Két
férfi tért haza keletről. Terepmintás ruhában léptek be az
ajtón, s elégedettek voltak a látvánnyal:
– Na,
a takarítónő ki tett magáért!
– Ahogy
mondod Kevin. – bólintott a másik kimerült férfi.
Kevin
máris a lényegre tért:
– Csak
egy hétig maradok, ígérem. Jövő héten már saját kéglim lesz.
– Nyugodtan
maradhatsz, nem zavarsz. Másrészt, úgyse jár hozzám senki.
Kevin
ellenkezett:
– Dehogy
maradok. Most még így látod Edmond. De ha becsajozol, akkor
bizony, én itt nagyon felesleges leszek.
Edmond
feladta a barátja győzködését:
– Ahogy
gondolod.
Aznap
a két kimerült utazó, hamar nyugovóra tért. Edmond számára ez
az éjszaka is hosszúnak tűnt. A férfit folyton egy nő látogatja
meg álmában:
– Anubis,
ébredj!
A
férfi hirtelen felriadt, s kimászott az ágyából. A környezet,
számára már cseppet se idegen. Ahogy a nő se. Edmond már nagyon
unta:
– Örülnék,
ha végre békén hagynál. Ki vagy te? Miért hívsz engem egy
idegen nevén?
A
nő hallgatott, s rögvest el is tűnt. Mint akit e kérdések
felháborítottak volna.
Edmond
arra ébredt, hogy a barátja ébreszti:
– Mi
az már megint? – riadt fel.
– Csak
én vagyok, nyugi. Mondd csak, te mióta beszélsz álmodban?
Edmond
nem felelt a barátja kérdésére. Helyette rögvest kiment a
mosdóba megmosakodni. Percekig a tükörben nézegette magát. Esze
ágában se volt vissza aludni. Attól tartott, megint az a nő fogja
őt zaklatni. Bekapott egy-két pirulát, s visszament a szobájába.
Kevin
még mindig ott tartózkodott:
– Jól
vagy? Szedtél valamit?
Edmond
legyintve haladt el mellette:
– Igen,
nyugtatót... Kicsit feszült vagyok.
Kevin
megállította:
– Azóta
vagy ilyen, amióta leszereltünk. Egész hazáig alig beszéltél.
Aludni pedig nem láttalak.
Edmond
csak ennyit tett hozzá:
– Kipihent
vagyok.
Kevin
jobban szemügyre vette barátját:
– A
szemeid kialvatlanságra utalnak. Szerintem menj el egy
pszichológushoz.
– Jól
vagyok – szólt közbe Edmond.
A
másik nem hagyta annyiban:
– Figyelj,
annyi mindent láttunk, átéltünk. De legfőképpen te. Az a sok
halott látványa, a tömegsírok feltárása, a halottak
azonosítása. Sokat dolgoztunk azon, hogy haza tudjuk küldeni őket
a hozzátartozójukhoz. Hány páncélozott járművünk robbant fel
a konvojok során... – vett egy sóhajtányi szünetet, s
folytatta: – Nem kevés bajtársunkat vesztettük el. Attól
tartok, poszttraumás stresszben szenvedsz.
Edmond
már unottan hallgatta végig, s kitartóan tartotta magát, az
állításához:
– Hidd
el, jól vagyok. Majd elmegyek dokihoz. Biztos, ami biztos. Oké?
Kevin
végre megnyugodott, s visszament a másik szobába aludni. Edmond az
ágyán feküdt s azon tanakodott, szedjen-e be altatót. Vajon
segíthet-e neki a nyugodt, zavartalan alvásban? Végül úgy
döntött, mégse. Tesz anélkül egy próbát…
A
titokzatos nő, meglepő módon, most már nem jelent meg neki. Végre
ki tudta pihenni magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése