- Lehet, mégis lakásba kellett volna költöznöm? - tette fel a kérdést.
- Kelly, még nem is nézted meg ki lesz a szobatársad!
Elismerte, hogy Ednának igaza van:
- Ez igaz... de nekem olyan rossz érzésem van...
- Emlékszem, a gimiben nagyon jók voltak a megérzéseid... azóta ez nem változott?
- Nem... azóta is megérzem, ha valami rossz fog történni. De a fővárosban, csak jó dolgok történtek velem. Kivéve a szakítást Castiellel...
- Ne aggódj, mi majd teszünk róla, hogy itt jól érezd magad! - Biztatta Rosa, majd sietősen hátrálni kezdett:
- Ne haragudjatok, de nekem dolgom van... Megígértem...
- Ne is folytasd, megértjük. - Mosolygott rá Edna.
- Mi lenne, ha ma este megünnepelnénk Kelly visszajövetelét a campus bárjában? Benne vagytok?
- Felőlem, de én ma este dolgozom. Majd a pultnál várlak benneteket a kívánságaitokkal együtt.
- Tessék, hogy mondtad? - Nézett rá értetlenül Kelly.
- A campus bárjában dolgozom... - Világosította fel Emara.
Rose elköszönt, majd Emara is távozott. Edna kézen fogta a szőke barátnőjét:
- Gyere, megmutatom neked az új professzort!
- Jól van... de lassabban is mehetnénk... hova ez a sietség?
Jack nevetve ballagott utánuk.
- Ki ez, hogy ennyire népszerű? - Nézelődött Jack. Közelebb mentek, hogy szemügyre vegyék az új professzort.
- Akik szeretnének feliratkozni a Modern Művészettörténet előadásra, azok itt megtehetik. - Hangzott el a férfi hangja, majd rövidesen így folytatta - Bocsánat azoktól, akik nehezen találtak meg. Nem találtam üres termet.
Jack rögvest grimaszolni kezdett:
- Na, még egy gyökér... ez az év is szuper lesz...
- Jack, fejezd már be. Ez az első napja, ahogy Kelly-nek is. Lehetnél megértőbb... - Csípte oldalba Edna.
- Jól van, én innentől már egyedül is boldogulok. Köszönöm, hogy elkísértetek!
- Ácsi – csitította el Jack – a gyökér órájára mi is feliratkozunk... Menjek én előre, puhítsam meg nektek az fazont?
- Ahogy tetszik... de kérlek, hagyd életben. Túl fiatal még a halálhoz... - Állt el az útjából Kelly. Sorbaállásközben hallgatták a professzort:
- De most, hogy megtaláltuk egymást, egész évben együtt leszünk majd.
Jack sápadtan fordult hátra Ednához és Kelly-hez:
- Ha még sokáig ezt kell hallgatnom, én fogok előbb meghalni... Ha legalább egy szép, csinos nő lenne... mit nem adnék érte...
Edna előre engedte Kelly-t:
- Menj csak... én ráérek.
- Ez egy rögös út lesz. Nem ígérem, hogy minden nehézség nélkül kikerülnek belőle, de abban biztosak lehetnek, hogy bölcsebbek lesznek a végére. Mit szólnak hozzá?
Kelly a professzornak a mondatánál nagyon meglepődött és a barátnőjéhez fordul.
- Edna, ez a fickó most tényleg engem bámul? - Suttogta. Ednát szemmel láthatóan nem hatotta meg:
- Szerintem minden csajszit megbámul... Ha téged is, akkor az azt jelenti, hogy nem ítél el a stílusod miatt. Örülj neki!
- Rendben... akkor mire itt végzek, nem lesz tele a hátam késekkel...
- Itt senki se fog téged bántani. Nyugodj meg... a barátaidnak bejön a stílusod, a többiekkel ne foglalkozz...
A professzor az első napján nagyon magabiztosnak és lelkesnek tűnt. Kelly úgy érezte, ideje lenne példát vennie róla.
- Egyesével jöjjenek kérem szépen!
- Ez a marha meg mire készül? - Háborodott fel Edna.
- Miért?
Edna halkan Kelly fülébe súgott:
- Jack szereti beégetni, megszívatni az új professzorokat... remélem, most ő fog besülni...
- Meglátjuk...
Jack kihúzta magát és közelebb lépett a professzorhoz. Mögötte Kelly és Edna hegyezték a füleiket.
- Jó napot fiatalember! Fel szeretne iratkozni az előadásra?
- Igen...
- Ez az első napja az egyetemen?
Jack sóhajtott egyet és a gondolataiba mélyedt:
„ - Emberismeretből: karó!” - majd végre így válaszolt – Nem talált...
- Remélem nem tart nagyon az iskolakezdéstől...
- Félnem kellene?
- Nem szeretném elbizonytalanítani... de bármi megtörténhet... Megmondaná a nevét?
- Jack...
- Örülök, hogy még egy hallgatóval bővült a lista! Apropó, a Sweet Amoris gimi melletti kávézó egy felszolgálót keres diákmunkára. Érdekli a lehetőség?
- Egyáltalán nem...
- Egy fiatalembernek nagyobb esélye lenne az állásra, mint egy hölgynek. Érdemes lenne meggondolnia.
- A munkaadó egy nő? Ha túl van a negyvenen, akkor tuti kihagyom...
- Rendben, akkor vegye úgy, hogy nem szóltam...
- Jó napot! Felszeretne iratkozni az előadásra? - Tekintett fel hirtelen.
- Igen.. hát lényegében ezért vagyok itt.
- Nem baj, ha még bizonytalan. „Oly édes a bizonytalanság. A köd csodássá varázsolja a tárgyakat."
- Oscar Wilde?
A professzor elcsodálkozott. Percekig meg se szólalt. Edna elmosolyodott és halkan úgy suttogott, hogy csak a barátnője hallotta:
- Azt hiszem, valami van a levegőben...
Kelly hosszasan elidőzött a feliratkozással. Jack megunta kint a várakozást és visszament a terembe. De amikor megpillantotta Kelly-t és a professzort elcsodálkozott:
- Még mindig ott áll?
- Ahogy már azt mondtam néhányuknak, a Sweet Amoris gimi melletti kávézó egy felszolgálót keres, diák munkára. Érdekli a lehetőség?
- Köszönöm, pont ilyen és ehhez hasonló „normális” munkát keresek...
- „Normális”?
Kelly nem mondhatta el, hogy kamaszkora óta dolgozik, ezért gyorsan hazudott valamit:
- Igen... fiatal vagyok, de már dolgoztam néhány helyen.
- ...akkor sok sikert kívánok Önnek. Eddig Ön tűnik a legtalpraesettebbnek.
- Köszönöm, viszlát! - kapta fel hirtelen a táskáját. A hosszú vörös hajú nem sietett közelebb lépni a professzorhoz. Látszott a férfin, hogy még a barátnője hatása alatt van. Hosszasan a papírjait rendezgette.
- Ez, most komoly? Nyilvánosan flörtöltél az új professzorral?
- „Az újoncok tartsanak össze”. Nemde?
- Azt hiszem, tudom mi lesz az új beceneved...
- Hadd halljam!
- Még megfigyellek és ha majd megbizonyosodtam róla, megosztom veled. Sőt, világgá fogom kürtölni. Elhiszed?
- Ne legyél gonosz... ennyire rossz azért nem voltam.
Edna lelkesen sietett oda hozzájuk:
- Nekem is megemlítette a diákmunkát. Nincs benne tapasztalatom, de szívesen megpróbálnám.
- Ez azt jelenti, hogy csak az egyikünk töltheti be. Valaki munka nélkül marad.
- Sajnálom, Kelly... de ez az igazság. Te nagyon tehetséges vagy. Ha neked nem sikerül, akár újra énekelhetnél és táncolhatnál...
- Nem tudom, hogy a társulat mit szólna hozzá... másrészt, tényleg szeretnék valami „normálisabbat”. Ahol a férfiak nem csorgatják a nyálukat, nem várják azt tőlem, hogy vessem le a ruhám... meg hasonlók.
- Így már ételek... ne haragudj. Erre egyáltalán nem gondoltam.
- Tényleg, még nem ismered a szobatársad. Szerintem menj fel és kukkants be. Aztán ne felejts el nekünk beszámolni.
- Mr. Zaidi annyira elvarázsolt, hogy teljesen megfeledkeztem róla... - majd hirtelen homlokon csapta magát – A csudába!
- Mi a baj? Mit felejtettél el?
- Csak egy üdvözletet... sebaj, majd legközelebb... - Integetett és elindult a kollégium irányába.
A kollégiumban, a lift melletti faliújságon megpillantott egy plakátot:
- Castiel? - Szedte le óvatosan és összehajtotta, hogy amint lesz egy szusszanásnyi ideje akkor elolvassa a koncert részleteit. A nadrágja zsebébe bújtatva halad tovább a szobájáig.
- ...lehet, csalódást fogok okozni neki. - majd lehajtotta a kilincset. Nem akart hinni a szemének. Az a lány volt a szobában, akit korábban kiosztott az aulában. Nem vette észre, mert háttal állt és telefonált:
- Értem, akkor majd következő hónapban...
Amint megfordult ledöbbent:
- Nem hiszem el, hogy pont veled kellett összezárniuk!
- Igen... milyen ironikus. Gondolom, az én ágyam az, amelyik nincs tele cuccokkal...
- Jól átlátod helyzetet. A nevem Yeleen és kérlek, ne pakold tele a szekrényt. Még nem pakoltam ki minden holmimat.
- Én Kelly vagyok... - mutatkozott be.
Yeleen rögvest kiment és becsapta maga mögött az ajtót. Kelly cseppet se örült a szobatársának. De nem akarta, hogy ez elrontsa a kedvét. Úgy érezte Castillel lezárta a dolgait. Ennyi év után már képes új kapcsolat felé nyitni. Az új professzort szimpatikusnak vélte. Lehunyta egy pillanatra a szemeit s valami mélyen a lelkében azt súgta, hogy Mr. Zaidi az őrangyala lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése