2016. december 22., csütörtök

Infernal Princess: 8. rész: A másik nő


Szomorú, de mégis örülök, hogy megtudtam. Annyira megesett a szívem Karion apján, amiért ennyi probléma veszi őt körül. Erhard vajon mellettem vigaszra találna? Úgy döntöttem, teszek egy újabb próbát. Kimásztam a medencéből, szárazra töröltem magam, s úgy, ahogy voltam, elsétáltam Erhard szobája felé. 


Meglepetésemre, épp velem jött szembe. Arcán ott volt a már jól megszokott csibész mosoly:
Szép jó napot Lizbeth! Hogy vagyunk? Csini ez a bikini, bejön.
Teljesen elvörösödtem. Még mindig olyan hatással van rám, mint az első találkozásunkkor:
Neked is szép napot! Köszönöm, hízelgő. Jól vagyok, remélem több ilyen kalandban már nem lesz részem. Nagyon ijesztő volt. 


Erhard már nem mosolygott, megbánóan nézett rám:
Ne haragudj. Hiba volt, nem rád hallgatnom. Ha veled lettem volna, ez meg se történik. Vigyázni fogok rád Lizbeth, ígérem.
Megfogta a kezem, s csókot lehelt rá. A szívem hevesen vert, majd kiesett a helyéről. Ez a férfi annyira szerethető, hogy lehet képes valaki megcsalni? Én nem tenném, nem volnék rá képes. Bárcsak Karion is ilyen lenne. Ennyire kedves és figyelmes, mint ő. Akkor meg tudnám szeretni.
Nem haragszom. Láttam, mennyire rossz bőrben voltál. 


Erhard már nem mosolygott, megbánóan nézett rám:
Ne haragudj. Hiba volt, nem rád hallgatnom. Ha veled lettem volna, ez meg se történik. Vigyázni fogok rád Lizbeth, ígérem.
Megfogta a kezem, s csókot lehelt rá. A szívem hevesen vert, majd’ kiesett a helyéről. Ez a férfi annyira szerethető, hogy lehet képes valaki megcsalni? Én nem tenném, nem volnék rá képes. Bárcsak Karion is ilyen lenne. Ennyire kedves és figyelmes, mint ő. Akkor meg tudnám szeretni.
Nem haragszom. Láttam, mennyire rossz bőrben voltál. 


Erhard mozdulatlanul állt előttem:
Nem emlékszem, mikor törődött velem utoljára, így egy nő. Lehet, eddig sose volt benne részem. Nem emlékszem.
Láttam, valami eszébe jutott:
Most mennem kell, van pár elintézni valóm. További szép napot Lizbeth!
Olyan gyorsan elviharzott, hogy még esélyem se volt tőle elköszönni. Csak álltam és néztem utána. 


Ebéd után visszamentem napozni. A nyugalmamat azonban megzavarták. Pontosabban Erhard és a vendége, aki egy nő volt. Jobban szemügyre vettem a nőt:
Ez az a nő, akit azon estén láttam vele – ismertem fel, s gyorsan ellopóztam a közelükből. Úgy fest, nem vettek észre. Hallgatózni pedig nem akartam. 


Megint egy szál bikiniben sétáltam végig a folyosón.
Szia Lizbeth! – Köszönt utánam valaki. Megismertem a hangját:
Szia Karion! Mit szeretnél?
Csak annyit, hogy sajnálom. Tudom, nem könnyű a természetem. Apám közelében ingerült vagyok. Zavar, ha vele látlak.
Meglepett, amit Karion mondott:
Féltékeny vagy rá?
Hagyjuk. Amúgy szép vagy. 


Elmosolyodtam:
Köszönöm. Azt hittem, csatlakozni fogsz hozzám.
Karion rázta a fejét:
Most nem vonz a medence. Ott van az apám és a barátnője, Sibilla. Fura egy nő, ha meglátja apámat, úgy köröz körülötte, mint egy szúnyog. Nekem nehezemre esik őt is elviselni. 


Ezen most főleg meglepődtem:
Nem is tudtam, hogy van barátnője.
A herceg pontosított:
Végül is inkább, egy ismerős, vagy valami olyasmi. A lényeg, Sibilla hercegnő elvált, és új férjre vadászik. Pont apámat nézte ki magának. Nem örülnék, ha ő lenne a mostohám. De annak se, ha a nagyapám meggondolná magát.


Így azért más a helyzet. Ha tényleg rámenős a nő, akkor nincs miért aggódni. Én így gondolom. Erhard bizonyára boldog akar lenni:
Értem – tettem hozzá, s szótlanul követtem. A szobánál megállt:
Öltözz át, idekint megvárlak.


Nem siettem. Remélem, ezért nem fogja leharapni a fejem. Amint kitettem a lábam, ő még mindig odakint áll. Nem mondott semmit. Elindult egy irányba, én pedig mentem utána, akár egy szófogadó kiskutya.
Éhes vagy? – kérdezte. Eddig még sose volt ennyire figyelmes. El se tudom képzelni, mi változhatott meg benne:
Igen, tudnék enni.


Mielőtt még követtem volna őt az étkezőig, gyorsan elmentem a mosdóba kezet mosni. Ahol belebotlottam Sibilla hercegnőbe. Nagyon megijedtem tőle.
Mit bámulsz, kislány?
Semmit – feleltem. Sibilla a tükör előtt nézegette magát. A szemei olyanok voltak, mintha korábban sírt volna. Néhány pillanat múlva, arra lettem figyelmes, hogy mondja nekem a magáét:
Ha azt hiszed, én ezt annyiban hagyom, hát nagyon tévedsz. Tudom, ki vagy. Nem értem, egy ilyen hitvány bajkeverő, mint te, hogy csavarhatta el ennyire a fejét! Én ezerszer jobb vagyok nálad! Gazdag, gyönyörű, erkölcsös.


Mereven néztem rá, még a szemem se rebbent. Mit magyaráz ez a szőkeség itt nekem?
Mit bámulsz? Tudom, hogy szép vagyok! – S kiviharzott. Még az ajtót is becsapta maga után:
Lehet magában beszélt.
Alig tettem ki a lábam, odakint már állt a bál:
Erhard, kedvesem! Olyan hideg voltál velem eddig. Pedig olyan nagy a forróság.


Ugye, nem vele kell lennem egy asztalnál? Karion nem messze megállt mellettem, s halkan csóválta a fejét:
Mikor rázza már le?
Csodáltam Erhard türelmét. Gyengéden megérintette Sibilla hercegnő derekát, s kikísérte. E jelenetnél egyértelművé vált számomra. Valami van köztük. Sibilla szereti őt, semmi kétség. Karion már kezdett türelmetlen lenni:
Álmodozol?
Sajnálom, csak elbámészkodtam.


Elindultam a mosdó felé, s a fejem reflexszerűen a hangok felé fordítottam. Magam se értem miért, de valamiért célt változtattam:
Sibilla hercegnő, sajnálom, ami történt. Átérzem a magányát. Ön egy különleges nő, aki a legjobbat érdemli. Kedvelem, és köszönöm a barátságát. Ön mellett sose érezem magam egyedül.
Erhard hangját hallottam. Ez egy vallomás volt?


Gyorsan kapkodtam a lábam, s próbáltam kiverni a fejemből a hallottakat. Igaza van Sibilla hercegnőnek, tényleg hitvány vagyok. Nem illik hallgatózni. Nem tartozik rám Erhard herceg magánélete. Az én helyem Karion herceg mellett van.


(folytatás hamarosan)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése