2018. április 22., vasárnap

Hellsing - The Dark City 2. rész: A levél tartalma Írta: *Kyra* (+12)



Amint a vámpír és a dámpírlány a házhoz ért, nem mentek tovább. Kato vámpírok jelenlétét érezte:
- Tudtommal Anita utálja a vámpírokat…
Wanda pislogott:
- Igen... miért?
A vámpír határozott lépéseket tett a bejárat felé:
- Előre megyek…

Kato amint átlépte a küszöböt rögvest a konyhába futott. Ott a falon megpillantott egy írást. 
Wanda percekkel később utolérte. Kato hátra szólt neki:
- Menj fel a szobádba és csomagolj össze! 
A dámpírlány értetlenül nézett felé:
- Miért mondasz nekem ilyet? ..és hogy néz ki a konyha? Ki pakolta át az asztalt és a székeket?
Kato türelmetlenül rákiáltott:
- Menj már!



Wanda úgy tett, ahogy azt Kato mondta. A vámpír közelebb ment a falhoz, amin ez a vérrel ír üzenet állt: „Shadow az enyém!”
Alaposan körbenézett, végigjárta a konyhát és Wanda szobája kivételével az összes helységet. Amint rábukkant Anitára, mélyen elgondolkodott azon, vajon köze lehet-e annak ami ma este történt. Majd felment Wanda szobájába, hogy közölje vele a rossz hírt.



Wanda amint megpillantotta a barátját, aggódva kérdezte:
- Anita hol van?
Kato nemtudta, hogy mondja el neki. Csak körbenézett a dámpírlány szobájában:
- Mondtam már, hogy ritka hülye a stílusod van? - terelte el a témát. Wanda úgy állt előtte, mint aki megfagyott. Egy szó se jött ki a torkán. A vámpír rögvest kiszúrt valamit az íróasztalon:
- Az ott mi?
- Csak egy levél. Anita ismerősétől.
- Kimegyek, addig öltözz át és olvasd el. Hátha köze van ehhez…

A levél, cím és a feladó név nélkül érkezhetett. Csupán Wanda neve volt olvasható a borítékon. Kibontotta és elolvasta a kézzel írt sorokat:

„Kedves Wanda!
Sajnálattal tudatom veled, hogy a szüleid gyilkosai tudomást szereztek a létezésedről.
Megkérlek, Anitával együtt hagyjátok el az országot. Mellékeltem egy térképet, amin megjelöltem egy helyett. Legyetek ott a megadott időpontban.”



A levél tartalma rövid volt és vészjósló. Nem volt ideje agyalnia rajta, ezért gyorsan felhúzott valami melegebbet. Kato úgy három perc múlva tért vissza hozzá:
- Sajnálom... ami azt illeti, a konyhátok falán Anita vére van. - nyögte ki végre, hogy mi történt - Nemrég találtam rá a szobájában.
Wanda földbe gyökerezett lábakkal állt előtte. Kato a végül röviden a lényegre tért:
- Meghalt.
Wanda átadta a levelet. Kato a sorokból rögvest tudta mi a teendő a továbbiakban. Azonnal el kellett hagyniuk Japánt.

***



A levélben említett Svéd kisvárosba utaztak. Az út hosszú volt. Egy hajó kabinjában töltötték azt az idő, amíg meg nem érkeztek. Wanda mindvégig csendben volt. Nehezére esett feldolgoznia, hogy Anita nincs többé.

***



Miután a hajó kikötött, a városban felkerestek egy apácát. A nővér oly kedvesen fogadta őket, mintha már várt volna rájuk:
- Legyetek üdvözölve! Miben segíthetek gyermekeim?
A vámpír megragadta a dámpírlányt és bemutatta a nővérnek:
- Hoztam egy árva hölgyet. A napokban vesztette el az utolsó élő rokonát. Szeretném, ha befogadnák.
Catherina nővér tájékozott volt. A vámpír kísérőn szemmel láthatóan elcsodálkozott:
- Csak nem az a hölgy, akit a napokban egy vörös csuklyás várt?
Kato rázta a fejét:
- Kétlem, mi nem szándékoztunk találkozni senkivel. Csupán hölgynek keresek egy biztonságos helyet.
A nővér a választól függetlenül elvezette őket az egyik szobába.



Az apáca megágyazott, közben próbálta szóra bírni a hosszú fekete hajú dámpírlányt:
- Hogy hívnak gyermekem?
Kato nem bízott a feltételezett álruhásban ezért sebtében kitalált egy új nevet:
- Elektrának hívják – majd magyarázkodni kezett - Bocsásson meg, hogy én válaszolok helyette, de mostanság nem valami beszédes.
Wanda kérdően nézett felé, majd nyűgösen hátat fordított neki. 
- Megértem a fájdalmát, majd idővel biztosan megnyugszik és megered a nyelve. Isten háza mindenki háza.
Miután a nővér végzett a feladatával, kettesben hagyta őket.



Wanda azonnal élt a lehetőséggel, hogy kizúzza a barátjából a miérteket:
- Tudtommal itt bűn a hazudozás... vagy tévedek?
- Mi van, ha az a vörös csuklyás éppen rád vadászik? Erre nem gondoltál? Még a nevedet is tudja. Tégy meg valamit... Hazudj, ha szükséges kövess el minél több bűnt az életben maradásodért.
- Chh.. 
Kato megpróbálta még utoljára magához ölelni a dámpírlány. De bekellett látnia, a beavatkozásásával sikerült megsértenie őt:
- Most mennem kell...
- Itt akarsz hagyni? Hadd menjek veled...
- Jobb lenne ha itt maradnál. Itt biztonságban vagy. Amint megtudok valamit, vissza jövök érted. Addig is, kellemes bűnbe esést! - Csókolta meg Wanda homlokát és távozott.
Wanda szomorúan feküdt el az ágyon s újra elővette a levelet. Mire elolvasta, akkor eszmélt rá Katónak mennyire igaza volt... Megfogatta, mostantól új nevén: Elektraként fog élni és minden megtesz, hogy kiderítse ki az a rejtélyes vörös csuklyás.




Fél évvel később...

Wanda minden nap keményen dolgozott. Meglepetésére sok hasznos új dolgot volt lehetősége megtanulnia. Igaz, voltak olyanok is, melyek nem voltak ínyére. De büszkén elismerheti hogy legyűrte az akadályokat és a nehézségeket.



Wanda hónapokkal később váratlanul a szobájában találta Katot. A vámpír előtt, már nem Wanda állt, hanem Elektra a fejvadász apáca ruhában.  A dámpílány se akarta hinni, hogy újra látja:
- Szia, hát te?
- Szia! Csini vagy!
Elektra belepírult a dícséretbe:
- Ja, persze..
A vámpír arcáról hirtelen eltűnt a mosoly:
- Híreim vannak... - vágott bele, majd ahogy közelített a dámpírlány felé, szemet szúrt neki valami.



Wanda hónapokkal később váratlanul a szobájában találta Katot. A vámpír előtt, már nem Wanda állt, hanem Elektra a fejvadász apáca ruhában.  A dámpílány se akarta hinni, hogy újra látja:
- Szia, hát te?
- Szia! Csini vagy!
Elektra belepírult a dícséretbe:
- Ja, persze...
A vámpír arcáról hirtelen eltűnt a mosoly:
- Híreim vannak... - vágott bele, majd ahogy közelített a dámpírlány felé, szemet szúrt neki valami. Elekra szóhoz se engedte:
- Remélem értem jöttél. Már nem bírom tovább az itteni dolgokat... Mindennap ima, munka... teljesen megőrjít!
Kato lehajolt a padlón egymabában ücsörgő maciért:
- Ez meg mi? ...azt hittem már rég kinőttél a gyerekkorból. Mintha a szobádban is láttam volna...
- Az a maci az egyetlen emlékem a szüleimtől... Kicsi voltam amikor kaptam tőlük.
Kato elszégyellte magát:
- Sajnálom, nem tudtam hogy ilyen fontos neked.
Wanda magához vette a plüssmacit és leült az ágyra. Kato egy csomagot nyujott át neki:
- Hoztam neked egy ruhát. Kérlek, öltözz át és csomagolj...
Nem sokkal pedig magára hagyta a szobában. Elektrát elöntötte a boldogság. Végre elhagyhatja ez a nyomasztó helyet.


Wanda miután elkészült, kiment. Lassan elsompolygott Kato és a nővér mellett. Előtte még lerakta a cuccát a vámpír mellé. Hallotta ahogy Kato próbálja győzködni a nővért:
- Kérem, bízzon meg bennem. A továbbiakban én vigyázok rá.
A nővér alaposan végig mérte a vámpírt s utalást tett felé:
- Nos, még szerencse, hogy eddig mi a gondját viseltük. Ez idő alatt azt is megtanulta nálunk hogyan védje meg magát az éjszaka veszélyeitől.
Az apáca az áldását adta és elengedte Elektrát a vérszívóval.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése