Zora
amint megérkezett, látta, nem ért oda időben. Della és Loyk,
szerencsére nem ittak a vízből. Ők jó egészségnek örvendtek,
leszámítva a szomjúságukat.
– Nyugalom,
már itt vagyok. Hadd lássam, mit tehetek.
A
testvérpár megnyugodott a nőt látva. Abban bíztak, ha ő itt
van, akkor nem lesz nem lesz semmi baj.
Zora
adott nekik egy kulacs vizet, hogy a szomjukat olthassák.
– Köszönjük.
Tudsz segíteni rajta? - Kérdezte a lány. Zora teljesen
elkeseredett, a legyengült fiút látva:
– Félek,
már késő. Arról nem is beszélve, hogy itt nem vagyunk
biztonságban. Bármikor ránk találhatnak a katonák.
Az
ifjú szerzetest bevitték az erdőbe, ahol Della és Loyk őrt
álltak. Zora megpróbált kitalálni valamit, a fiú megmentéséért.
Timur már nem lélegzett, meghalt. Zora a kezét a fiú mellkasára
helyezte. Még érzete a teste melegét. Ösztönösen pedig a
szellemekhez fohászkodott:
– Kérlek
benneteket, ne ragadjátok el a lelkét. Ki lesz az én utódom, ha
nekem el kell mennem?
A
lány és a bátyja, fél füllel hallgatták. Remélték, a
szellemek kegyesek lesznek, s Zora kérésének eleget tesznek.
Másnapra
virradóra, Timur ébresztette őket:
– Jó
reggelt! El se hiszem, hogy élek!
Della
ébredt fel elsőként:
– A
csodát neki köszönd – mutatott a nőre.
Loyk
pedig átölelte barátját:
– Én
se. Örülök, hogy itt maradtál velünk.
Zora
messzebb figyelte őket:
– Ideje
indulnunk. A katonák már a közelben vannak – figyelmeztette
őket.
Az
erődben, egyszercsak a hercegbe botlottak:
– Gyertek
utánam, bízzatok bennem.
Della
és másik kettő, nem akarta követni a herceget. Zora tekintetét
látva, gondolták, talán mégis helyes volna. A herceg segítségével
sikerült észrevétlenül kijutniuk erdőből.
Közel
a tenderpartnál, Loyk kérdőre vonta a herceget:
– Gondolom,
most jön az, hogy adjuk fel. Mégis mi másért kellene követnünk
az ellenség fiát?
Darek
megbánó tekintettel állt ki magáért:
– Ne
ítéljetek el engem emiatt.
Majd
egy ismerős hang, így kiáltott feléjük:
– Darek
már rég nem herceg!
Darek
és Zora fenyegetve érezték magukat. Szerencséjükre Dargo,
egyedül követte őket:
– Zora,
a király azt kérte, vigyelek vissza hozzá! Ha önként velem
tartasz, ígérem, a barátaidnak nem esik bántódásuk!
Zora
bele akart menni az alkuba. Darek halkan így szólt hozzá:
– Ne
menj bele. Van más lehetőség.
Dargo
nem nézte jó szemmel, amiért Darek beleavatkozik:
– Hallgass,
te száműzött herceg! Ebbe neked nincs beleszólásod!
Percekkel
később, arra lettek figyelmesek, egy hullám tör ki a tengerből.
Ami besodorta magával a kapitányt a mély tengerbe. Loyk pislogva
nézte, e nem hétköznapi jelenséget:
– Ez
most mi volt?
Zora
tudta ki képes erre:
– A
víz szelleme ragadta el. Amiért megzavarta a nyugalmát.
A
víz szelleme megjelent előttük:
– Már
nem kell tartanotok tőle. Gondoskodtam róla.
Zora
hálás volt:
– Üdvözöllek
Acua! Köszönjük a segítséget!
Acua
meghajolt:
– Mi
köszönjük, hogy visszatértél. Hálánk nem marad el.
A
víz szelleme egy darabig velük tartott:
– A
háború már minket is fenyeget. Nem szeretjük a háborgatást. Ha
szükséges, mi is részt veszünk benne. Menjetek délnek, ott
találtok egy békés helyet, ahol megpihenhettek.
Acua
tanácsát követve, elindultak délnek. Előreláthatóan, még
sötétedés előtt odaérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése