2018. április 5., csütörtök

Amour Sucré - A fogadás 9. rész: Irány a tengerpart!



Még belese mélyült a csipetcsapat a vakációzásba, Jack a chat-en rögvest rá írt Ednára:
- Szia! A többieket már meghívtam, már csak te vagy vissza...
Edna türlemetlenül rákérdezett:
- Szia, hova hívtad meg őket?
- ...hát a tengerpartra. Egy haveromnak van ott egy nyaralója, közel a standhoz. Egy-két hétre megkaptam. Lenne kedved csatlakozni hozzánk?
- Persze, ki nem hagynám! Remélem a többiek is jönnek!
- Még szép, hogy ők is eljönnek! Akkor holnap találkozunk!
- Okés, köszi a meghívást! Szia!
- Szia!
***



Másnap reggel Edna háza előtt gyülekezek. Az út, nem volt hosszú. Busszal utaztak el ahhoz a bizonyos nyaralóig. Az epület előtt hosszasan merenge álldogáltak:
- De szép! - Gyönyörködött Edna.
- Haver azt mondta tágas... ja, meg azt is, hogy ne felejtsünk el takarítani.
- Alap… - Morgott Emara. 

Miután megtörtént a szobafoglalás, kezdésnek felmérték kint a ház környékén is a terepet.
- Nem ülünk be valahova? - Kérdezte Era.
- Úgy ennék egy jó fagyit… - Álmodozott Emara, Kelly váratlanul közbeszólt:
- Rohadt meleg van... Ha nincs harag, lemennék a partra.
- Menj csak Kelly - mosolygott a szöszire Edna.
- Mi a baja Kelly-nek? - Nézett a távozó barátnő után Era. A hosszú vörös hajú lány közelebb hajolt hozzá:
- Hiányzik neki Castiel.
***



Kelly a parton egyedül ücsörgött. Gondolataiban Castiel járt:
- Bár csak itt lennél..
- Kelly, te vagy az? - Kiáltott oda neki Rosalia.
- Szia! Igen, én vagyok.
- Szia! ...hát ezt el se hiszem...
- Szia Kelly! - Köszönt oda neki Leigh is.
- Üdv... azt hittem csak én vagyok itt...
- Ebben a jó időben hülyeség lenne bent maradni - Mondta Rosalia.
- Leigh, te miért nem vagy fürdőgatyában? - Nézet végig rajta a Melál Barbie.
- Mert így jobban érzem magam.
- Aha…értem...



- Képzeld, velünk jött Lisander is.
- Jaj de jó nekem…
- Hogy mondtad? - Nézett rá kérdőn Rosalia.
- Akarom mondani... ez csúcs, még pár osztálytárs és meg van az osztálytali...



Percekkel később Rosalia ismét megszólalt. Próbálta valahogy távol tartani a riválisát a barátjától:
- Kelly, tudod hol lehet venni naptejet?
- Persze, egy árus nemrég itt elcikázott…
- Ha megkérlek... - Nézett bociszemekkel Rosalia.
- Persze, már megyek is…
- Köszi!



Rosalia arra már nem számított, hogy Leigh utánament:
- Annyira kedves vagy. Örülök, hogy újra látlak!
- Hát még én... Rosaliára jobban is vigyázhatnál…



Kelly nagyon kínosan érezte magát, ezért lerázta. Megvette a naptejet, majd visszatérve látta, hogy már Lisander is a társasággal volt.

- Kelly bekenjem a te hátadat is?
Rosalia morgott, amire Kelly vette a lapot:
- Nem, köszi, megoldom.
- Pedig nagyon szívesen segítek.



Rosalia ismét morgott és szikrákat szórt a szemeivel. Kelly-nek már kezdett nagyon elege lenni ebből a napból: 
- Kedves tőled, de majd megkérem az öcsédet.
- Ahogy szeretnéd...



Lisander félre hívta a szőkeséget:
- Kelly, a bátyámnak barátnője van…
- Tisztában vagyok vele.
- Szóval észrevetted, hogy Rosalia féltékeny rád.
- A morgásaiból másra nem lehetet következtetni….
- Tudom milyen lány vagy, de legalább most itt visszafoghatnád magad…



Kelly nem hagyta magát:
- Szerintem meg halvány fingod sincs milyen lány vagyok…
- Nem szeretnék vitatkozni, sem pedig rosszban lenni veled... Mert Castiel jó barátom és ő nagyon kedvel téged. Szeretnélek jobban megismerni, ha úgy gondod rosszul ismerlek.



Majd a beszélgetés átment egyfajta kölcsönös felvilágosításba:
- Vidéki csaj vagyok, szívósabb, mint a városiak… Kezdésnek ennyi elég lesz?
- Képzeld, én és bátyám is vidéken nőttünk fel. Tudom mire gondolsz…



Kelly elgondolkodott, a fejében beindult a vad fantázia:
„- Paraszt vagyok, tanyán lakok...” - Csendült fel halkan a gondolataiban egy dal.



Kelly félrevonult, kereste a magányt. Túlságon is kínos volt neki az eddigi. Talán húsz perc nyugalma lehetett:
- Szia! idevalósi vagy? 
- Szia, ...csak nyaralni jöttem.
- A nevem Dakota, de jobban csípem, ha Dake-nek hívnak.
- Üdv, Kelly vagyok.
- Egy ilyen gyönyörű lánynak csak gyönyörű neve lehet!
- Ez kedves...



- Hát még te! Te vagy az egyetlen, aki itt szóba áll velem.
- Kevesen állnak szóba idegenekkel…
-  Ja, tapasztalom.. Meg persze szomorú volt látni, hogy egyedül vagy. Minden oké?
Kelly kissé elfordította a fejét:
- Fogjuk rá... sok ciki szitukban volt eddig részem és még csak most jöttem...
- Fel a fejjel, velem jól fogod érezni magad!
- Honnan jöttél?
- Ausztráliából. Ott lakom.
- Az jó messze van..
- Eléggé, sajnos itt nincsenek akkora hullámok, mint oda haza.
- Szörfözöl?
- Aha.



Kelly életkeve hamar visszatért:
- Az király! Egyszer szívesen kipróbálnám. - majd megpillantotta a feléjük közeledő Lisander-t - A francba...
- Mi baj?
- Mennem kell, sajna...
- Várj, maradj még!
- Sajnos, nem lehet...



Lisander egyenesen Dake felé vette az irányt:
- Már elnézést, de hölgy távozni szeretne!
- Te meg ki a halál vagy? És miért beszélsz velem így?
Kelly meggondlta magát és közbelépett:
- Fiúk.. nyugi..
- Kelly, ismered?
- Igen…
- Ő a barátod? Nem hiszem el, hogy ilyen pocsék az ízlésed...



Kellynek égett a feje. Lisander pedig kíméletlenül osztotta neki az észt:
- Azt hittem meg tudod magad védeni…
- Meg hát... erre a műsorra meg nem volt szükség.
- Úgy éreztem közbe kell lépnem.
- Köszönöm hogy lejárattál! Továbbá örülnék, ha a saját dolgoddal törődnél!
- Castiel nem örülne, ha nem vigyáznék rád.
- Hogy fordulnál fel…



- Mondtál valamit?
- Pucold ki a füled, mert nem hallod a lényeget… - Mutatott hátat és az a bizonyos nóta a fejében így ért véget:
„- Ezek csak tények... itt ilyen az élet...”

***



Kelly beviharzott a házba. A többiek csak lestek, mint a nyulak.
- Mi történt? - Kérdezte Era.
- Nem bírok tovább itt maradni, ne haragudjatok! - Válaszolta, majd arra lett figyelmes, hogy a feldühödött szőkeség  egyenesen a szobájába robog.



Era volt az egyetlen aki utána mert menni és kiszedni belőle a történteket:
- Már megint ki húzott fel?
- Nem fogod elhinni! Itt van Lisander, Rosalia meg a pasija! Éppen élveztem a szabadságot, amikor épp megzavarták a lelki nyugalmamat.
- De jó, akkor még jobb lesz a hangulat.
- Az én jó hangulatomnak annyi! De semmi kedvem részletezni...






0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése