2017. április 14., péntek

Curse of the Kiss 2. rész: Élet a kastélyban Írta: *Kyra*


Új tanév kezdődött, s ez azt jelenti, hogy új diákok is érkeztek. Csak úgy hemzsegett a zöldfülűektől az udvar. Az ablakban Galatea irigyelte őket. Minden vágya az volt, hogy közöttük lehessen: beszélgessen, viccelődjön és játsszon velük.


Az egyik fiú odalentről megpillantotta őt. Galatea pedig gyorsan elbújt a függöny mögé.
Hé Palmer, mit lesel ennyire?
Palmer a barátjára tekintet:
Egy pillanatra, mintha láttam volna ott valakit. – Mutatott fel az egyik ablakra.
Csak képzelődsz Palmer. Én ugyan nem látok semmit.
Pedig Samuel odabent a kastélyban, sok rémség van. Főleg szellemek. – Csatlakozott hozzájuk egy harmadik fiú is.
...és még micsodák? – Kérdezte Samuel félénken.


...van néhány rém ronda tanár is, persze.
Halkabban Victor, nem lenne jó, ha mások is hallanák. – Szólt rá Palmer.
Samuel pedig helyeselt:
Igazad van Palmer. A bátyádnak elment a józan esze... – sóhajtott egy jó nagyot – A tanárok alapjában is félelmetesek, de a szellemek és a szörnyek, szerintem még náluk is rosszabbak.
Lehet, paráznak tőlük. – Vigyorgott Palmer.
Vagy egymástól. – Viccelődött tovább Victor. A nevetést és a jó kedvedet, pedig játék váltotta fel. 


Majd percekkel később egy rossz társaság jelent meg.
Mi van Victor, a kicsiket babusgatod?
Victor gondolkodás nélkül visszavágott:
Fogd be Ernestus. Bár, ahogy elnézem, a barátod a friss husikra bukik. 


Ernestus megfordult és az arca hirtelen falfehérré változott, amikor a legjobb barátját meglátta egy elsős kislánnyal:
Lisander, ez most komoly?


Lisander fittyet hányt barátjára, és a barátnőjével kéz a kézben haladt tovább. Galatea is jól szórakozott a látottakon. A fák dús lobjaitól, sajnos nem látott mindenkit. Abban reménykedett, valahol csak ráakad a barátjára. 


Ebbe meg mi ütött? – Háborodott fel Ernestus.
Lehet, már nincs az a pénz, amiért veled barátkozna. – Gúnyolódott Victor.


Ezt hogy érted? – Kérdezte halkan Palmer.
Ernestus gazdag családból való. Csak azért barátkozik vele a fél suli, mert olykor drága ajándékokat osztogat. Aminek pedig nem régiben a tanúi voltatok, hogy ráadásul még marha nagy pofája is van.
Még mindig olyan érzésem van, mintha valaki figyelne onnét. – Pillantott vissza arra a bizonyos ablakra Palmer, s teljesen kirázta a hideg.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése