2017. február 7., kedd

Heritage - Örökség: 1. rész: Utazás a holtak világába



Okinawa, napjainkban

Ez a történet, nem átlagos, hétköznapi eseményekről számol be.
Ahogy mondani szokták: az élet mulandó.
Itt se megy máshogy. Mert ha menni kell, akkor bizony be kell lépni azon a bizonyos ajtón...
Egy fiatal lány álma válik ezen az estén valóra. Kisgyermekkora óta készítik fel egy nagy utazásra. Raison és Quiet, Urd gondviselői. Ne gondoljon senki semmi „olyanra”. A két férfi, nem házas, csupán régi jó barátok. Mind a kettőnek megvan a maga története. De most térjünk vissza a fiatal lányra.
- Úgy látom, készen állsz – Ismerte el Igor, az asztalnál.



Urd tudta mi következik. Valahol mélyen mindig is arra vágyott, hogy megtudja, milyenek is lehettek a szülei. Hátha a szellemek világában többet is megtudhat róluk. Végül olyan életet élhessen, amilyet ők éltek, még a létezésük során.



Igor így folytatta:
- Urd, ami e világhoz tartozik, azt mind itt kell hagynod. Ott majd átveheted az örökségedet, amit a legendás Sei Wong Kapitány hagyott rád.
- Szóval, végre hazamehetek...
Igor és Bryan, nagyon büszkék voltak nevelt lányukra.
- Reméljük, te is olyan jó katona leszel, mint a „kovács asszonyság” - mosolygott Bryan.



Urd hiába volt lelkes, a szíve mélyen fájt neki a búcsú:
- Hiányozni fogtok. Szándékozom még visszatérni ide, Okinawára.
Igor se a szavak embere ilyen helyzetben. De valahogy mégis bátorítani kell a lányt:
- Lehet, hogy itt nőttél fel, de a te otthonod odaát van.
A hamvas szőke lány ragaszkodott a kijelentéséhez:
Ti vagytok a családom, és úgy gondolom, kötelesességem visszatérni ide időnként.
- Ha Caan Kapitány engedélyezi. Ezt ne feled. – Kapcsolódott be Igor is a beszélgetésbe.
A két férfi kint a ház udvarán egymásra pillantott. El kellett engedniük a lányt. Kettejük közül, Igor volt a határozottabb:
- Most nyiss egy átjárót. Tudod, ahogy tanultad.



Urd még utoljára megölelte őket, s úgy tett, ahogy Igor mondta neki. Régebben sokszor nyitott átjárókat, de még egyszer se haladt át rajtuk. Most jött el az ő ideje:
- Viszlát, és mindent köszönök!
- Mi köszönjük, hogy az életünk része lehettél – Integetett Bryan.
- Viszlát, sok sikert! – Kiáltott a lány után Igor.

***



Urd úgy lépet át a másik világba, akár egy másik szobába. A lábfejét a túloldalon teljesen betemette a homok. Távolabb pedig már látta a hatalmas és a végtelenségbe nyúló kőfalat. Levetette a fekete lábbelijét, és mezítláb sétált el a cél területhez.



A kapunál egy katona fogadta:
- Szép jó napot kisasszony, miben segíthetek?
Majd a „kisasszony” hallatán, még két katona csatlakozott hozzá.
- Caan Kapitányhoz jöttem. A nevem Urd Kiryu.



- Valószínűleg, a bögyös Kiryu Hadnagy rokona. – Súgta társának egy másik katona. Urd e halk beszédből nem hallott semmit. Csupán a saját dolgával foglalkozott.



- Kérem, fáradjon beljebb kisasszony. Sajnos térképpel nem szolgálhatunk. Ez a kapu a hatodik osztag területére vezet. Menjen egyenesen a főúton, majd át a következő ellenőrző ponton, ami a negyedik osztaghoz vezet. Ott jelentkezzen be Gensac Kapitánynál, vagy Rai Hadnagynál.
- Köszönöm uraim, további szép napot! – Majd Urd folytatta útját.



Ahogy mendegélt, át a hatodik osztag területén keresztül, mindenütt egyenruhás tiszteket látott. Egyikre se illett a leírás, amit a két gondviselőjétől kapott. 



Később belebotlott néhány terepmintásba is, akik épp meneteltek.
- Ne bámészkodjanak! Haladjanak! – Kiáltott rájuk egy hosszú sötét barna hajú, copfos nő. Urd nem torpant meg. Meg se ijedt. Csodálta, sőt, lenyűgözte, hogy vannak magasabb rangú női tisztek is.



Urd nem időzhetett tovább. Ahogy haladt a következő falnál, megint ugyanúgy történt minden, mint korábban. Körbeállták, ellenőrizték a kilétét, s továbbengedték.



A fiatal nő már a negyedik osztag területén haladt át. Ott egy kisebb csapat, fekvőtámaszokat nyomot, a másik csapat pedig, körbefutott a területen. A harmadik csapat, igaz, csupán három főből állt, ők egy-egy kisebb kapun húzták fel magukat mellmagasságba, és vissza.



A katonák, Urd-ot, rövid, rózsaszín virágmintás, bodros szoknyában látva, megálltak a fejlődésben.
- Ejnye lányok, tudom milyen szép látvány! De itt még ilyenkor se nézhető el a lazsálás! Aki nem mozog, az szoknyában edz tovább!
Urd a vörös lófarkas katonát hallván, elmosolyodott.



- Kérem kisasszony, haladjon tovább, mert az embereim nem képesek levenni önről a szemeiket. – Ballagott oda hozzá a fiatal hadnagy.
Urd nem tágított, úgy érezte, végre megtalálta azt akit kereset:
- Miért, talán maga képes rá?
- Képtelen vagyok... – Mosolyodott el a férfi.



Urd a lényegre tért:
- A külső kapunál azt mondták, keressem meg a negyedik osztag kapitányát vagy a hadnagyát.
- Akkor gratulálok. Megtalálta a hadnagyot. A nevem Scott Rai.
Urd is bemutatkozott:
- Urd Kiryu, és innentől már Caan kapitányt keresem.



Rai hadnagy vissza tekintett a lusta katonáira, s elkiáltotta magát:
- Van egy rossz hírem hölgyeim! A kisasszony hozzám jött és nem magukhoz!
- Mázlista... – Hangzott el távolabb többször is, majd az edzés folytatódott tovább. Scott kevesen a hölgyhöz fordult:
- Kérem, jöjjön velem.



Urd követte a jóképű hadnagyot. A vörös copfos elvezette a szálláshelyre, ahol Gensac kapitány békésen időzött. Először Scott képet be, s jelentést tett a kapitánynak:
- Kapitány úr, van itt egy fiatal hölgy.
A kapitány így reagált:
- Hívd be.



Scott udvariasan kitárta Urd előtt az ajtót, s előre engedte. Urd belépett, s köszöntötte az idősebb, rangos férfit:
- Jó napot Gensac kapitány. Urd Kiryu vagyok, és Caan kapitányt keresem.
- Üdvözlöm kisasszony. Caan főkapitány osztaga pont a másik oldalon található... Ezért az lesz a leghelyesebb, ha egy kis ideig nálam vendégeskedik – majd a tekintete a hadnagyra összpontosult - Rai hadnagy, menj el a Főkapitányhoz, és mond meg neki, ki keresi.
- Értettem kapitány úr.



Gensac Kapitány hosszú időt töltött el a fiatal hölggyel:
- Vajon mi keresni valója lehet itt, egy ilyen szép hölgynek?
- Katona szeretnék lenni.
Gensac-ot lenyűgözte Urd határozottsága:
- Az Akadémiából jött?
Urd rázta a fejét:
- Nem Kapitány úr. Az élők világából jöttem. Ott tanultam.
A kapitány nyelt egyet. Nem értette, hogy lehetséges ez:
- Ez, nagyon érdekes. Ahogy a neve is.
- A szüleim katonák voltak.
- Értem. Én kölyök korom óta itt vagyok. De Kiryu házaspárról nem tudok. Lehet, túl fiatal voltam még akkoriban. És sok idő telt el.
- Én sem emlékszem rájuk, mivel nem ők neveltek fel. Talán a Caan Főkapitány tud róluk mondani valamit.
A megfakult hajú férfi ismer egy Kiryu nevű hölgyet. De külsőleg nem talál bennük semmi hasonlóságot. Bizonytalan avval kapcsolatban, hogy rokonságban lehetnek:
- Lehet. A Főkapitány már nagyon régóta itt van. Ő az egyik alapítója a tíz őrosztagnak. Idővel ő alapította az Akadémiát is. Ahol régen tanultam.



Órák teltek el, és a hadnagyról még mindig semmi hír nem érkezett.
Gensac egyre türelmetlenebbé vált:
- Tudom, illetlenség. De meg szabad tudnom, hogy mennyi idős?
- Tizenkilenc vagyok kapitány úr.
- Tizenkilenc... – Gondolkodott el a kapitány:
- Alig húsz évvel ezelőtt, hunyt el a legendás Wong kapitány.
Urd rögvest tudta kiről beszél:
- Sei Wong kapitány?
- Igen... lám-lám, szóval hallott már róla. Igen, azok sötét idők voltak. Sokan haltak meg, tűntek el. Voltak akiket száműzni kellett. Tizenkilenc évvel ezelőtt, én mindössze nyolc éves voltam.



Urd szomorú volt. Azon elmélkedett: vajon a két nevelő apja önként vonultak-e vissza, vagy száműzték őket? Gerard hegyezte a füleit:
- Szerintem már itt is van.
Kint lassan egyre érthetőbben lehetett hallani valamit:
- Lányok, ugye nem azt akarjátok mondani, hogy eddig nem csináltatok semmit? Mozgás! Mozgás! Mozgás!



A Kapitány úr felnevetett:
- Rai hadnagy nem olyan régen lett hadnaggyá kinevezve. Régebben az ötödik osztagban szolgált.
A nőt egyre jobban érdekelte az itteni dolgok:
- Hogy lehet valakiből hadnagy, vagy esetleg kapitány?
- Ha megüresedik egy rang, akkor a legtehetségesebb tisztet vagy akár egy Akadémiai tanulót, mi kapitányok jelenlétével levizsgáztatunk. De az is előfordult már, hogy egy hadnagyot, kapitánnyá neveztek ki. Természetesen ott, ahol, amelyik osztagban egy a hely megüresedett.



Scott végre visszatért:
- Kapitány úr, Caan főkapitány parancsára, délután négyre kapitánygyűlést hirdetett. Kiryu kisasszonynak is meg kell jelennie.
Gensac elcsodálkozott:
- Érdekes, amióta kapitány vagyok, ilyesmi eddig még nem történt. Nagyon érdekelne kisasszony, hogy ön pontosan kicsoda. Ilyen vendég szeretettben akárkit nem szokás nálunk megtiszteltetni. – Mosolygott.




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése