A
továbbiakban minden úgy történt, ahogy azt Kevin eltervezte:
saját lakásba költözött. Mielőtt újra munka állt volna,
egy-két hetet pihenéssel töltött. Természeten nem feledkezett
meg a legjobb barátjáról, ezért felhívta:
– Helló!
Ma este elmehetnénk csajozni.
Edmond-nak
esze ágában se volt kimozdulni:
– Ne
haragudj, de nincs kedvem. Csendre és nyugalomra vágyom.
Kevin
hangjában érezhető volt a megértés és a meglepettség:
– Értem.
De régebben, amikor együtt buliztunk, folyton a DJ pult mögött
lógtál...
Edmond
sóhajtása áthallatszott a vonal túloldalára is:
– Az
már jó régen volt...
A
barátja nem győzködte tovább:
– Jól
van, egy kicsit megértelek. Majd dumálunk. További szép napot!
Edmond
letette a telefont, s visszament a konyhába. Néhány perccel
később, valaki csengetett:
– Ilyen
nincs... Kinek hiányzom még?
A
bejárati ajtóhoz lépett, s meglepetésére egy fiatal nőt talált
odakint:
– Szia,
mit szeretnél?
A
hölgy kedvesen mosolygott rá:
– Szia,
takarítani jöttem.
Edmond
egy pillanatra meglepődött, majd jobban kitárta az ajtót:
– Oké...
kerülj beljebb.
Pár
lépésnyire a hölgy felé fordult:
– Eddig
csak telefonon beszéltünk. Lehet, el is felejtettél. Akkor ismét
bemutatkozom. Olga vagyok. Közel két éve már, hogy itt takarítok
nálad.
Edmond
még mindig nem tért magához:
– Mondd
csak, egy ilyen szép, fiatal hölgy, mint te, miért pont
takarítással foglalkozik?
Olga
őszintén válaszolt:
– Sok
a kiadásom. Ott a suli, a lakbér, és persze a szükségletek.
Edmond
tovább kérdezősködött:
– Mit
tanulsz?
– Pszichológiát.
Edmond
észbe kapott, s gondolta él a lehetőséggel:
– Majd
ha végeztél, beszélgetnél velem egy kicsit? Meg persze, lenne
hozzád még jó pár kérdésem. Érdekelne a véleményed.
Olgának
a szája, még ekkor is a füléig ért:
– Persze,
nem gond.
A
takarítás után a hölgy, főzött egy kávét, s helyet foglalt a
férfival szemben, az étkezőben:
– Hallgatlak.
Edmond
kicsit zavarban volt. Nem Olga miatt, hanem a furcsa, élethű
álmaival kapcsolatban. Erőt vett magán, s belekezdett:
– Furcsa
álmaim vannak. Melyek számomra már elviselhetetlenek.
Olga
percekig csak hallgatott, majd rákérdezett:
– Rémálmok
gyötörnek?
A
férfi jobban kifejtette:
– Pontosabban
egy nőről van szó, az álmaimban. Nem hagy békén.
Olga
ismét csak szótlanul ült a helyén. Hirtelen azt se tudta mit
mondjon, miképp fogalmazza meg, hogy az Edmond számára érthető
legyen:
– Álmokkal
kapcsolatban, nagyon nem tudok segíteni. Az embereket mindig is
érdekelte mit jelentenek az álmaik. De hogy mi az álmok
létrejöttének oka, jelentése, az a mai napig sem tisztázott.
Végeznek kutatásokat. Az álom fejtő könyveket nem ajánlom.
Minden ember egyéni, egyéni a gondolkodása, ahogy az álmaik is.
Az ornilógia foglalkozik álomkutatással. Én azt mondom, hogy az
álmoknak lelki okai lehetnek. Bármi történik veled nappal, az
éjjel álmodban „kísérteni fog”. Főleg olyan események,
melyek rád hatással vannak. A nőt, akiről álmodsz, ismered?
A
férfi rázta a fejét:
– Soha
életemben nem láttam. Csak az álmaimban.
Olgát
egyre jobban fúrta a kíváncsiság:
– Mit
akar tőled?
– Egyrészt
figyelmet, hogy hallgassam meg. Másrészt tegyem azt, amit mond.
Legutóbb ellenkeztem. Látszott rajta, hogy cseppet sincs ínyére,
ezért eltűnt.
Olga
lehajtotta a fejét:
– Lehet
sikerült leráznod. Mióta álmodsz róla?
Edmond
nyelt egyet:
– Lassan
két éve.
Olga
kissé elsápadt:
– Az
komoly. Mesélnél erről bővebben?
Edmond
bólintott, s folytatta a mesélést:
– A
munkám során sokat találkozok halottakkal. Úgy egy éve lehetett,
amikor egy csapat eltűnését jelentették. Sejtettük, sőt,
tudtuk, hogy kivégezték őket a sivatagban. Ez a nő mondta el, hol
fogjuk megtalálni az elásott holttesteket. Ahogy nézegettem a
térképeken, az útvonalakat, láttam, lehet benne valami. Végül a
„javaslatomnak” köszönhetően, megtaláltuk őket. Borzalmas
volt, de mindegyik katona maradványait haza tudtuk küldeni a
családjának. Természetesen, nekünk ez volt célunk...
Olga,
nem is sejtette, hogy pont egy leszerelt katona lakását takarítja
két éve. Ráadásul halottakkal foglalkozik:
– Így
számomra már érthető, miért álmodsz ilyeneket. Ha megint
megjelenne, szerintem próbálj meg vele beszélgetni. Ismerd meg.
Biztos van valami magyarázat arra, miért kötődik annyira hozzád.
Edmond
reménytelennek vélte a dolgot:
– Próbáltam,
de nem hajlandó. Sokszor megsértődik, azután pedig eltűnik.
Köszönöm, hogy meghallgattál. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok
dilis? Folytathatom a munkám?
– Miért
volnál az? Minden ember álmodik. Még az is, aki azt mondja, hogy
nem. Én most megyek. Örülök, ha tudtam segíteni.
Edmond
felállt, s kikísérte az ajtóhoz:
– Köszönöm,
szerintem sokat segítettél.
Amint
becsukta Olga mögött az ajtót, ismét sóhajtott egyet:
– Onirológia.
Lehet, pályát tévesztettem?
Edmond
ezen az éjjelen is a nővel álmodott. Ami egyre jobban feltűnt
neki: a nő folyton Anubis-nak hívja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése