Két
évvel később…
Kaylin
és Jared, fiatal felnőttekké cseperedtek. Nem hitték volna, hogy
a fiú megéli e kort. Bár a sok tanulás, még így se hozta meg a
várt eredményt.
A
kis településen hamar híre ment, a fülnek nem megszokott
esküvőnek. Senki se szólta le a furcsa párt, hisz Kainan atya
igen kiemelkedett személy. Habár vak volt, úgy gondolták, Kaylin
és ő kiegészítik egymást.
A
lány alig mozdult ki a szobájából.
Kainan
pedig gyötrődött. Zavarta a vaksága. Látni akarta menyasszonyát,
és nem csak hallani, mily szép és elbűvölő.
Jared
a papnál lakott. Árva révén, Kainan atya nevelte fel. Az utóbbi
napokban, feltűnt neki a gyámja titokzatossága. Valahogy nem olyan
volt, mint azelőtt. Egyik nap akarata ellenére, olyas valamit
hallott, amit nem kellett volna.
Az
atya az egyik hűségeséhez fordult segítségért:
– Merlik,
te a hatalmas szörny király fivére vagy. Tudnál valami sötét
varázslatot ajánlani, hogy újra láthassak?
A
hosszú vörös hajú férfinak a lábai, a földbe gyökereztek.
Ahogy a fiúé is, oda kint.
– Honnan
tudod, ki vagyok valójában?
– Remek
álca, remek varázslat – ismerete el a pap - Aki ily ügyesen
elrejtőzik egy faluban, az emberek között, annak bizonyára nagy
hatalma van. Feltűnt a hatalmad, mely nem a fehér mágiára vall.
Fivéred szeme az enyém, ő bennem van elzárva.
– Tudom,
ezért is csatlakoztam hozzád. Ha melletted vagyok, akkor ő nem
térhet vissza, mert én azt ugyan nem hagyom.
– Nem
is kell. Úgy akarok látni, hogy ő ne támadjon fel.
– Sajnálom
barátom, de lehetetlent kérsz tőlem. Az én erőm erre nem képes.
Fogad el magad, úgy ahogy vagy. Lehet, a menyasszonyod idővel rá
jön, hogy pusztíthatja el benned a fivéremet. Egy nap láthatod
majd őt és világot, ahova egykor beleszülettél.
Jared
remegve távozott. Attól a pillanattól kezdve, nem szívesen
tartózkodott az atya és Merlik közelében. Kainan atya is
elvonult, s tovább kutatott.
Már
csak egy nap volt vissza az esküvőig. Jared alig aludt.
Folyton
Kaylinra gondolt. Úgy döntött, megossza vele a hallottakat.
Kaylin
még az este folyamán fogadta őt:
– Miért
jöttél el hozzám ilyen későn?
– Úgy
érzem, tudnod kell valamit, Kainanról.
– Mégis
micsodát?
– De
előbb kérlek, válaszolj a kérdésemre. Azért mész hozzá, mert
félsz, vagy mert annyira szereted?
Kaylin
sóhajtott, majd így válaszolt:
– Apám
akarta így, nem én.
– Kainan
nem ember, hanem egy démon. Sötét terveket sző. Attól tartok, a
tervei között szerepelsz te is.
– Hogy
mondhatsz ilyet?
– Kaylin,
kérlek, higgyél nekem. Tudom mennyire szereted édesapádat és
mennyire tiszteled. Ne menj hozzá Kainanhoz.
– Akkor
mit tegyek?
– Szökj
el velem.
– Nem
tehetem. Sajnálom Jared.
Kaylin
már épp az ajtó felé tartott, amikor Jared utána szólt:
– Ha
meggondolnád magad, holnap az esküvő előtt, várlak a folyónál,
az erdőben.
Kaylin
fel-alá járkált szobájában. Nem tudta kiverni gondolataiból
Jared szavait. Nem szereti Kainant úgy, ahogy azt tőle elvárnák.
Sőt, hozzá se akar menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése