A meghitt, boldog évek elmúltak a Sötét erdőben. Ornus, Szélország uralkodója, szellemvadászokat bérelt fel. A szellemek ennek hatására fenyegetve érezték magukat, s kénytelenek voltak megválni emberi alakjuktól. Kansador és a családja is ily módon próbált elrejtőzni előlük.
Kik is ezek a szellemvadászok? Állítólag száműzött zsoldosok, akik csapatba verődtek. Jó pénzekért bármit ellopnak, és bárkit eltesznek láb alól. Ayka száműzetése után, Madaras eltűnt az országból. Egyesek szerint, a szeretett nő után eredt. Az is elképzelhető, hogy ezekhez a zsoldosokhoz szegődött, hogy a Sörtét erdőben mihamarabb rátaláljon. De olyasmit is hallottak, hogy Kék ország partjaira sodorták ki a hullámok élettelen testét.
Ayka könnyekkel vált meg férjétől, és a gyermekeitől. Kansador a legkedveltebb helyükön változott öreg fűzfává. Gyermekei apró állatokká és madarakká változtak. Ily módon bújtak meg az erdő sűrűjében. Ayka volt az egyetlen, aki maga volt erdő sötétje, a fák lombjai alatt az árnyék.
Néhány hónap múlva, már lángokba borult a fél erdő. Zöldorzság és Agyarország uralkodói félve, aggódva figyelték a tornyaikból a mértéktelen pusztítást. A szerzetesek és papnők, most már hiába imádkoztak. Ornus döntése és a zsoldosok tette már visszafordíthatatlan. Az öreg fűzfát, a tópartján kivágták, még a gyökereit is kiásták a földből, s azokkal együtt elégették. Így esett el Kansador, a szellemek királya. Gyermekei, a többi szellemmel együtt, csapdák és hálók foglyai lettek. Őket Ornus színe elé vitték, hogy a szeme előtt pusztíthassák el őket.
Ayka elkeseredetten rogyott össze, s bosszút ígért. A hangjára felfigyeltek a gyászoló szellemek. Acua is előmerészkedett a tóból, s próbálta jobb belátásra bírni úrnőjét:
– Ha utánuk megy, lehet nem tér vissza közénk. A királyt elpusztították, mi lesz velünk, ha ön is odaveszik?
– Ez már háború – szorította ökölbe kezeit, a tekintetét pedig Szélország iránya felé fordította:
– Ha nem teszek semmit, mind elpusztulunk.
A szellemek végül belátták, a létük a tét. Ha az emberek szemei elé kerülnek, újabb hajtóvadászat veheti kezdetét, s akik most megmenekültek, később lehet, már ők is áldozatul esnek. Ayka letörölte a könnyeit, s elindult. Acua nem próbálkozott többet. De amint meglátta Nabu-t, ledöbbent:
– Csak nem?
A hosszú hófehér hajú szellem, jó szokásához híven, szótlanul követte kiszemeltjét. Az úrnőjét.
Szélországban ünnepeltek. A király büszkén húzta ki magát, s a szellemvadászokat bőségesen megfizette. Kansador nincs többé, és úgy vélték, hogy a szellemekkel sem lesz a továbbiakban gondjuk. Annyi fát termelnek ki, és annyi halat halásznak a tavakból és a tengerből, amennyit óhajtanak. A király várandós felesége, Moyra, rosszat sejtett. Szerinte, ennek a diadalnak, még lesz böjtje. Szülőföldjéről, Agyarországból jött el hozzá nővére, aggodalmát kifejezni felé.
Ayka, Nabu kíséretével megérkezett Szélországba. Az ott élő emberek tisztes távolságból figyelték őket. Még a katonák se merték az útjukat állni.
– Királyom, egy nő kíván önnel beszélni – hajolt meg a színe előtt az egyik katonája. Ornus király egy intéssel jelezte felé, hogy nem ér rá. A szép táncosnők jobban érdekelték. Ayka kénytelen volt kiharcolni magának a figyelmet. Nabu nem tartott tovább úrnőjével. Amint a nő előtt az ajtók hirtelen kitárultak, a táncosnők ijedten elszaladtak.
A király mérgesen felállt, hangja harsogott:
– Milyen jogon törsz rám, a királyodra, és szakítod félbe a szórakozásom?
– Nekem te nem vagy királyom! Engedd szabadon a gyermekeimet!
Ornus lassan helyet foglalt:
– Egy újabb szellem? – figyelte meg jobban. – Hogy hívnak?
Ayka határozottan, nem kell vessző közelebb lépett:
– A nevem Ayka, és igen, szellem vagyok. Kansador özvegye.
A király elmosolyodott, s intett a katonáinak. Úgy gondolta, jól fog mutatni a gyűjteményében. A katonák azonban nem mozdultak.
– Megszegitek a parancsom? – emelte meg szemöldökét. Majd egy szellemvadász odamerészkedett hozzá:
– Királyom, engedje meg, hogy mi intézkedjünk. A szellemek királyát könnyen elpusztítottuk. Ezzel a némberrel, lehet, feleannyi energiával végzünk.
– Legyen – bólintott a király.
A szellemvadász intett a társainak, s körbevették a nőt. Aykának még sose volt része küzdelemben. Tapasztalatlanul nézett velük farkasszemet. A vadászok nem totojáztak, ahányan voltak annyian fogták le. A nő bosszúsan kiáltott a király felé:
– Tudok asszonyodról, és a gyermekről, akit a szíve alatt hord! Amint végzel velem, a néped elpusztul! Lelkem a te halott gyermeked testében talál új otthonra. A szellemeknek új uralkodója lesz!
Ornus elnevette magát. De az egyik szolga, úgy érezte, jó, ha továbbítja a szellem kijelentését a királyné felé.
Moyra, nem olyan rég egy leánygyermeknek adott életet. A megviselt, fáradt nő összeszedte magát, s kimászott az ágyából. Még az ajtóhoz se ért, amikor a nővére rányitott:
– Hova mész? Feküdj le pihenni, de tüstént! – mordult rá.
– Nem lehet. Van itt egy nő, egy szellem.
A királynő nővére átkarolta, s leültette:
– Igen, tudok róla. Kandasor hitvese...
– Megátkozta az országot, halált hoz mindannyiunkra. A gyermekem testét akarja – folytatta Moyra, de a nővére közbevágott:
– Hallottam... – sóhajtotta – Holnap kivégzik a gyermekeivel együtt.
– Te is tudod, hogy ez így nem helyes. Kérlek, vidd magaddal a gyermekem. Majd azt híresztelem, hogy meghalt. Mentsd meg a kislányom.
Az idősebb összekulcsolta a karjait:
– Veled mi lesz? Még túl gyenge vagy az úthoz.
– Velem ne törődj. Nekem itt van a helyem, a népem és a férjem mellett. Ha ő hibát követ el, és bűnhődnie kell, akkor kötelességem mellette maradnom.
– Moyra, húgom, te erről nem tehetsz.
– Ha veletek tartok, csak lelassítalak benneteket. Mihamarabb el kell hagynotok az országot. Ez a szellem nem viccel. Tudom.
– Igazad van. Meg kell tennem érte... – látta be a nővére. Moyra a könnyeit törölgette:
– Szerinted anya haragudna rám?
– Apa szerint ő is követett el hibát az életben. Először rossz férfit választott. De apa mellett nagyon boldog volt, amíg élt.
Moyra szorosan átölelte nővérét:
– Mesélj neki rólam, s ne hagyd, hogy rossz ember mellett kötelezze el magát. Ami a legfontosabb, tisztelje a szellemeket és óvakodjon a korai haláltól. Mindent tegyél meg, hogy ne legyen köze a szellemekhez.
– Ígérem, vigyázni fogok rá.
A királyné nővére kiosont a gyermekkel a kastélyból, s lóháton, sebesen hagyta el az országot.
Másnap hajnalban, Ayka gyermekeit sorban kivégezték. A nő zokogva nézte végig. Könnyei még akkor is hullottak, amikor ő került sorra. Alig várta, hogy újra a gyermekeivel lehessen. Amint a bárddal lesújtottak rá, a lelke felszabadult, s ezzel különös erő söpört végig az országon. Minden élő: ember, élőlény hirtelen elhamvadt. Poraik beborították az országot. Egyik pillanatról a másikra Szélország elsivatagosodott. Az ország bukásának híre bejárta a világot. Az uralkodók összegyűltek, s közösen megállapodtak abban, hogy a kis település lakóit, akik még megmaradtak, közös erővel védelmezik, amíg az ország szépen lassan benépesedik, s megerősödik. Addig az ország neve Holtország marad, s egy helytartó fogja vezetni.
Kóborló árva gyermekek lelke, lassan mind egy-egy halott gyermekben találta meg új otthonát. Ayka azóta is kísért valahol, keresi az új testét, s az elvesztett gyermekeit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése