2017. június 6., kedd

Üres horog Írta: Jack

Egy szép nyári napon, kint a folyó parton. Ott „pecázok" egymagam. Az ebédem és a pár üveg söröm az árnyékában, a hűtőtáskámban hűsöl. Egy üveg pedig a folyóban. Az már nem fért be. Talán az jobban tetszik az ott élőknek, mint a horgom. A gondolataim messze nem a halakon járnak. Hogy hol? Azt én se tudom... Ha az idő érzékem nem csal, akkor hamarosan csatlakozik hozzám a legjobb barátom, Ottó.
 Nem csalódtam a megérzésemben. Ottó bakancs dobogását hallottam közeledni. Hiába volt távol két évig. Az ő lépteit a kedvenc lábbeliében mindig felismerem. A hang annyiba maradt. Felé tekintettem és láttam valamit nagyon keres a folyóban.
- Szervusz. - Köszöntöttem. Ő pedig felém fordult:
- Helló. Szerintem lekapták a halak a csalit a horogról.
- Nem volt rajta csali.
- Úgy dobtad be?
- Igen, úgy.
Ottó ehhez már nem szólt semmit. Vissza battyogott a felszereléséért.
 Majd belógatta mellém:
- Van földigilisztám és kukoricám. Nem kérsz?
- Köszönöm, jó így nekem.
Láttam rajta feladta a próbálkozást. Rövid időn belül a földigiliszta csalikra sorban ráharapott két hal is. Nálam semmi. Ottó olykor rápillantott az enyémre:
- Ahogy elnézem a horog is népszerű...
- Az. Szépen körbevették. A bátrak néha-néha csipkedik.
- Majd szólj, ha van kapás. Mert ha így is megy, akkor nem költök többet csalira és etető anyagra.
Ezen elmosolyodtam.
 Lágyan fújt a szél. Mögöttünk el kocogott egy szép, sportos nő. Ottó alaposan szemügyre vette a szőkeséget:
- Gondolsz még Ágira?
- Nem. - Vágtam rá hirtelen. Kicsoda Ági? Valaki, akiről nem szívesen mesélek.
- Képzeld, múlt héten férjhez ment...
Mintha ez engem annyira érdekelne...
 - Figyelsz te rám? Ahelyett hogy az üres horgoddal játszanál, esetleg felhívhatnád. Biztos jólesne neki a gratulációd és a jókivánságod. Tudod, ahogy az ilyenkor illik.
- Értelek... - Biccentettem felé. Bár ne ismertem volna meg Ágit... Ha már így szóba esett az a nő, egye fene beavatlak benneteket. Ha Ottónak elmesélem miért nem vagyok már együtt vele, talán fog piszkálni miatta... Tegyek egy próbát? Egy régi jó barát ezt csak megérti...
 Két éve, Ottó utazása előtt ismerkedtem meg Ágival. Korábban csak látásból ismertem. Mi tagadás...már akkor is horgásztam. Kifigyeltem mikor jár arra. Sose volt egyedül, ami nem csoda. Sok baleset történt. Az egyiknél olyan hír is felröppent, hogy valakit szándékosan löktek be a folyóba. Örültem akárhányszor megpillantottam őt. Valahogy jobb lett a kedvem tőle. Megnyugtató érzés, hogy jól van.
 Egy idő után már volt köztünk egy pillanatnyi szemkontaktus, majd jött a flört... Mire elsétáltak a horgomról a csalit mindig lelopták. Annyira elterelte a barna szépség a figyelmem...
 Ottó búcsú buliját egy közös ismerősünknél tartottuk. A házigazda, Levente pedig már a érkezésünk utáni percekben bemutatta nekünk a hugicáját: Ágnest. Nagy volt a boldogság mindkettőnk részéről. Ottó egyáltalán haragudott amiért olykor-olykor elhanyagoltam a társaságát.
Amint elérkezett a nagy nap, Ágival már kézen fogva búcsúztunk el tőle a reptéren. Szerintem ezért hihette azt, hogy bármi történik köztünk, attól még a barátság megmarad. Én is ebben hitten, de optimistán abban még jobban, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Lényegében mellette megváltozott az életem. Előtte egy nő mellett se éreztem így magam. Nagyon ragaszkodtam hozzá. Tiszteletből pedig sose hoztam szóba, ha egy másik férfit a jelenlétemben megstíröl. Mintha én nem ezt tettem volna más nőkkel. Igaz, hűséget nem esküdtünk egymásnak. De azért lássuk be: nem vagyunk vakok. Ami az jó, az megérdemli a figyelmet. Ennyi.
Ma már egyre jobban biztos vagyok abban, hogy bizony én vak voltam mellette. Nem vettem észre az apró jeleket. Én pedig képes voltam belerohanni a vesztembe...
A folyóparton féltérdre ereszkedtem előtte:
- Boldoggá tennél, ha az életedet összekötnéd velem. Lennél a feleségem?
Ági meglepetten állt. Egyértelmű, hogy egy év együttélés után se jutott eszébe mennyire lehetnek komolyak a szándékaim vele. Talán húsz perc is eltelt, én pedig onnantól a hallgatás pillanatától kezdve egyre szánalmasabbnak éreztem magam.
- Mi a baj? Nagyon megleptelek? Nem erre számítottál? - Érdeklődtem türelmesen. Ági elfordította a fejét:
- Látod őt? Vele kavarok. Úgy terveztem, hogy szakítani fogok veled...
Szóval egy ideje már hárman voltunk... Nagyon megharagudtam rá, amiért nem az elején közölte velem. Remélem, így már érthető miért nem akarok hallani róla...
- Kornél, haver... Miért nem mondtad eddig? - Bambult rám Ottó.
- Sajnálom. Felejteni akartam...
- Ígérem, többet nem hozom őt szóba.
Amíg ő folytatta a szedelőzködést, addig én még elvoltam az üres horgommal. Hosszú percekig eljátszottam a gondolattal: hogy milyen jó lenne, ha valaki ráakadna... Valaki akinek fontos vagyok. Nem számít neki mim van és hogy mi nincs. Egy üres horog szeretnék lenni, aki vagy kell valakinek vagy nem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése