Eljött
a várva várt nap. Galatea azóta álmodozik e napról, amióta az
eszét tudja. Alig várja a beavatást, hisz ez szükséges ahhoz,
hogy tovább éljen, boldogan a szerelmével. Xaverius is elkísérte.
Egy percre se engedte a menyasszonya kezét.
– Jöjjön,
kérem. – Szólt neki egy idősebb boszorkány. Galatea vőlegényére
tekintett.
– Ne
aggódj, nem lesz semmi baj – nyugtatta Xaver. A fiatal nő, a szerelme kezét elengedve,
bement egy szobába.
Hadrianus
és Xaverius szótlanul ültek egymás mellett. Két óra is eltelt,
amikor a hölgy eléjük jött:
– Megtörtént.
Kérem, kövessenek.
Hadrianus
haladt elől, Xaverius pedig jóval lemaradt. Régi emlékek törtek
benne elő ettől a helytől. A boszorkány megállt, s feléjük
fordult:
– A
kisasszony ágynak dőlt. Ez ilyenkor természetes. Állandó
megfigyelés alatt áll. Figyelmeztetem önöket, csak és kizárólag
családtagok látogathatják.
– Attól
tartok Xaverius, most csak én mehetek be hozzá.
– Rendben.
Galateát
hetekkel később engedték ki. Még azután is, sokáig kényszer
pihenőre kellett fogni. Naponta többször is rosszul lett.
Belázasodott. Xaverius majdnem belebolondult az aggodalomba.
***
Egy
nap már nem bírta tovább. Felkereste a szobájában Hadrianust:
– Ne
haragudjon a zavarásért, csak tudni szeretném, még meddig kell a
menyasszonyomnak e kínokat elviselnie?
– Hidd
el fiam, jó kezekben van.
– Nem
lehetne enyhíteni a kínjait?
– Megértem
az aggodalmadat. Átérzem. Ami a lányommal történik, az már nem
a mi hatáskörünk. Meg kell bíznunk bennük.
Xaverius
bosszankodva helyet foglalt:
– Ha
történik vele valami, esküszöm...
– Azt
mondták elég erős hozzá. Továbbá minden jel arra utal, hogy a
változáson, amin jelenleg is keresztül megy, túl fogja éli.
Sajnos evvel jár. Erre is fel kellett készítenünk.
– Mi
ez pontosan?
– Az
erő melyet kapott, nem csak a testét teszi próbára, hanem a
lelkét is.
Xaver
nem igazán értette Hadrianust. A továbbiakban már csak az
érdekelte, miképp lehetne enyhíteni Galatea szenvedését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése