselni. 

Ezen most főleg meglepődtem:

– Nem is tudtam, hogy van barátnője.

A herceg pontosított:

– Végül is inkább, egy ismerős, vagy valami olyasmi. A lényeg, Sibilla hercegnő elvált, és új férjre vadászik. Pont apámat nézte ki magának. Nem örülnék, ha ő lenne a mostohám. De annak se, ha a nagyapám meggondolná magát.

Így azért más a helyzet. Ha tényleg rámenős a nő, akkor nincs miért aggódni. Én így gondolom. Erhard bizonyára boldog akar lenni:

– Értem – tettem hozzá, s szótlanul követtem. A szobánál megállt:

– Öltözz át, idekint megvárlak.

Nem siettem. Remélem, ezért nem fogja leharapni a fejem. Amint kitettem a lábam, ő még mindig odakint áll. Nem mondott semmit. Elindult egy irányba, én pedig mentem utána, akár egy szófogadó kiskutya.

– Éhes vagy? – kérdezte. Eddig még sose volt ennyire figyelmes. El se tudom képzelni, mi változhatott meg benne:

– Igen, tudnék enni.

Mielőtt még követtem volna őt az étkezőig, gyorsan elmentem a mosdóba kezet mosni. Ahol belebotlottam Sibilla hercegnőbe. Nagyon megijedtem tőle.

– Mit bámulsz, kislány?

– Semmit – feleltem. Sibilla a tükör előtt nézegette magát. A szemei olyanok voltak, mintha korábban sírt volna. Néhány pillanat múlva, arra lettem figyelmes, hogy mondja nekem a magáét:

– Ha azt hiszed, én ezt annyiban hagyom, hát nagyon tévedsz. Tudom, ki vagy. Nem értem, egy ilyen hitvány bajkeverő, mint te, hogy csavarhatta el ennyire a fejét! Én ezerszer jobb vagyok nálad! Gazdag, gyönyörű, erkölcsös.

Mereven néztem rá, még a szemem se rebbent. Mit magyaráz ez a szőkeség itt nekem?

– Mit bámulsz? Tudom, hogy szép vagyok! – S kiviharzott. Még az ajtót is becsapta maga után:

– Lehet magában beszélt.

Alig tettem ki a lábam, odakint már állt a bál:

– Erhard, kedvesem! Olyan hideg voltál velem eddig. Pedig olyan nagy a forróság.

Ugye, nem vele kell lennem egy asztalnál? Karion nem messze megállt mellettem, s halkan csóválta a fejét:

– Mikor rázza már le?

Csodáltam Erhard türelmét. Gyengéden megérintette Sibilla hercegnő derekát, s kikísérte. E jelenetnél egyértelművé vált számomra. Valami van köztük. Sibilla szereti őt, semmi kétség. Karion már kezdett türelmetlen lenni:

– Álmodozol?

– Sajnálom, csak elbámészkodtam.

Elindultam a mosdó felé, s a fejem reflexszerűen a hangok felé fordítottam. Magam se értem miért, de valamiért célt változtattam:

– Sibilla hercegnő, sajnálom, ami történt. Átérzem a magányát. Ön egy különleges nő, aki a legjobbat érdemli. Kedvelem, és köszönöm a barátságát. Ön mellett sose érezem magam egyedül.

Erhard hangját hallottam. Ez egy vallomás volt?

Gyorsan kapkodtam a lábam, s próbáltam kiverni a fejemből a hallottakat. Igaza van Sibilla hercegnőnek, tényleg hitvány vagyok. Nem illik hallgatózni. Nem tartozik rám Erhard herceg magánélete. Az én helyem Karion herceg mellett van.

(folytatás hamarosan)