Eradin
is bejött a szobába, ahol maga köré hívatta a nemességet:
– Azért
hívattalak benneteket ide, hogy tisztázhassunk egy igen komoly
vádat. Szó sincs törvényszegésről. Selrond szavaiból arra
következtetek, újra szeretne nősülni. A választottja ugyebár
nem közénk való.
Meriel
közbeszólt:
– Pedig
faji keveredést is tiltja a törvény. Nem csak a házasságot.
Sokan
egyetértettek vele.
Eradin
nem zavartatta magát, folytatta a mondanivalóját:
– Selrond
királynak sokat köszönhetünk. A győztes háborúkat, a levert
támadásokat. Nagy árat fizetett a legutóbbi támadáskor. Ne
felejtsük el, elvesztette feleségét, Zimarelt. A fia, Karel
herceg, pedig anya nélkül nőtt fel. Ő és a népe esett
áldozatul, csak hogy mi biztonságban legyünk.
– Így
van – bólintott rá Haldor.
Selrond
kiérdemelte e dicsérő szavakat. Barátja, Haldor, elismerően
mosolygott rá:
– Gratulálok,
végre megjött az eszed!
A
másik király meglepődve pislogott:
– Egy
szóval se mondtam, hogy megnősülnék…
– De
gondoltál rá, valld be – bökte oldalba a könyökével.
– Megfordult
a fejemben...
Eradin
tett a nemesség felé egy javaslatot:
– Mint
azt már jól tudjuk, hosszú életet élünk. Társ nélkül pedig
nem élünk egész életet. Selrond királynak a fia, nemsokára
menyasszonyt választ magának. Így ő magára marad. Javaslom,
tegyünk kivételt. Engedélyezzük neki a házasságot, Imayra
hercegnővel.
Meriel
váratlanul felkiáltott:
– Elutasítom!
Fennáll faji keveredés veszélye. Hol van a tünde becsületünk?
Eyrin-hez
és Imayrához, Liara hercegnő is csatlakozott:
– Ne
is foglalkozzatok vele. Meriel csak azért ellenzi, mert minden áron
királynő akar lenni.
– Gondolod
ő áll az aljas vád mögött? – kérdezte Eyrin.
– Biztosra
tudom, hisz ő egy tünde boszorkány. Nem kevés vér tapad a
kezéhez.
Imayra,
Liara hercegnő válaszát hallva, megborzongott.
Ahogy
teltek a percek, Meriel kivételével, mindenki támogatta Eradin
javaslatát.
Eyrin
hercegnő így szólt Karel herceghez:
– Remélem,
kiábrándultál a bosziból...
– Szép
nő, és a ruhája...
A
hercegnő legszívesebben képen vágta volna a pimasz herceget:
– Ne
bámuld már ennyire, még a végén megbűvöl!
– Már
késő – vigyorgott a herceg.
Imayra
és Selrond úgy érezték, hálával tartoznak Eradin királynőnek:
– Köszönjük.
Eradin
elmosolyodott:
– Arra
számítottam, Imayra hercegnő egy nap Haldor felesége lesz. Nem
számítottam e fordulatra.
– Haldoré?
– kapott észbe Imayra, aki úgy érezte, valamit még nem mondtak
el neki. Eradin felvilágosította:
– Haldor
próbált közeledni feléd. Egy nap belátta, talán bölcsebb
lenne, ha elvisz téged Selrond királyhoz. Mindig is tudni akarta,
miért vagy így elzárkózva a világtól. Miért nem engeded be
magadhoz a fényt. Lehet, észrevetted, Selrond és közted mennyire
sok hasonló élmény, és érzés lakozik.
Imayra
igazat adott a tünde királynőnek. Rövid idő elteltével, Karel
herceg megmutatta választottját, Liara hercegnőt.
– Bölcs
döntés. Bár Eyrin is jó választás lett volna – súgta Imayra
a királynak, aki így vélekedett:
– Már
az elején kettejükre gondoltam, ezért engem nem ért meglepetés.
Meriel hercegnőnek olyan a természete, hogy nem egy királyhoz
való... Örülök a fiam bölcs döntésének.
A
nemesség még aznap megtartotta Karel herceg és Liara hercegnő
eljegyzési ünnepségét.
Az
azt követő napon, Imayra hercegnő és Selrond király álltak az
oltár elé. Az enyhítés csupán kettejük frigyére vonatkozott. A
gyermekáldásról, azonban le kellett mondaniuk. Ettől függetlenül,
ennek is örültek, s egymás mellett uralkodva élték tovább
hosszú életüket.
A
hegyekben még mindig a sötétség uralkodott. E világ népei,
vajon meddig élvezhetik a békét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése