2017. január 17., kedd

Light and Darkness - 06



Egy nap híre ment a fajkeveredés gyanújának. Selrond királyt és Imayrát, meghívta maguk közé a nemesség. Meg se fordult bennük a gondolat, hogy a hátuk mögött megvádolták őket.



A király megjelent Imayrával. Karel herceg pedig eléjük sietett:
Üdvözöllek apám, üdv néked is Imayra – hajolt meg előttük – Eradin úrnő miért hívatott ide benneteket?
A királynak volt egy tippje:
Eljegyzésed lesz, ha jól sejtem.
Karel herceg nyelt egyet:
Ilyen hamar? 



Beljebb haladva, nemes tündékkel találkoztak. Selrond bemutatta őket Imayrának:
Ő itt Elador lánya, Meriel. A fiam egyik menyasszony jelöltje. 



Ahogy mentek tovább, váratlanul Eyrin hercegnő csatlakozott hozzájuk:
Imayra, de régen láttalak!
Imayra is örült a találkozásnak:
Eyrin, te is Karel herceg menyasszony jelöltje vagy?
Igen. Sajnos még nem sikerült megismernem őt.
Miért nem?
Apámat és engem idehívatott a nagyanyám. 



Selrond elmosolyodott:
Itt van valahol a fiam, ha látni szeretnéd.
Eyrin hálás volt, de látszott rajta, hogy valami aggasztotta:
Köszönöm, de attól tartok itt valami más készülődik.
Imayra a királyra tekintett:
Rossz érzetem van.



Egy idősebb tünde nő jelent meg köztük. A jelenlévők külön üdvözölték.
A hölgy kicsoda? – kérdezte Imayra, Eyrintől.
Ő a nagyanyám, Eradin. A legidősebb tündék egyike.



A jelenlévők közül, kevesen lepődtek meg azon, hogy Eradin odament Selrondhoz:
Beszélhetnénk négyszemközt?
Természetesen.



Amint a tünde király és a királynő elvonultak, nem sokkal később Haldor is feltűnt:
Ne aggódjatok, bizonyára félreértés az egész – nyugtatta meg a fiatalokat a tünde király.
Mi történt? – érdeklődött Imayra.
Attól tartok megfigyeltek benneteket. Törvényszegéssel vádolják Selrond barátomat.



A terem másik végében két tünde hercegnő beszélgetett:
Milyen kínos... Pedig úgy terveztem, bevetem magam a királynál is. Valamelyikkel csak összejön a dolog. – súgta a másiknak Meriel.
Mindenki tudja, hogy az önmegtartóztatás, nem erényed. Ez a ruha pedig, csak még jobban felhívja rá a figyelmet – tekintett végig rajta Liara hercegnő.



Valahol kicsit távolabb, Eradin és Selrond komoly beszélgetést folytattak:
Gondolom sejted, miért nem szándékozom odakint jelenetet rendezni.
Selrond bizonytalanul rákérdezett:
Nem a fiam miatt hívattál ide mindenkit, igaz?
Imayráról és rólad van szó. Láttak téged bemenni a szobájába. Arról nem is beszélve, mennyi időt töltöttél vele, amióta nálad tartózkodik.
Igen, tényleg sok időt szakítottam rá – ismerte el a király – Esküszöm, tisztességes voltam vele szemben, és betartottam a törvényt.



Eradin folytatta a kérdezősködést:
Van valami oka a figyelmességnek?
Selrond őszintén válaszolt:
Igen, eléggé komoly az ok. A kiszabadítása óta táplálok iránta mély érzelmeket. Haldor a tanúja, akkor lemondtam róla. Atyám halála után, feleségül vettem Zimarelt és elfoglaltam a trónt.
Mi a helyzet most, Zimarel halála után?
Megviselt, bár nem annyira, ahogy azt a népem elvárta volna. Szeretem Imayrát, mindig is őt szerettem. 



A király szavai mély őszítéségről vallottak, melyek Eradint arra késztettek, hogy jól fontolja meg miképp dönt kettejükről. Végül Eradin így szólt:
Kérlek, most távozz. 



Haldor amint megpillantotta, máris kifaggatta a barátját:
Tisztáztátok a félreértést?
Haldor, tudom miért hoztad hozzám Imayrát. Attól tartok rosszul tetted.
Ellenezte?
Nem, de elég volt a szemébe néznem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése