Infernal Princess: 9. rész: Béke és nyugalom

Posted by Amazon Sims On 2016. december 24., szombat 0 megjegyzés



Az estét Karion herceggel töltöttem. Meglepően máshogy viselkedett, mint korábban. Úgy érzem, így velünk már minden rendben lesz. Örültem Erhard herceg boldogságának. Bár azért kicsit féltékeny voltam Sibilla hercegnőre. Ha jobban belegondolok, Erhard és én köztem, nagy a korkülönbség. Másrészt, lehet, a szőkék a gyengéi. 



Ne haragudj, ha megzavarlak, de ideje lenne aludnunk. Holnap vendégeim lesznek. Szeretném, ha te is jelen lennél.
Nem kérettem magam, bebújtam mellé az ágyba. Jó volt mellette feküdni. El se hiszem, milyen gyorsan elfelejtettem, miket vágott hozzám az elmúlt napokban. Komolyan, mintha kicserélték volna. Én voltam rá ilyen hatással, vagy az apja? Mindegy, a lényeg, hogy hatásos volt. 



Reggel minden megújult. Le se lehetett tagadni, hogy a kastély hamarosan vendégeket fogad. A személyzet serényen végezte a dolgát. Én pedig azon tűnődtem, milyen ruhát vegyek fel a vendégek fogadására. Természetesen a kedvencemet választottam. 



Karion, amint meglátott, végigmért. Éreztem, tetszett neki, amit lát. Erhard is megtisztelt a jelenlétével. Kézcsókkal köszöntött:
- reggelt, kedves Lizbeth! Milyen elbűvölő vagy ma is!
Aggódtam, lesz-e ennek valami következménye. Karion arca meg se rezzent. Végre, talán végleg vége a viszályuknak. Remélem kibékültek.
Gyere, bemutatlak a barátaimnak. – Megfogta a kezem, s együtt elindultunk feléjük.


Szemmel láthatóan a barátai mind tizenévesek voltak. Talán egy érettebbet láttam köztük. Mindegyik külön egyéniség. Ők is hercegek. Mirella mama valószínűleg rájuk utalt. Én Karion mellett most boldog vagyok. Bízom abban, hogy a jövőben is így lesz.
Fogadjunk, nem házasodtok össze!
Már megint kezded? – gúnyolódott Karion.
Linas, legalább ne a menyasszony előtt – szólt egy másik, aki a rokona lehetett.



Pár pillanat múlva pedig megcsodált:
Milyen szerencsés vagy, barátom. Ilyen szépség ritka ebben a nagyvilágban.
Karion büszkén kihúzta magát:
Tudtam, hogy irigykedni fogtok. De ne fogadjatok, felesleges. Úgyis elveszítenétek a fogadást. Lizbeth és én jól megvagyunk. Rövid időn belül egymásra találtunk.
Mázlista! – ismerte el Linas. Szemeiben láttam, mennyire bízik abban, hogy igaza lesz. 



Nem értem, miért kell így viselkedni. Vendégségben vannak. A bátyja hozzá képest egy úriember:
Leontin herceg vagyok. A barátaimnak csak Leo. Az öcsém mániákusan fogadásokat köt. Ne vedd komolyan.
Örvendek, én Lizbeth hercegnő vagyok.
Gyorsan telt az idő Karion barátaival. Olykor aggódóan körbenéztem, s sehol se láttam Erhard herceget. 



Elszakadtam a társaságtól. A vőlegényemet nem zavarta, talán észre se vette a távozásom. A szobámban átöltöztem valami kényelmesebbe. Amint végeztem, elindultam Erhard szobája felé. Bekopogtam.



Úgy öt perc is eltelhetett, mire ajtót nyitott. Nyomban megcsapott a tömény dohány illata, ami a szobájából áradt:
Szia Lizbeth, mi újság?
Még köszönni se voltam képes. Annyira nyomasztott a látvány. Bár azért tetszett a vonzó hiányosság. Ott állt előttem félmeztelenül. Képzelődöm? De mintha alkoholt is éreztem volna.
Jól vagy? Netán unatkozol? – faggatott, majd jobban kitárta az ajtót. – Látom, van valami. Gyere, bújj beljebb. Hátha idebent megered a nyelved.


Igen, igazam volt. Ahogy elmentem mellette, ismét éreztem valamit rajta. Mely biztos nem parfüm, ahogy arcszesz sem. Bent a szobájában teli és üres üvegek szúrtak szemet. Alkalma se akadt rá, hogy eldugja őket előlem. Egyre jobban aggódtam az egészségéért. 



Leültem, ő pedig közvetlen mellettem telepedett le:
Bocsánat, tudom, egy roncs vagyok. Annyira szánalmasnak érzem magam emiatt. Már rég össze kellett volna szednem magam. Örülök, hogy itt vagy. Boldoggá tesz a jelenléted. Bárcsak sűrűbben éreztettem volna veled.
Éreztem. Érzem. Minden átjött.
Sok a gyerek odakint? Érettebb társaságra vágytál? – mosolyodott el, mint aki pozitív választ vár. 



Majd ismét megbánó tekintettel nézett maga elé:
Kint lenne a helyem, tudom. Hisz én is házigazda vagyok.
Kicsit elmosolyodtam, próbáltam jó kedvre deríteni:
Valami olyasmi. Igen, neked is odakint lenne a helyed. Hiányoztál. Sőt, aggódtam is érted – néztem körbe ismét, s még hozzátettem:
Nem bántam meg, hogy meglátogattalak. Most már látom, és mindent értek.



Erhard elszégyellte magát:
Már most rendet tennék. Azonban képtelen vagyok elmozdulni mellőled. Jó most így. Rég volt mellettem egy ilyen jó nő, mint te.
Kissé zavarba jöttem, majd eszembe jutott a másik nő:
Nem értelek. Hol van Sibilla hercegnő? Őt nem hívtátok meg?
Ő neki más elfoglaltsága van. De bizonyára, nem tágítana mellőlem. Úgy ahogy én most mellőled. El is felejtettem, milyen a társasági élet. Túl sokat vagyok idebent.
Úgy érzem, Karion megváltozott. Sikerült kibékülnötök?
Erhard rázta a fejét:
Nem beszéltünk. Nem szoktunk. Én már belefáradtam az állandó kezdeményezésbe. – Rám nézett, mélyen a szemembe. Láttam a tekintetében: boldog, de mégis aggódik. Talán, irigyli is a fiát:
Örülök, hogy már nem szurkálódik. Ahogy annak is, ha úgy véled, megváltozott. Jól érzed magad mellette? Minden rendben?
Azóta igen. Veled minden rendben lesz?


Erhard hallgatott. Egy szó se jött ki a torkán, mintha megnémult volna. Próbáltam elterelni a témát:
Nem tapasztaltál...
Kezdtem bele egy kérdésbe, miközben végre válaszolni méltatott:
Köszönöm, megmaradok. A jelenléted jót tesz. Erőre kapok tőle. Ha nem vagy mellettem, az olyan, mintha pusztulásra ítéltek volna. Ahhoz, hogy valaki élni tudjon, látnia kell valami szépet. Az adja a reményt, ebben a komor, érzelem nélküli világban. Nem könnyű ez az élet. Hamar kicsúszhat a talaj a lábunk alól. Minden egyes határozott lépést, minden egyes szót, mely elhagyja a szánkat. Azt ezerszer és még ezerszer át kell gondolnunk. Mert visszaüthet.



Erhardot hallgatva, döbbentem rá, milyen élet is a miénk. Mielőtt idejöttem, úgy viselkedtem, mint egy gyerek. Ezért bélyegeztek meg. Itt van esélyem bizonyítani. A megérzéseim pedig azt súgják, itt, mellettük, képes vagyok más lenni. Értékes szeretnék lenni az emberek szemében.




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése