2017. március 3., péntek

Anubis - God in the Dark: 4. rész: A váratlan vendég Írta: *Kyra*


Edmond sietett ahogy tudott. Az objektumban, amint megpillantotta őt Kevin, fellélegzett:
– Na, végre! Már azt hittem, tényleg valami komoly lelki problémával küzdesz. Amit persze eltitkoltál...
Edmond kezet fogott vele:
– Mi a helyzet?
A jó barát nem repdesett az örömtől:
– Hoztak néhány holttestet. A rendőrnő szerint, sorozat gyilkosságról lehet szó. Kettőt egy helyen találtak a többit pedig, más-más helyen ástak ki. Egyik se szép látvány. Azonosítani kellene őket meg egyebek. Ami kínos, hogy a tanulók pont most vannak a nyakunkon. Nem könnyű velük... Nagyon fegyelmezetlenek...
– Bízd rám őket. Két perc, és nekivághatunk a munkának. – Sóhajtotta Ed.


A halottak boncolása után, odakint az irodában folytatták a munkát:
– Hét fiatal lány. Szerintem egyetemista hallgatók lehettek. – Vélekedett Kevin.


– Ahogy mondja doktor úr! – lépett be az ajtón, egy fekete hajú, formaruhás, harminc év körüli nő. 


Edmond rögvest felállt:
– Jó napot kívánok hölgyem, miben segíthetünk?
A nő lassú léptekkel közeledett feléjük. Edmond-al határozottan nem kívánt kezet fogni:
– Szebb napot…


A férfinak cseppet se tetszett a nő modora. Kevin pedig a nevén szólította a hölgyet:
– Elis, pont jókor jöttél! Nemrég végeztünk. Már csak néhány vizsgálat eredményére várunk.
Elis elégedett volt:
– Szép munka!...ha már a napunk oly gyászos, és elkeserítő. Nem emlékszem mikor volt dolgom hirtelen ennyi halottal... Szóval? – tekintett vissza Edmond-ra, mintha várt volna tőle valamit:
– Több szúrás érte a testüket. Össze is számoltuk…


Elis hirtelen belevágott Edmond beszámolójába:
– Ja, látom. Mindegyik leányzót, pont ugyanannyiszor. Ráadásul, nem egy szokványos késsel. A csuklóiknál és bokájuknál, kötözési nyomok... komolyan, olyan ez, mintha élve feláldozták volna őket. Az arcukat pedig szándékosan a felismerhetetlenségig elcsúfították. – Pillantott bele a vizsgálat jegyzőkönyvébe. 


Edmond már legszívesebben otthagyta volna a barátját, a nagyképű nőszeméllyel.
– Valamiért nagyon utálhatta őket a gyilkos – tette hozzá Kevin. A nő fintorgott:
– Mi vagy te? Nyomozó? Hagyd a találgatást a nyomozó hatóságra. Erre pedig szükségem van. Majd még visszajövök az eredményekért. Viszlát!


Amint a nő kitette a lábát az ajtón, Edmond kérőn nézett a barátjára:
– Te hogy vagy képes evvel a nővel együtt dolgozni? Mit képzel ez magáról?
Kevin legyintett és nevetett:
– Én melleivel voltam elfoglalva, nem pedig azzal, amit mond. A korához képest, nagyon jól tarja magát.
– Nem érdekel. Kiráz a hideg tőle... Csodálkoznék azon, ha egy ilyen nőnek egyáltalán lenne nemi élete. – morogta Ed. Kevin kicsit elbóbiskolt. Egyre jobban érdekelte őt a nő:
– Nincs barátja.
Edmond összekulcsolt karokkal állt előtte:
– Ki hitte volna… Én se tartok rá igényt.


Amint a munkaidejük lejárt, s befejezték a munkát, az útjaik elváltak. Edmond-ot nagyon érdekelte ez a gyilkosság sorozat:
– Neith erre figyelmeztetett? Lehet, ő az egyik áldozat?


Rövidesen megérkeztek a vizsgálatok eredményei. Kevin dolga volt értesíteni a halottak hozzátartóit:
– Üdvözlöm! A vizsgálat eredménye kimutatta, az ön lánya az egyik áldozat. Fogadja őszinte, mély sajnálatomat. 


Edmond, csak ült, úgy hallgatta barátja telefonos beszélgetéseit. Kiderült, az áldozatok, tényleg mindannyian egyetemisták voltak. Kevin-nek igaza volt. A barátjának eszébe jutott valami:
„- Akkor Neith, egy egyetemista lány. Úgy tizenkilenc, huszonöt év közötti lehet. Így valamivel könnyebb lesz őt megtalálni. De mit mondjak neki? Veszélyben van?” 


Munka után, Kevin vendégül látta Edmond-ot az otthonában. Rövid italozás után, megmártóztak a zárt teraszon, a dzsakuzziban:
– Mit szólnál, ha a szabadnapunkon elmennék egy medencés buliba?
Edmond rábólintott:
– Oké. Ezek után úgy érzem, ránk fér némi lazítás. Eléggé megrázó volt nekem lelkileg.
– Nekem is, elhiheted. Mondd csak Ed, mikor kevertél te utoljára zenét?
– Zenét? Pulton? Jó régen már...
– Aha... Na, akkor vedd elő a kütyüdet és gyakorolj. Mert a bulin te fogod szórakoztatni a vendégeket.


Edmond felpillantott:
– Miért pont én? Milyen buli ez?
– A nyaralót a parton én bérelem ki, a csajokat én hívom meg, a zene pedig a te dolgod. Nem fogok a zenéért is fizetni.
– A nyaraló remek ötlet... De mi van, ha egy nő se jön el?
Kevin majdnem elnevette magát:
– Jönni fognak, ne aggódj.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése