2018. december 5., szerda

Fairy Tale - 7. rész: Valami van a pohárban Írta: T&M



Hetek teltek el. Mindenkit meglepett, hogy a sötét tündék azóta nem lépték át a határt. A lányok és a többiek még mindig aggódnak Perláért...
Kéla utasítására a lányoknak, minden egyes nap az erdőt kellett járniuk valakivel aki erősebb és tapasztaltabb náluk. Arionnal egyikük se szeretet szolgálatot teljesíteni, mert a tünde férfi folyton piszkálja és gúnyt űz belőlük. Most végre Azura álma teljesült. Dentont kapta partneréül. 
- Azura, mondd, ma kit kaptál magad mellé! - kérdezte kíváncsian Seila. Azura büszkén, irulva-pirulva válaszolt:
- Dentont.
- Én Beldorral fogok sétálni. 
- Akkor ma neked is kellemes napod lesz.
- Bizony! Estére van ötleted?



A vörös hajú lány mélyen elgondolkodott. A szíve azt súgta, hogy ő inkább Dentonnal lenne kettesben. 
- Azura, kérdeztelek! Mi jár a fejedben?
- Semmi, nem érdekes... csak elbambultam.
- Tetszik neked Denton, igaz?
- Igen, nagyon... szerinted ciki? Ha hazamegyünk, legyet, soha többé nem láthatom...
- Egyáltalán nem ciki. Nekem Beldor szimpatikus.
- ...és Belizár is. - Tette hozzá a barátnő.
- Jól van, nem tagadom! Most már ideje mennünk... 



Denton, Arion és Beldor a kertben várakoztak. Arion egyre türelmetlenebbé vált:
- Mikor jönnek már? 
- Nyugalom, mindjárt itt lesznek – csitítgatta az öccsét Denton. Beldor a lányok a felé mutatott:
- Ott jönnek!
A lányok még akkor se siettek, amikor megpillantották őket. Szépen komótosan odaballagtak hozzájuk.
- Régóta vártok ránk?
- Csak egy órája... de ne zavartassátok magatokat! - válaszolt Arion sértődötten, Seila kérdésére.
- Szerintem... induljunk. - Mondta halkan Denton.

***



Az erdőben a társaság egy kört alkotott.
- Itt elválnak útjaink. Este találkozunk! - Búcsozott el mindenkitől, Arion. Denton és Azura egy másik irányba vették az irányt. Seila kíváncsian Beldorra pillantott:
- Mi nekünk hova kell mennünk?
- Meglátogatjuk a jó öreg Zeldont, a határnál. 
- Megint estig maradunk?
- Igen. Addig, amíg meg nem érkezik a váltás. Nem kell sokáig ezt csinálnotok a barátnőddel. Hamarosan haza mehettek.
- El se hiszem, hogy ilyen gyorsan telik az idő... 

***



Zeldon messzebbről, integetve fogadta őket. Seila előre sietett, hogy üdvözölhesse:
- Van egy jó hírem, ma nem fog Arion boldogítani minket! Én és Beldor jöttünk!
- Nagyon örülök nektek! Éhesek vagyok?
- Én most kihagyom, köszönöm. De a kisasszonyra rossz ránézni, olyan vézna...
- Beldor! - lökte oldalba a könyökével a lány, hogy elhallgattassa. A félvér elnevette magát:
- Ne vedd komolyan, csak vicceltem...
- A lányok testsúlyával nem illik viccelődni!
Az idősebb tünde lassan hátrálni kezdett:
- Jól van, én addig megterítek és készítek egy teát. Addig tennétek egy kört az erdőben?
- Természetesen! - Húzta ki magát Beldor.



A félvér sétált elől, Seila két lépésnyire kullogott mögötte.
- Szándékosan maradtál le? - pillantott felé Beldor. Seila halkan így válaszolt:
- Nem... csak elbámészkodtam és lemaradtam.
- Haragszol rám amiért „azt” mondtam?
- Nem haragszom... - kapkodta a lábait a lány, hogy a férfi mellett sétálhasson. Beldor felé nyúlt, hogy megsimogathassa, de a lány elfordította a fejét:
- Ezt most miért?
- Próbálok kedvesebbnek tűnni. Úgy érzem, nem fogadsz el.
- Semmi bajom veled. Arionnal annál inkább... az ő természetét nem könnyű elviselni.
- Mondhatnám, hogy egyáltalán nem hasonlít a bátyjára, de az a helyzet... - kezdett bele, majd hirtelen meggondolta magát – Inkább hagyjuk... - végül témát váltott - Nem tetszik ez nekem...
- Mi nem tetszik? 
- Már nagyon régóta nem jöttek át a határon... mintha készülnének valamire.



Amint visszaértek, Zeldon egy papírossal fogadta őket:
- Egy futár hozta – nyújtotta át Beldornak. Seila kíváncsian hajolt közelebb, de látta, hogy az írást nem tudja értelmezni. Kérdőn pislogott a félvérre, aki egy farönkön elkényelmesedett:
- Mi áll benne? Történt valami?
- Jó hírt hozott. Perla visszatért. Kéla ma este ünnepséget tart a tiszteletére.
Seila arcára hirtelen egy mosoly derült:
- Ez egy csodálatos hír! Azurával nagyon aggódtunk érte!
- Én már kezdek éhes lenni... Menjünk, harapjunk valamit. 

***



Nyugodt napot tudhattak maguk mögött. A váltás a megszokott időben érkezett. A kastélyt este is változatlanul, szigorúan őrizték. Beldor és Seila a kertbe érve búcsút vettek egymástól:
- Nem tudom milyen ünnepség lesz. Majd ott találkozunk.
- Rendben, már alig várom!
Seila lassan haladt a kivilágított kertben, majd barátnője hangjára lett figyelmes, aki egy padon ülve szólongatta:
- Seila, itt vagyok! Minden rendben volt?
- Szia! Igen, minden a legnagyobb rendben. Tudsz róla, hogy Perla visszatért?
- Igen! Gyere, mert Lora és Telma ruhákat hoztak nekünk!
- Milyen ruhákat? 
- Nem tudom. Ezért noszogatlak, hogy menjünk! Engem már megöl a kíváncsiság!



A sellők a szobájuk ajtaja előtt várakoztak. Azura megragadta a barátnője kezét, és együtt szaporább léptekkel mentek oda hozzájuk:
- Sziasztok! Gyönyörűek vagytok! - hangzott el Azura szájából, melyre Lora kedvesen reagált:
- Üdv újra itthon! Köszönjük! 
- Mi már mindent előkészítettünk nektek az ünnepségre. Menjetek, öltözzetek fel. 
- Köszönjük szépen! - hálálkodott Seila, de Azura türelmetlenül ismét megragadta, hogy behúzza magával a szobába – Menjünk, mert elkésünk!



Seila és Azura magukra öltötték a nekik előkészített ruhákat. Lora és Telma elvégezték az utolsó simításokat, azaz kisminkelték a lányokat. Mire elkészültek, komótosan haladtak az ünnepség helyszínére, a kúthoz. Azura máris sejtette, hogy a készülődés túl sokáig elnyúlt:
- Elkéstünk...
Igaza volt. Kéla már túl volt az ünnepi beszéden. Az eseményt Arionnal egy közös tánccal nyitotta meg.



Csatlakoztak a nézelődőkhöz, akik létszámra egyre csak csökkent. A lányok, Beldor, Denton és a sellők kivételével ekkor már mindenki táncolt. Denton  a vörös hajú lányra pillantott:
- Mit szólnál egy tánchoz? 
Azurának nehezére esett elhinni, hogy a férfi akiért fülig odavan pont rá gondolt:
- Örömmel elfogadom a felkérést...
Beldor szépen lassan Seila mellé osont:
- Nem csalódtam Beldorban. Visszafogott, de ha mulatásról van szó, képes elengedni magát. 
- A barátnőmről ez nem mondható el... de ahogy elnézem, Denton jó hatással van rá.
Denton segítségével, a vörös hajú lány képes volt követni a könnyed tánclépéseket.
- Ügyes vagy. Gyorsan tanulsz.
- Köszönöm... 
- Amint vége lesz ennek a dalnak, elszeretnélek vinni valahová. Egy ennél csendesebb helyre. 
Beldor és Seila között még mindig egy jó nagy lépésnyi távolság volt. A félvér halkan odaszólt a lánynak:
- Kezdem egyre kínosabbnak érezni magam. Kisegítenél?
Seila arcára széles mosoly derült:
- Rendben, legyen. De csak akkor, ha türelmes vagy és nem bánod ha néha-néha rá lépek a lábadra.    



A dal véget ért és Seila sehol se találta a barátnőjét.
- Ne aggódj érte. Dentonnal van. - Nyugtatta meg Beldor a lányt. 

Denton, Azurát kézen fogva vezette el egy csendesebb helyre. A lány korábban már többször is megfordult itt. De nem egy férfi társaságában. 
- Mint látod, készültem. Úgy éreztem, a beszélgetéshez egy csendesebb helyre lesz szükségünk – kínált hellyel a lányt – Remélem, nem bánod, ha szeretnék egy kicsit többet megtudni rólad.
- Nincs kifogásom ellene.
Azura őszinte válaszokat adott a feltett kérdésekre, de amikor ő kérdezett volna, a tünde férfi egy korsót nyújtott át neki:
- Igyunk erre a csodálatos estére!
A lány belekortyolt az italba, s arra lett figyelmes, hogy Denton le se veszi a tekintetét róla.
- Mi az? - kérdezte a lány. A tünde férfi felállt s mélyen elgondolkodott. Azura lassan arrébb csúszott a padon s a korsót az asztalra helyezte. Türelmesen figyelte Dentont, aki felé fordult:
- Ne haragudj, de el kell mennem...



Azura ülve maradt, s magába roskadt:
- Vajon vissza fog jönni hozzám?
- Arra ne számíts! - Hajolt ki az oszlop mögül Arion, s bemászott hozzá.
- Van olyan nap, amikor nem vagy gonosz másokkal?
- Nincs! De ha tudni akarod, nem vagy a bátyám esete. Szerintem ő az olyan nőket szereti, mint Kéla úrnő. Lesi minden kívánságát, és az első szóra ugrik neki. Néz már magadra... te még gyerek vagy.
Azura nem fűzött semmit Arion a kritikájához. Csak ült és lógatta az orrát.
- Ez mi? Bor?
- Igen... a bátyád megkínált meg vele.
- Tényleg? ...túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyesmit igyál. Inkább megiszom én, hogy ne vesszen kárba.


A közelükben Seila és Beldor sétáltak:
- Gyönyörű ez este... - tekintett fel az csillagos égre Seila. A félvér nem volt elragadtatva tőle:
- Igen és túl békés...
- Kérlek, lazíts... örülnünk kellene a békességnek.
- Igazad van. Ne haragudj, ha elrontottam a jó kedvedet – karolta át a lányt, s az ujjaival feljebb emelte az állát, hogy mélyebben a szemeibe nézhessen – Te egy nagyon különleges és erős lány vagy.
- Igen? Nekem ebben kételyeim vannak...
- Bolond az, aki ezt nem látja – hajolt közelebb Seilához, hogy az ajkaik összeérhessen. Már majdnem megcsókolta, amikor egy éles sikoly megzavarta ezt a mesés pillanatot.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése