Heritage - Örökség: 3. rész: Kaius Raison és Urd Kiryu

Okinawa, egy évvel később.

- Kaius! – kiáltott a szőke kócos fiú után egy lány. Kaius megfordult az utca kellős közepén, majd unottan az utána loholó lányra tekintett:
- Mi van már?

– Nincs kedved este átugrani hozzánk?
Kaius rázta a fejét:
- Nincs.
A lány elszomorodott. A barátnője pedig a fülébe súgta:
- Hagyd Keiko. Láthatod, hogy tavaly óta lustább, mint volt.
Kaius felhúzta a szemöldökét:
- Ki a punnyadt?

A lányok kinevették:
- Hehe, én lustát mondtam, de a punnyadt is jó. Na jó, lépjünk. Hagyjuk békén az amcsit.

Kaius utánuk pislogott:
- Én? Amcsi? Mégis honnan veszik?

A házukhoz érve, Kaius átugrotta a kerítést. Majd előkapta a rezgő telefonját:
„- Örömmel értesítem, hogy Ön megnyerte nyereményakciónk fődíját, egy három hetes kiscicát. Amennyiben elmulasztaná az átvételét, büntetésből postázzuk az egész menhelyet.”

– Aranyos...
- Apa nem szereti, amikor ezt csinálod. – Szólalt meg mellette a bokor. Kaius spontán megkerülte:
- Helló Karin. Mit bogarászol itt?
- Virágot szedek Urdnak.

Kaius kiegyenesedett, s mélyen elgondolkodott. Gondolataiban, egy régi emléket idézett fel:
Amiben még élt az édesanyja, akit évekkel ezelőtt a család rejtélyes módon elveszített. Akkoriban találkozott először a szerelmével. Amíg a szülők beszélgettek, addig Kaius, a szőke kislánnyal játszott a nappali szőnyegén.
Kaius a mai napig emlékszik arra, miről beszélgettek akkor a szülei:
- Milyen aranyos kislány. – Csodálta meg az édesanyja.
- Mindössze alig két évvel idősebb Kaiusnál. – Mondta az apja.

– Kai, lakik ott bent valaki? – integetett az orra előtt a kishúga. Kaius azonnal abbahagyta a nosztalgiázást, s a kérdésre nem válaszolva, bevonult a házba.
- Le se tagadhatja, hogy belezúgott... – Duzzogott a kislány.

Apját és a vendéget, a konyhában találta meg. Éppen kávéztak.
Kaius halkan odaköszönt nekik:
- Hello mindenkinek.
- Szia! – tekintett fel a fiatal nő. Kaius csöppet megállt a fejlődésben.

- Hello Kai! Minden oké? – kérdezte az apa.
- Igen, persze – fordította el a fejét a szőke srác, s kinyitotta a hűtőszekrényt. Nagyon megszomjazott, ezért kiemelt onnét egy dobozos kólát.

A doktor úr, témát váltott:
- Fogalmam sincs, miért viselkedik így a fiam. Már tizennyolc éves és még mindig nincs barátnője. Kezdem azt hinni, hogy a fiúkhoz vonzódik szegény.
- Nem vagyok meleg – jegyezte meg higgadtan Kaius.

Amíg az apa mondta a magáét, Urd le se vette a szemét a fiúról:
„- Napról napra egyre jobban hasonlít az elhunyt vőlegényemre.”
Az apa végül visszatért a témához:
- Urd, mondd csak, mit is szerettél volna mondani?

Kaius az elkészített szendvicset elkezdte állva majszolni. Urd azt figyelte, hogy tud állva, háttal a konyha pultra támaszkodva enni:
- Nem lenne kényelmesebb ülve?
Kai a nőre mosolygott, s tovább evett.

- Viselkedj fiam – szólt rá Ian, az apja.
- Magát minősíti – mondta halkan Urd.
- Ez igaz... Nem is értem miért mérgelődök annyit miatta.

Karin is csatlakozott hozzájuk. Rögvest átnyújtotta a csokrot:
- Sok boldogságot!
- Köszönöm szépen!
- De kedves tőled kislányom. Amúgy miről is van szó? – kérdezett ismét az apa. Kaius pedig hegyezte a füleit.

Urd végül beavatta többieket is:
- Eljegyeztek.
- Már megint? – állt fel hirtelen, döbbenten a borostás férfi. Kaius megfordult, s elmosogatta a tányérját.

- Szeretem Andrey-t. Talán, így túl tudom tenni magam Kay halálán.
- Amikor az ő menyasszonya voltál, már akkor is túl korainak tartottam a férjhez menésed – vélekedett az apa.
- Amióta kijárok külföldre, rájöttem, mennyire magányos vagyok. Senkit sem ismertem. Nem is tudtam, létezik-e vér szerinti élő rokonom.
Raison úr próbálta jobb belátásra bírni:
- Még csak húsz éves vagy. Ne siesd el. Apropó, a nevelő apád mit szólt hozzá?
- Semmit. Csak úgy, mint a legutóbbi lánykérésemen is: spontán rágyújtott egy cigire.
- Egyértelmű, hogy nem értékeli...

- De ő legalább örül a boldogságomnak.
- Részben én is a gondviselőd vagyok. Szeretném, ha befejeznéd a tanulást. A továbbiakban pedig lehetnél mellettem asszisztens.
A fiatal nőnek is hasonló tervei voltak:
- Most hogy említed, szeretnék melletted tanulni és később dolgozni.
- Nyugodtan, gyere csak. A pácienseimnek sokat meséltem rólad – biztatta a férfi.

Kaius úgy érezte eleget kagylózott. Megbontotta a kóláját:
- Felmentem a szobámba – köszönt el, a már megszokott hangnemben. Majd nem túl lelkesen a nő felé fordult: – Urd, neked sok boldogságot kívánok!
A nő a fiú távozása utána elszomorodott:
„- Ő sem örül a hírnek.”

Urd a távozása előtt még felment Kaiushoz:
- Nem zavarok?

A fiú az ágyán feküdt:
- Nem, csak elmélkedem. Kerülj beljebb.

Amikor a nő belépet, Kaius legszívesebben átölelte volna. Érzéseit túl későnek tartotta elmondani neki. Ezen az estén, még utoljára, közelebbről is megcsodálhatta szerelmét: a hosszú, hullámos világos szőke haját, macska zöld szemeit:
- Hiányozni fogsz.

– Igazán? Pedig vissza szándékoztam jönni Okinawába.

Kaius észbe kapott:

– Ja, tényleg... van itt a városban neked egy lakásod.

Urd elmosolyodott, s megsimogatta a fiú arcát:

– Te is ellenzed, igaz?

– Nem, dehogy is...

– Lent nem így láttam. Még a hangod is arról árulkodott...

A fiú úgy érezte, lebuktatták az érzései. Próbált bölcs lenni, és nem megbántani a nőt, akit annyira szeret:
- Idősebb vagy nálam, tapasztaltabb. Te tudod mi neked a jó – állt fel, Urd pedig átölelte a fiút:
- Biztos vagy benne?
Kaius a két karjával átfogta szerelmét. Ezzel valóra vált egy álma.

A feltett kérdésre nem tudott válaszolni. De egy kérdés nagyon is nyomta a lelkét:
„- Ha azt mondanám, hogy: szeretlek, velem maradnál?”

Urd helyet foglalt s váratlanul így szólt hozzá:
- Sose mondtam még el senkinek, de téged beavatlak. Kérlek, maradjon köztünk.
- Bármi is legyen az, nem mondom el senkinek. Ígérem.

Urd elkényelmesedett a székben, majd megosztotta vele élete legborzalmasabb élményét, ami az elmúlt évben történt vele:
- Tavaly amikor elutaztam, megismerkedtem egy nálam idősebb férfival. Sokat segített nekem, főleg a beilleszkedésben. Idővel beleszerettem. Egy hosszas beszélgetésnél kiderült, van valakije. Csalódtam. Egyik este a szerelmét megtámadták. A sérülései elég komolyak voltak. De valahogy a tudatán kívül mégis képes volt talpra állni. Ártatlanokra támadt, sokakat megölt. Én és Kay, meg még valaki, a keresésére indultunk. Később a főnököm is utánunk eredt. Hamar rátaláltunk a nőre, aki eléggé félelmetesen viselkedett. Kay próbált vele kommunikálni, azonban rátámadt és megsebesítette. Mire a főnök odaért, csak annyit látott, hogy én Kay életéért küzdök. Az ő életét sikerült megmentenem, de a feleségét nem. Sokáig engem okolt a haláláért.

– Borzalmas lehetett – gondolt bele Kaius, s tovább hallgatta. Urd így folytatta:
- Tudod, nagyon hasonlítasz Kay-ra.
- Ő milyen?
- Azóta már ő is meghalt. Meggyilkolták az esküvőnk előtt, egy nappal.
- Sajnálom, nem tudtam.

- Semmi baj. Nem tudhattad... – törölgette le könnyeit:
- Az arca akár a tied. Alig volt magasabb nálad. A haja rövidebb, mint a tiéd és fekete. A szemei pedig akár a tengeré.
- Gondolom katona alkat volt.
Urd már mosolyogva emlékezett vissza rá:
- Igen, nagyon jó teste volt.
Kaius próbált valamit felmutatni:
- Néha súlyzózok itt a szobámban. Mivel rájöttem, nem mutatok valami jól a tükörben.
- Pedig nem vagy vészes. Látszik, hogy aktívan focizol.

Most Kaius avatta be a nőt a titkába:
- Bokszolni szeretnék. Bár, az ősöm kitudja mit szólna hozzá...
- Nincs ínyére az erőszak. Ilyen szögből elég jól ismerem őt.
A fiú szintén így gondolta. Majd a témát a vőlegényére terelte:
- Lent a konyhában azt mondtad, hogy akivel most vagy, vele minden oké.
- Így igaz. Nem tudom, hol lennék nélküle. Andrey kezdetektől fogva nagyon udvarias volt hozzám. Amikor Kay-t gyászoltam, nagyon nem tetszett a közeledése. Pedig csak jót akart. Ezt csak idővel láttam be.
Kaius látta, mennyire szereti a nő az új szerelmét. Megpróbált valami pozitív hozzászólást kibökni:
- Jobb később, mint soha.
- Ahogy mondod!

Urd végül felállt, s elbúcsúzott:
- Jó éjt.
Kaius udvariasan megpróbált felállni a székből:
- Haza kísérhetlek?
- Az ősöd megengedi? – mosolyodott el a nő.
- Ha rólad van szó, akkor biztosan. Ezért ne aggódj.
- Oké.

4. rész: Ian Quiet és a gyanú