Black Tears - Two World: 7. rész: A lebukás Írta: *Kyra*

Elinor megemlítette az új munkahelyén a barátnőjét. Másnap este már ketten indultak el otthonról. Doriannál pedig sorban szerezték meg ezzel a pirospontokat. Ronett-nek akkora sikere lett, hogy azonnal felvették. Dorian előtt pedig változatlanul, továbbra is heteken át eltitkolták az igazságot. Nem akartak még több fejtörést és bonyodalmat okozni neki.

***

Dorian egy rendőr barátjával úgy döntött, egyik este megnéznek egy másik szórakozóhelyet:
– A nő, aki tetszik nekem, neki van egy barátnője. Lenne kedved megismerni őt?
– Persze hogy volna! Ahogy a kiszemeltedet is – vágta rá, s rámutatott két táncoló színes hajú nőre.

Dorian ledöbbent. Eleinte csak Ronettet ismerte fel, majd miután jobban szemügyre vette a másikat, csak akkor esett le neki... Csupán ennyi jött ki a száján:
– Pont róluk meséltem...
A férfi barátja fellelkesedett:
– Mikor mutatsz be nekik?
Dorian nem válaszolt, csak haladt előre, törve maga előtt az utat, a barátját hátrahagyva.

Nem akart azonnal szóba elegyedni velük, ezért leült a bárpulthoz, s le se vette róluk a szemeit. Felismerte a nőt, akit azon az estén megcsókolt és ivott az italából. Időbe telt elfogadnia a tényt, hogy az a nő és Elinor egy és ugyanaz. Elinor és Ronett mit se tudott a férfi jelenlétéről.

***

A két nő a közös táncuk után épphogy beléptek az öltözőbe, amikor Elinor karját valaki megragadta, s kihúzta a folyosóra. Ronett-nek fel se tűnt.

– Mi ütött belétek? Mit csináltok ti itt? – faggatta a férfi. Elinor annyira megijedt, hogy egy szót se tudott mondani. A férfi folytatta:

– Ez a munkahelyetek? Itt akartok lenni valakik? Ez a legrosszabb hely, ahova egy nő betehetné a lábát. Tudod, hogy mennyire veszélyes? Reméltem, te és Ronett végre tanultatok a legutóbbiból, de úgy fest, nagyon tévedtem!

Elinor végre megszólalt:
– Tudom, és igen, itt dolgozunk... – mondta halkan a nő.
– Nem hittem volna, hogy pont te fogsz nekem hazudni... Érted kár kockáztatnom az állásomat és a karrieremet. Nem érsz annyit... főleg az után, amit akkor este tettél velem!

Elinor nagyon szégyellte magát. Részben se követni se pedig felfogni nem bírta annyi mindent hozzávágott a férfi. Könnyei valamelyest lemosták a szemfestékét, ami feketén folyt végig az arcán. Mintha fekete könnyei lennének. Barátnője bentről hallotta a férfi hangját. Mérgesen robogott ki.

Ronett rögvest ott termett. Eljött az idő, hogy kiálljon mindkettejükért:
– Befejeznéd?...és akkor mi van? Táncolunk, ez van! Te könnyen ítélkezel... Mégis mit ártott neked Elinor? Nyugodjál már le!
Dorian sóhajtott:
– Mindegy... én ennél többre tartottalak benneteket. Reméltem fontos nektek, hogy tiszta lappal folytassátok... – Ezzel a mondattal tett pontot az ügy végére, s távozott.

Elinor az öltözőben leült. Ronett próbálta megvigasztalni:

– Ne hallgass rá. Ő egy másik világhoz tartozik. Neki mindene meg van. Karrier, jó fizetés, egy szép lakás, autó. Mi erről még csak álmodunk. Nekünk semmink sincs, csak a tánc. Az pedig mindenünk, az életünk. Ha nem képes ezt elfogadni, akkor nem hozzánk való ez a fickó.

Elinor próbálta óvatosan letörölni könnyeit, s bólintott:

– Igazad van Ronett. Most még itt tartunk, de hamarosan már minden más lesz.

– Így van. Gyere, készüljünk. Még hátra van egy fellépésünk. Aztán meglátjuk, lesz-e hova mennünk estére – mosolyodott el a vörös-fekete hajú, látva, szavaival sikerült egy kicsit megvigasztalnia.

***

A fiatal rendőr, igaz, csalódott bennük, de nem rakta ki őket. Nem is beszélt hozzájuk. Ez csupán egy-két napig tartott. Ahogy teltek a napok, nem tudta kiverni a fejéből a látottakat és tényeket.

***

A barátja, a jelenlétében, folyton felhozta témának a két nőt:
– Nos, mikor ismerhetem meg a hölgyeket?
– Jól van Simon... időt kerítek rá... de előbb még beszélnem kell velük...
– Miért, eddig mit csináltál?
– Például az ellenkezőjét. Nem beszéltem velük.

Simon grimaszolt:
– Furcsa egy lakótárs vagy... Én a helyedben az egyiket már rég felcsíptem volna.
– Eredetileg az volt a tervem... Majdnem össze is jött.
– De?
Dorian megvakarta a tarkóját:
– Most dolgom van. Ne haragudj.

Simon szótlanul nézett utána, remélve egy szép napon megérti, mi zajlik Dorian fejében. Az ő gondolataiban pedig felmerült egy-két lehetséges ok:

„ Lehet összekapott velük? Vagy csak lebukott, mert egyszerre mind a kettővel kavart? De durva...”

8. rész: Harc az álmokért