A
férfi, másnap reggel korán ébredt. Rögvest leült a számítógépe
elé, s keresgélni kezdett az interneten:
– „Anubis,
az ókori egyiptomi hitvilágban, az alvilág és a holtak
oltalmazója.” – olvasta fel hangosan, s még így se értette
lett okosabb – Mi közöm nekem hozzá? – majd kiszúrt egy
szövegből egy mondatott: – „A holtak birodalmának főistene”.
Nem vagyok isten... – Dőlt hátra a székben. Percekig üldögélt,
s úgy döntött elment kávét főzni. Hátha az felfrissíti.
Kis
idő után, már gépe előtt kortyolgatott:
– Ennek
nincs semmi értelme...
A
szoba másik végében, megcsörrent a telefonja. A barátja, Kevin
hívta:
– Helló,
szép jó reggelt! Felébresztettelek?
– Nem,
dehogy. Segíthetek?
– Csak
érdekel, kipihented-e magad? Meg hogy voltál-e már
pszichológusnál?
Edmond
megvakarta a tarkóját:
– Az
első kérdésre a válaszom: mondhatni. A másodikra pedig: nem
vagyok dilis.
– Ezt
örömmel hallom! Ma este házi buli lesz nálam. Jössz?
Edmond
egy percet se gondolkodott:
– Köszi,
de más terveim vannak. Olvasni szeretnék.
Kevin
hallgatott cseppet, majd a hangjából lehetett hallani a
csalódottságot:
– Értem.
De ne engem hibáztass, ha magányos vagy.
Evvel
véget is ért a csevegésük.
Majd
férfi a gépe előtt tovább olvasott:
– „Álomfejtés”...hülyeség.
– Fejezte be órákkal később. Kikapcsolta a számítógépét, s
ledőlt aludni:
– Remélem,
megjelenik az a nő az álmomban. Lenne hozzá pár kérdésem.
Hamar
álomra szenderült. Ahogy óhajtotta, a titokzatos nő megint
meglátogatta:
– Ébredj
Anubis!
Edmond
felébredt. Körülötte a már megszokott sötétség, és
természetesen a rejtélyes nő társasa:
– Ki
vagy te? Mi dolgod van velem?
A
nő percekig csak állt előtte némán. Majd így válaszolt:
– A
nevem Neith. Anubis, szükségem van a segítségedre.
Edmond
már vigyorgott:
– Értem,
másrészt, a nevemmel kapcsolatban tévedsz. Edmond vagyok, nem
pedig Anubis.
Neith
nem reagált erre. Számára valami más, ezerszer fontosabb volt:
– Találj
meg egy gyilkost, aki egy nap majd az én életemet is ki akarja
oltani. Kérlek, akadályozd meg, hogy ez megtörténjen.
Edmond
reménytelennek vélte:
– Orvosszakértő
vagyok, hallottakat vizsgálok. Én a nyomozást csak segítem avval,
hogy megállapítom a halál okát.
Neith
mereven nézett a férfire, s nem tágított. Edmond még hozzátette:
– Legutóbb
segítettél. Ha nem adsz tippet, merre találjuk a tömegsírt,
lehet, a mi életünkben, rá se találtunk volna arra a tömegsírra,
abban sivatagban. Ezért még köszönettel tartozom. Kérlek, fogad
el a családjaik nevében is.
Neith
kétségbeesett arcára, végre mosoly derült, s szó nélkül
eltűnt.
Három
hónap múlva:
Edmond
haja ez idő alatt megnőtt. Végre újra régi önmagát láthatta a
tükörben. Ez időtájt köszöntött be a nyár.
Kevin
visszatért a régi kerékvágásba, de barátját Edmond-ot,
hiányolta a munkahelyén. Aggódott érte, ezért felhívta:
– Helló!
Mi van veled? Itt a nyár, megint kaptunk pár diákot, akikkel
foglalkozni kellene. Be tudnál ugrani? Elkelne az erősítés.
Edmond
épp hogy végig tudta hallgatni barátját, amikor becsengettek
hozzá:
– Ne
haragudj Kevin, de le kell tennem. Később visszahívlak.
Az
ajtóhoz érve, meglepte Olga jelenléte:
– Szia,
te nem utaztál haza, a családodhoz?
Olga
a már megszokott fülig érő mosollyal köszöntötte:
– Szia!
Nem. A barátnőmmel úgy döntöttünk, maradunk még egy kicsit a
városban. Volna kedved valamikor eljönni velünk valahova?
Edmond
a fejét rázta:
– Sajnos
nem lehet. Eddig itthon pihentem, most már ideje dolgozni mennem. Ha
ráérek, szólni fogok, ígérem.
Olga
pozitívan fogadta:
– Azért
ne dolgozd agyon magad. Néha lazíts is. Apropó, sikerült
kiderítened valamit?
Edmond
hellyel kínálta a fiatal hölgyet, s megosztotta vele a
fejleményeket:
– Neith,
már cirka három hónapja nem jelent meg álmomban. Ilyen még nem
volt. Lehet, tényleg igaz, amire figyelmeztetett? Meg fogják ölni?
Olga
elgondolkozott:
– Úgy
érted, Neith létezik?
– Igen...
Lehetséges... Meg kellene találnom?
Olga
tanácstalanul ült az asztal másik végében:
– Furcsa
dolgok ezek. Illetve, amik veled történnek.
A
férfinak eszébe jutott, mit ígért a barátjának. Hirtelen
felállt:
– Ne
haragudj, de várnak.
Olga
követte a példáját:
– Dolgod
van?
Edmond
sietősen kikísérte az ajtóhoz:
– Igen.
Kevin-nek erősítésre van szüksége. Úgy fest, rajtam kívül más
nem jöhet szóba. Majd hívlak. Szia! Vigyázz magadra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése