Ronett nem költözött vissza hozzájuk. A nő és az új barátja, nagyon jól megvannak együtt. A kapcsolatuk az haladtával egyre komolyabbá, érzelmesebbé vált. Azóta már a közös jövőjüket tervezgetik.
Ronett úgy döntött, még sem tanul szakmát. A pótfelvételin ő is felvételt nyert. Egy csoportban tanult tovább Elinor-al. Nem telik el úgy nap, hogy ne találkoznának, beszélgetnének egymással.
***
Dorian és Elinor, egy szép reggelen nosztalgiázni kezdett:
– Emlékszel arra az estére, amikor először találkoztunk? Együtt táncoltunk? – Kérdezte a férfi. Elinor így válaszolt:
– Szégyelltem magam, amiért csak a sárkányos tetoválásod maradt meg arról az estéből.
– Igen, az én emlékeim is hiányosak voltak... Részemről máig minden egyes tánclépésed és a csókod íze elevenen él bennem – simogatta meg kedvese arcát: – Nos, mi a tanulság? – kérdezett ismét.
– Ne hazudjunk és ne fogadjuk el idegenektől italt? – Kérdezett vissza a nő.
- Folytassuk ezt a nosztalgiázását este, valahol máshol. Mit szólsz hozzá?
- Rendben, benne vagyok! - lelkesedett a nő. Hajlott a jó szóra, hogy Dorian azon az estén elvigye őt valahova...
- Gratulálok! Az esküvőt mikorra tervezitek?
- Nem szeretnénk elsiettetni. Úgy kalkuláltuk be, hogy az esküvő után családalapításba kezdenénk. Szóval, nem mostanában.
- Sziasztok! Nem szeretnétek újra itt dolgozni? Az új lányok messze nem táncolnak olyan jól, mint ti. Ráadásul, még késnek is...
Elinorék csatlakoztak hozzá a bárpulthoz. Az állásajánlatot nem fogadták el. A kellemes beszélgetés mellett elfogyasztottak egy-egy italt. Majd az est hátralévő idejében áttáncolták az éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése