2017. február 17., péntek

Anubis - God in the Dark: 2. rész: Elzárkózva a világ elől és a felcsillanó remény Írta: *Kyra*



A továbbiakban minden úgy történt, ahogy azt Kevin eltervezte: saját lakásba költözött. Mielőtt újra munka állt volna, egy-két hetet pihenéssel töltött. Természeten nem feledkezett meg a legjobb barátjáról, ezért felhívta:
Helló! Ma este elmehetnénk csajozni.
Edmond-nak esze ágában se volt kimozdulni:
Ne haragudj, de nincs kedvem. Csendre és nyugalomra vágyom.
Kevin hangjában érezhető volt a megértés és a meglepettség:
Értem. De régebben, amikor együtt buliztunk, folyton a DJ pult mögött lógtál...
Edmond sóhajtása áthallatszott a vonal túloldalára is:
Az már jó régen volt...
A barátja nem győzködte tovább:
Jól van, egy kicsit megértelek. Majd dumálunk. További szép napot!



Edmond letette a telefont, s visszament a konyhába. Néhány perccel később, valaki csengetett:
Ilyen nincs... Kinek hiányzom még? 



A bejárati ajtóhoz lépett, s meglepetésére egy fiatal nőt talált odakint:
Szia, mit szeretnél?
A hölgy kedvesen mosolygott rá:
Szia, takarítani jöttem.
Edmond egy pillanatra meglepődött, majd jobban kitárta az ajtót:
Oké... kerülj beljebb.



Pár lépésnyire a hölgy felé fordult:
Eddig csak telefonon beszéltünk. Lehet, el is felejtettél. Akkor ismét bemutatkozom. Olga vagyok. Közel két éve már, hogy itt takarítok nálad.
Edmond még mindig nem tért magához:
Mondd csak, egy ilyen szép, fiatal hölgy, mint te, miért pont takarítással foglalkozik?
Olga őszintén válaszolt:
Sok a kiadásom. Ott a suli, a lakbér, és persze a szükségletek.
Edmond tovább kérdezősködött:
Mit tanulsz?
Pszichológiát.



Edmond észbe kapott, s gondolta él a lehetőséggel:
Majd ha végeztél, beszélgetnél velem egy kicsit? Meg persze, lenne hozzád még jó pár kérdésem. Érdekelne a véleményed.
Olgának a szája, még ekkor is a füléig ért:
Persze, nem gond.



A takarítás után a hölgy, főzött egy kávét, s helyet foglalt a férfival szemben, az étkezőben:
Hallgatlak.



Edmond kicsit zavarban volt. Nem Olga miatt, hanem a furcsa, élethű álmaival kapcsolatban. Erőt vett magán, s belekezdett:
Furcsa álmaim vannak. Melyek számomra már elviselhetetlenek.
Olga percekig csak hallgatott, majd rákérdezett:
Rémálmok gyötörnek?



A férfi jobban kifejtette:
Pontosabban egy nőről van szó, az álmaimban. Nem hagy békén.
Olga ismét csak szótlanul ült a helyén. Hirtelen azt se tudta mit mondjon, miképp fogalmazza meg, hogy az Edmond számára érthető legyen:
Álmokkal kapcsolatban, nagyon nem tudok segíteni. Az embereket mindig is érdekelte mit jelentenek az álmaik. De hogy mi az álmok létrejöttének oka, jelentése, az a mai napig sem tisztázott. Végeznek kutatásokat. Az álom fejtő könyveket nem ajánlom. Minden ember egyéni, egyéni a gondolkodása, ahogy az álmaik is. Az ornilógia foglalkozik álomkutatással. Én azt mondom, hogy az álmoknak lelki okai lehetnek. Bármi történik veled nappal, az éjjel álmodban „kísérteni fog”. Főleg olyan események, melyek rád hatással vannak. A nőt, akiről álmodsz, ismered?



A férfi rázta a fejét:
Soha életemben nem láttam. Csak az álmaimban.
Olgát egyre jobban fúrta a kíváncsiság:
Mit akar tőled?
Egyrészt figyelmet, hogy hallgassam meg. Másrészt tegyem azt, amit mond. Legutóbb ellenkeztem. Látszott rajta, hogy cseppet sincs ínyére, ezért eltűnt.
Olga lehajtotta a fejét:
Lehet sikerült leráznod. Mióta álmodsz róla?
Edmond nyelt egyet:
Lassan két éve.
Olga kissé elsápadt:
Az komoly. Mesélnél erről bővebben?



Edmond bólintott, s folytatta a mesélést:
A munkám során sokat találkozok halottakkal. Úgy egy éve lehetett, amikor egy csapat eltűnését jelentették. Sejtettük, sőt, tudtuk, hogy kivégezték őket a sivatagban. Ez a nő mondta el, hol fogjuk megtalálni az elásott holttesteket. Ahogy nézegettem a térképeken, az útvonalakat, láttam, lehet benne valami. Végül a „javaslatomnak” köszönhetően, megtaláltuk őket. Borzalmas volt, de mindegyik katona maradványait haza tudtuk küldeni a családjának. Természetesen, nekünk ez volt célunk...



Olga, nem is sejtette, hogy pont egy leszerelt katona lakását takarítja két éve. Ráadásul halottakkal foglalkozik:
Így számomra már érthető, miért álmodsz ilyeneket. Ha megint megjelenne, szerintem próbálj meg vele beszélgetni. Ismerd meg. Biztos van valami magyarázat arra, miért kötődik annyira hozzád.
Edmond reménytelennek vélte a dolgot:
Próbáltam, de nem hajlandó. Sokszor megsértődik, azután pedig eltűnik. Köszönöm, hogy meghallgattál. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok dilis? Folytathatom a munkám?
Miért volnál az? Minden ember álmodik. Még az is, aki azt mondja, hogy nem. Én most megyek. Örülök, ha tudtam segíteni.



Edmond felállt, s kikísérte az ajtóhoz:
Köszönöm, szerintem sokat segítettél.
Amint becsukta Olga mögött az ajtót, ismét sóhajtott egyet:
Onirológia. Lehet, pályát tévesztettem? 



Edmond ezen az éjjelen is a nővel álmodott. Ami egyre jobban feltűnt neki: a nő folyton Anubis-nak hívja. 




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése