2018. június 29., péntek

Hellsing - The Dark City 10. rész: Randevú egy vámpírral Írta: *Kyra* (+12)



Elektrát teljesen lenyűgözte kívülről a gróf otthona. Belülről már túl tágasnak, de legfőképpen ridegnek vélte. 
- Nem félsz? - kérdezte Shadow.
- Nem. - Felelte bátran. 
- Félek, merészséged még bajba sodor. Ne feled, én a közelben vagyok és vigyázok rád.
Álltak meg egy ajtó előtt, ahova csak Elektra léphetett be.



Bent a szobában Alister állva fogadta:
- Jó estét kisasszony!
- Jó estét!
Alister rögvest kihúzott az asztalnál egy szépet:
- Kérem, foglaljon helyet.



Az asztalnál ülve a vámpír férfi elmosolyodott:
- Csak nem az öröksége csábította ide?
- Nem. Csupán a veszély.
Alister felkapta a fejét:
- Veszély? Bizony, egy ilyen fiatal, gyönyörű teremtést sok veszély fenyegethet...
- Magam is pont így vélem. 
- A legutóbbi akciójával, majdnem sikerült megöletnie a fejvadászaimat.
A dámírnő folytatta a gyanakvást:
- Ha Ön és a követői kívánják a halálomat, akkor nincs miért bocsánatot kérnem.
Alister tartotta magát. E beszélgetés arra ébresztette rá, a dámpírnő fiatal kora ellenére, cseppet se egy ostoba liba. Erős ellenfélnek vélte. Azonban a félvér halálát már egyáltalán nem kívánta.



Alister megköszörülte a torkán:
- Nincs miért tartania tőlem. A szándékaim önnel szemben tisztességesek.
- A hírekből az ellenkezőjéről értesültem.
Alister arcára végre mosoly derült és megpróbált témát váltani:
- Természetesen, senki se tökéletes. Örülök, hogy felvette az ajándékomat. Nagyon csinos benne.
A dámpírnő kissé elpírult, de belül érezte, hogy ez is játék része:
- Köszönöm. Tetszik az ajándéka.



Aliser miután üresre itta a poharát, felállt:
- Körbe vezethetem a szerény hajlékomban? - Nyújtotta felé a kezét, hogy felsegítse.
- Természetesen.



Ahogy haladtak, Alister érdeklődött:
- Elnyerte a tetszését grófnő?
Elektra egész úton fülelt és nézelődött:
- Tetszik, gondolom egyedül él itt.



Lassan elsétáltak egy szoba mellett, ahol az ajtó kinyílt. Egy nevetgélő, mezitelen nő pillantott ki, majd visszament. Elektra pont belátott s szemben egy ágyon több nő is heverészet.

Alister feléjük se nézet, csak legyintett:
- Ne is törődjön velük. Belőlük akkor fogyasztok, amikor épp nem jutok jobb falathoz - mosolygott a vámpír.
- Én talán jobb falatnak tűnök?
- Én Önben nem a táplálékot látom, hanem magát a nőt – majd visszatekintett a szobaajtajára -  Nem is értem miért ilyen rakoncátlanok, nem régiben vacsoráztam némelyikből. Apropó, ön vacsorázott?
Elektra kissé elsápadt a kérdés hallatán:
- Igen...



Alister megnyalta a szája szélét, s egy pillantás hátra nézett:
- Most már tudom, legközelebb bátorkodhatok többet inni a vérükből. Jobban kedvelem őket, amikor csendesek.
A félvér halkan így suttogott:
- Meg tudom érteni...



Elaktra a vámpírt, már udvariasnak és humorosnak vélte. Kezdett kételkedett abban, vajon a múltban ő kívánhatta-e a halálát.

- A kastélya már nem olyan, mint régen volt. A zombik sokáig ott tanyáztak. Ha gondolja, valamikor szívesen elkísérhetem Önt.
- Talán bölcsebb volna oda többen ellátogatni. Egyedül veszélyes lehet...
Alister egyetértően bólintott:
- Igaz, sose lehet tudni.



Már majdnem visszatértek abba a szobába ahonnan elindultak, amikor Alister megfogta a dámírnő kezét. Elektra megrémült, s már csak arra eszmélt, hogy a vámpír karjaiban van:
- Kérem grófnő, ne ellenkezzen. Nemes a vére mindkettőnknek. 
Elektra ellenkezett:
- Én azt kérem öntől, hogy engedjen el! Amíg még szépen mondom!
- Mintha Amanda lennél... Ő is pont ilyen harcias volt. Amikor megláttalak, azt hittem ő jött vissza a túlvilágból. 
A vámpír egyre közelebb hajolt hozzá. Elektra már nem ellenkezett, érdekelte mit mond még neki az édesanyjáról. Alister így folytatta:
- A ruha, ami rajtad van, régen neki is küldtem. Ő pedig visszaküldte. Evvel nyilvánította ki, mennyire megvett. Akkoriban se volt jobb a hírem. Bátorkodtam ugyanazt a ruhát neked is elküldeni. Amikor megláttam rajtad, tudtam, te nem ítélsz el. Merészebb vagy nála.



A semmiből Shadow jelent meg:
- Gróf úr, a hölgy elutasította Önt. Kérem, engedje el, hogy haza vihessem.
Elektra örült a vámpírnak. A grófot elfogta a féltékenység, ahogy a nő a másik vámpírra nézett.



Alister elengedte a nőt s mélyen fejvadásza szemébe nézett:
- Jól van hát. De hadd emlékeztesselek, itt én vagyok a nagyúr és te a szolga.
- Én csupán a hölgy segítségére siettem.



Elektra arcára végre mosoly derült:
- Köszönöm Shadow. Mehetnénk?
Alister meglepődött:
- Ilyen hamar?
A dámpírnő már újra határozottan nézett szembe a gróffal:
- Igen. Tudja, a jóból is megárt a sok. Köszönöm a vendéglátást!

***



Az azt követő napokban, Alister kastélyában keringtek a hírek. A három grácia közül kettő, sokat mutatkozott együtt:
- Az a vörös nőci volt Wanda volt? - kérdezte Azu. 
- Bizony, az... - morogta Vany. 
- Mit keresett itt? - Háborodott fel a válaszon a másik.
- Nem mindegy? Nem sokára ő is halott lesz, mint Anita! - Nevetett gonoszul Vanessa.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése