Az
esküvő napján, Kaylin úgy döntött, megszökik.
Jared
már éppen úton volt, amikor belebotlott Merlikbe:
– Te
meg hova ily sietősen?
– Az
esküvőre.
– A
templom az ellenkező irányban van. Na, gyere – elkapta, s magával
húzta a helyes irányba.
Jared
már rég kisompolygott volna a templomból, ha Merlik nem állt
volna mellette.
Kerülte
a feltűnést, de még így is szembesülnie kellett Merlik gyanakvó
tekintetével:
– Neked
meg mi bajod?
Jared
nem válaszolt.
Eljött
a pillanat, amikor úgy tűnt, a menyasszony visszalépett. Kainan
atya nem mutatta ki, de cseppet se örült a ténynek. Merlik
megragadta Jaredet és követte a papot.
Este
Kainan atya kényelembe helyezte magát, s töprengett:
– Nem
szeret, vagy csak valaki máshoz húzza a szíve?
Merlik
betoppant a fiúval:
– Jaredet
gyanúsnak véltem. Gondoltam nem árt, ha rajta tartom a szemem.
– Igen,
a démon szemeidet.
Merlik
ekkor mutatta meg igazi szempárait:
– Mondtál
valamit?
– Hagyd
Merlik, nincs értelme – szólt közbe a pap.
– Démon?
– kérdezett ismét, Merlik.
– Igen,
jól hallottad. Minden tudok – felelte Jared.
– Így
már érthető… – gondolkodott el Merlik, majd a papra
pillantott:
– Nem
faggatod ki?
Eldor
toppant be hozzájuk sietve:
– Sajnálom
Kainan, attól tartok a lányom megszökött.
– Köszönöm
Eldor, hogy idefáradtál. Majd az embereim a keresésére indulnak.
Térj vissza otthonodba, a lányodat pedig bízd ránk.
– Rendben.
Jared,
Kaylin apja után akart menni, de Merlik az útjában állt:
– Azt
már nem fiam. Na, csiripelj szépen. Hova ment a lány?
– Nem
tudom, de ha tudnám, akkor se mondanám el.
Kainan
atya felállt és Jared elé lépett:
– Befogadtalak,
tanítottalak, kenyeret adtam neked. Te pedig így hálálod meg?
Tudod te egyáltalán, miféle veszély leselkedhet egy lányra,
egyedül?
Jared
hallgatott.
– Tudod
mi jár a hűtlenségedért? – meresztette a fiúra démon szemeit
Merlik, majd oda súgott a papnak:
– Büntesd
meg.
Kainan
faggatni kezdte Jaredet:
– Szereted
Kaylint?
– Igen.
– És
ő viszont szeret téged?
– Boldogan
halnék meg, ha igen.
A
papnak ennyi elég is volt. Fájtak neki e szavak.
Solomont
és Arnt a lány után küldte, akik két hét elteltével, nélküle
tértek vissza. Kainan nem csalódott a lány képességeiben, de jól
tudta, hiába egy vadász lánya, egyszerre több rosszakarótól nem
lesz képes megvédenie magát. Főleg ha az maga, az inkvizíció.
Irigyelte
a fiút. Belül a démon bosszúra buzdította. Benne azonban az
ember, a pap, mégis némi bölcsességre buzdította:
– Hiába
képzeled magad erősnek. Gyenge vagy. Hiába hiszed magad jobbnak
nálam. Nem hagyom. Nem vagyok már ember, és ahhoz hogy megértsd a
fájdalmam, bele kell bújnod a bőrömbe.
Merlik
felnevetett:
– Ez
a beszéd Kainan! Ne légy vele kíméletes!
Jared
nem értette, mit akar a pap. Kainan atya így folytatta:
– Legyél
erős, de ne szemrevaló. Ez legyen a büntetésed azért, amiért őt
elszeretted tőlem, amiért beleavatkoztál a frigyünkbe.
Amint
Jared bőre sötétté vált, máris sejtette, a pap megátkozhatta
őt.
Kainan
nem sokkal látogatást tett Eldornál. A vadász szégyellte magát,
a lánya szökése miatt:
– Sajnálom,
amit Kaylin tett. Nem erre neveltem.
– A
fiút már megbüntettem. Kiderült, ő beszélte rá a szökésre.
Eldor
ekkor csalódott Jaredben. Többé látni se akarta fiút.
Kainan
a lány szobájába ment. Talált egy hajszálat a lány fekvőhelyén,
amit magával vitt. Csak erre volt szüksége…
A
pap, Jaredet szörnyé, Kaylint pedig farkassá változtatta. Úgy
gondolta, szerelmük így soha nem teljesülhet be. Mindketten
üldözöttekké váltak, egymásra talán soha nem találnak. Ha
pedig mégis, idegenek lesznek egymás szemében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése