2017. február 9., csütörtök

Anubis - God in the Dark: 1. rész: Végre otthon, de még mindig háborgatva Írta: *Kyra*



Két férfi tért haza keletről. Terepmintás ruhában léptek be az ajtón, s elégedettek voltak a látvánnyal:
Na, a takarítónő ki tett magáért!
Ahogy mondod Kevin. – bólintott a másik kimerült férfi. 



Kevin máris a lényegre tért:
Csak egy hétig maradok, ígérem. Jövő héten már saját kéglim lesz.
Nyugodtan maradhatsz, nem zavarsz. Másrészt, úgyse jár hozzám senki.
Kevin ellenkezett:
Dehogy maradok. Most még így látod Edmond. De ha becsajozol, akkor bizony, én itt nagyon felesleges leszek.
Edmond feladta a barátja győzködését:
Ahogy gondolod.



Aznap a két kimerült utazó, hamar nyugovóra tért. Edmond számára ez az éjszaka is hosszúnak tűnt. A férfit folyton egy nő látogatja meg álmában:
Anubis, ébredj!



A férfi hirtelen felriadt, s kimászott az ágyából. A környezet, számára már cseppet se idegen. Ahogy a nő se. Edmond már nagyon unta:
Örülnék, ha végre békén hagynál. Ki vagy te? Miért hívsz engem egy idegen nevén?
A nő hallgatott, s rögvest el is tűnt. Mint akit e kérdések felháborítottak volna. 



Edmond arra ébredt, hogy a barátja ébreszti:
Mi az már megint? – riadt fel.
Csak én vagyok, nyugi. Mondd csak, te mióta beszélsz álmodban?



Edmond nem felelt a barátja kérdésére. Helyette rögvest kiment a mosdóba megmosakodni. Percekig a tükörben nézegette magát. Esze ágában se volt vissza aludni. Attól tartott, megint az a nő fogja őt zaklatni. Bekapott egy-két pirulát, s visszament a szobájába.



Kevin még mindig ott tartózkodott:
Jól vagy? Szedtél valamit?
Edmond legyintve haladt el mellette:
Igen, nyugtatót... Kicsit feszült vagyok.
Kevin megállította:
Azóta vagy ilyen, amióta leszereltünk. Egész hazáig alig beszéltél. Aludni pedig nem láttalak.
Edmond csak ennyit tett hozzá:
Kipihent vagyok.



Kevin jobban szemügyre vette barátját:
A szemeid kialvatlanságra utalnak. Szerintem menj el egy pszichológushoz.
Jól vagyok – szólt közbe Edmond.
A másik nem hagyta annyiban:
Figyelj, annyi mindent láttunk, átéltünk. De legfőképpen te. Az a sok halott látványa, a tömegsírok feltárása, a halottak azonosítása. Sokat dolgoztunk azon, hogy haza tudjuk küldeni őket a hozzátartozójukhoz. Hány páncélozott járművünk robbant fel a konvojok során... – vett egy sóhajtányi szünetet, s folytatta: – Nem kevés bajtársunkat vesztettük el. Attól tartok, poszttraumás stresszben szenvedsz.
Edmond már unottan hallgatta végig, s kitartóan tartotta magát, az állításához:
Hidd el, jól vagyok. Majd elmegyek dokihoz. Biztos, ami biztos. Oké?



Kevin végre megnyugodott, s visszament a másik szobába aludni. Edmond az ágyán feküdt s azon tanakodott, szedjen-e be altatót. Vajon segíthet-e neki a nyugodt, zavartalan alvásban? Végül úgy döntött, mégse. Tesz anélkül egy próbát…



A titokzatos nő, meglepő módon, most már nem jelent meg neki. Végre ki tudta pihenni magát. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése