Ghost in the Body - Legend of Zora: 5. rész: A szerelem fogságában

Még azon az estén, a hercegnek megakadt a szeme a nőn, aki országa színében tündökölt. Lassan a Zora utána lopózott. Amire ma este végképp nem számított, az maga a tény: Mármint, az apja és a nő kölcsönösen szeretik egymást.

– Oly régóta vágyom rád szerelmem. Sikerült kipihenned a hosszú utat?

Zora nem lelkesedett:

– Igen, köszönöm.

A királyt elfogta az aggodalom:

– Nem vagy valami beszédes. Minden rendben?

Zora nem érezte magát otthon:

– Nem igazán. Furcsa itt lenni veled.

Arion próbált meggyőző lenni, s reménykedett:

– Nem mondtam le rólad. Az érzéseim az évek során mit sem változtak. Remélem, a tiéd sem.

Zora arcára halvány mosoly derült:

– Az én érzéseim is még a régiek. Ahogy az aggodalmam is.

Arion átölelte:

– Gyere hozzám. Most már semmi se állhat közénk.

Zora evvel nem értett egyet:

– Csak a háború.

A király újra elmosolyodott, s megcsókolta:

– Vége lesz.

Odakint Izay megérintette Darek vállát:

– Amit teszel, azt nem illik. Menjünk.

Darek nem ellenkezett. Követte nagybátyját a szobájáig. 

Izay várta a neki szánt kérdéseket. De a herceg csak hallgatott.

– Amit láttál és hallottál, azok mind igazak. Apád, Zora miatt nincs már együtt édesanyáddal. Szándékában áll újra nősülni.

Darek végre megszólalt:

– Mindig is gyűlöltem azt a nőt, aki miatt a családom szétesett. Őt azonban képtelen vagyok. 

Izay megvigasztalta:

– Ő apádra csak jó hatással lehet. Bár én nem támogatom a frigyüket.

Darek nem értette nagybátyját:

– Miért nem?

Izay megosztotta vele véleményét:

– Apád nem érdemli meg őt. Egyszer már összetörte a szívét az árulásával. Zora helyében, én más utat választanék a békéhez és a boldogsághoz.

Darek gondolataiba mélyedt:

– Így, már mindent értek...

A nőt még ekkor is a király ölelte. Az iránta érzett mély érzelmek, teljesen eluralkodtak rajta. Lehetetlenség volt számára bölcsen gondolkodni, annyira hinni akart szerelmének.

Ekkor lépett be hozzájuk Dargo kapitány, a fejleményekkel:

– Arion, híreket hoztam.

Amint meglátta őket, vigyorogni kezdett:

– Ó, bocsánat. Ha gondoljátok, visszajöhetek később is. Vagy holnap zavarjak inkább?

Arion sóhajtott:

– Ha már itt vagy, akkor mond.

Dargo a lényegre tért:

– A katonák jelentették, néhány keresett személy betévedt abba a faluba, ahol a kutakat megmérgezték. Semmi esélyük onnan élve tovább haladniuk. Az egyik haldoklik, a listán is szerepel a neve. Pontosabban egy keresett személy, egy bizonyos Timur. Zöldországból származó szerzetes.

A nőnek ismerős lett a név. Arion elégedetten fogadta:

– Nagyszerű! A társait pedig hozzátok el nekem. Jobb, ha ők sincsenek szabadon. A szerzetest pedig addig ne hagyjátok ott, amíg nem győződtetek meg a haláláról. Egy halottra nekem nincs szükségem.

Zora kiszabadította magát a király karjaiból, Arion pedig megragadta a karját:

– Hova ilyen sietősen?

A nőnek végre megjött a józan esze:

– A dolgomra.

Arion nem engedte el:

– Kérlek, maradj. Este van.

Zora tudta mit kell tennie. Eszébe jutott, hogy ő már nem tartozik ide, neki más sorsot szántak. Meg kell találnia őket. Meg kell mentenie a szerzetest.

Darko magukra hagyta, ő már gyanított valamit. Zora még mindig menni akart:

– Engedj el! Nekem már nincs itt semmi keresnivalóm.

Arion:

– Ezt hogy értsem? Még se szeretsz?

Zora:

– Szeretlek Arion. De inkább az eszemre hallgatnék, és tenném a dolgom. Előtte szeretném, ha őszinte lennél hozzám. Annak idején, a hatalom és atyád trónja, tényleg többet jelentet nálam?

Arion értette a nőt, s kiállt magárért:

– Áldozatok árán vagyok ott ahol vagyok. Ha nem lennék király, nem tudnám megadni neked azt, amire vágysz.

Zora mélyen csalódott szerelmében:

– És most milyen áldozatot akarsz hozni értem? Kérlek, ne olts ki több életet, vess véget ennek az őrületnek.

A király ellenkezett, neki más tervei voltak:

– Még nem lehet. Félek, ha vége lesz, a szellemek elvesznek tőlem, és a szerelmünk sose teljesedik be.

A nő sóhajtott:

– Meglehet. Talán sose volt jövőnk. Gondolj bele, ha világuralomra törsz, a szellemekkel együtt én is eltűnök.

Arion úgy döntött elengedi, még ha később meg is bánja:

– Nem akarom elpusztítani őket. Csak rákényszeríteni, hogy velem maradhass.

Zora már szomorúan nézett a férfira:

– Ez nem helyes. Ne haragudj, vár rám egy haldokló.

Épp hogy az ajtóhoz ért, amikor a király ismét hozzá szólt:

– Szeretlek Zora. Mond, miért ellenkezel folyton?

Zora csak egy pillanatra állt meg:

– Csak teszem a kötelességem. Még ha végén, én leszek a legboldogtalanabb, a boldogok között – majd futásnak eredt. 

Arion képtelen volt tartani vele a tempót. A kapitányt látva, megállt:

– Menj utána, hozd őt vissza nekem, és gazdagon megjutalmazlak.

Dargo nevetett:

– Mégis milyen drága kincset tudnál nekem adni, a lányod keze után? Nem kell semmi. Amit teszek, csak azért teszem, hogy a nevem, a tetteimmel együtt fenn maradjon.

Arion elégedetten vélekedett:

– Úgy legyen. Hálás vagyok neked mindenért. Méltó vagy utódomnak, ellentétben a vér szerinti fiammal.

6. rész: Céltudatosan előre